A szélsőséges változások milyen hatással vannak a hazai mezőgazdaságra? Mi vár ránk a jövőben? Hogy néz majd ki néhány évtized múlva a magyar agrárium? Hogyan lehet nyertese Magyarország az éghajlatváltozásnak? – leginkább erre volt kíváncsi a „Szárba szökken vagy elsorvad? – A magyar agrárium kilátásai a klímaváltozás tükrében” címmel az MCC helyi központjában tartott, kedd esti telt házas vitest közönsége.
Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, valamint Kovács Erik, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója szerint a közönség által feltett kérdések aktualitásához kétség sem fér, hiszen a klímaváltozásnak az egyik leginkább kitett gazdasági ágazat az agrárium. Az előadók szerint Európában és idehaza is negatív és pozitív változásokat tapasztalhatunk a mezőgazdaság terén, a változó környezeti, klimatikus és gazdasági körülményeknek köszönhetően. Éghajlatunk egyre szélsőségesebb: a nyarak egyre forróbbak és aszályosabbak, telente pedig egyre kevesebb hó hullik, és felére csökkent a fagyos napok száma. Ám a fagy – ahogy idén is – sajnos „idejében jött”, és tönkretette a barack- és szilvatermés jelentős részét. A zöldségesstandokon és piacokon az idén nyáron várhatóan elszabadulnak a gyümölcsárak. Megtudtuk: a MATE megalakulása óta keresi és ajánlja a válaszokat a klímaváltozás kérdéseire.
A 2022-es aszály után – amikor az Alföld szinte teljes kukoricatermése elpusztult – felgyorsultak a klímapolitikai kutatások, amelyek a magyar mezőgazdaság termelőképességének megőrzésére irányulnak.
Ebben fontos szerepe van Gyuricza Csabának és Kovács Eriknek is. A MATE rektora – akinek kutatási területe a talajtan – közérthető előadásban elemezte a klímaváltozás és a termőtalaj kapcsolatát, és mutatott rá a problémákra. Az elemzésen túl kiemelt több, azonnali beavatkozást igénylő területet is. Lapunknak elmondta, az egyik ilyen probléma: a magyar gazdatársadalom mindössze tíz százalékának van felsőfokú végzettsége, amellyel az Európai Unióban sajnos sereghajtók vagyunk.
A gazdák továbbra is a megszokott technológiák hívei – annak ellenére, hogy sok esetben már jóval korszerűbb és költséghatékonyabb technológiák is rendelkezésre állnak, mint az itthon széles körben elterjedt gyakorlatok.
A MATE rektora szerint a másik nagy probléma
a termelőkapacitásainkhoz képest rendkívül elmaradott hazai feldolgozóipar, amely miatt alapanyagot kell exportálnunk, majd az abból elkészült terméket importálnunk – ahelyett, hogy hazánk határain belül állítanánk elő magas hozzáadott értékű termékeket.
Gyuricza Csaba egyik fontos „vesszőparipája” a föld termőképességének megőrzésében a vízgazdálkodás kérdése. Kitűnő példákkal ecsetelte azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetik a talaj vízháztartásának megőrzését, valamint az egyre csökkenő, de rendkívül fontos csapadék elpárolgásának megállítását. Kovács Erik pedig kézzelfogható külföldi példákkal mutatta be, miért járnak előttünk a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok. Biztatta a fiatal gazdajelölteket arra, hogy gondolják végig a ma még különösen hangzónak tűnő változásokat – azért, hogy a magyar agrárium a jövőben is teljesíthesse élelmiszer-biztonsági küldetését.
