Komoly lépésre szánta el magát a kormány

Miért fontos az, hogy csak meghatározott termékekre költhessék a mélyszegénységben élők a családi pótlékot?

Megoldási javaslata van arra is, hogy miként lehetne megkerülni azt, hogy az utalvány az uzsorásnál kössön ki: ha egyenesen házhoz viszik az élelmiszert, akkor nem valószínű, hogy lecsapnának az uzsorások a két kiló lisztre és a fél liter olajra. De Forgács azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a szülő bent hagyja az utalványt az önkormányzatnál, amely gondoskodik róla, hogy ezért az összegért eljussanak azok a javak a háztartásba, amelyre a gyermek felneveléséhez szükség van. Sőt azt sem tartja ördögtől valónak, hogy a település maga kérdezze végig a rászorulókat, mit szeretnének kapni az utalvány ellenében, majd mind a rendelést, mind a fizetést maga intézze. Itt persze megálljt parancsolna, hiszen „az állam azért nem főzhet meg Lakatosné helyett”, de a lényeg az, hogy az uzsorás így is hoppon marad.

Még megemlíti azt is, hogy a hátrányos helyzetű, többségében cigány családokat fel is lehetne készíteni arra, hogy a kevés forrásukat is értelmesen költsék el, valamint megtanulhatnának olyan praktikákat, elsajátíthatnának olyan ismereteket, amelyek a háztartás költségeit segíthetnek csökkenteni. Számos településen komoly igény lenne ilyen képzésekre, tanfolyamokra, és ezt a családok maguk kérik, maguk vetik fel. Végezetül ismét az Egyesült Államokat hozza fel arra a kérdésünkre, hogy máshol született-e hasonló megoldás. „Rengeteg utalványtípus létezik, ott ezzel már megtanultak együtt élni. Van, amit pelenkára, van, amit élelmiszerre lehet költeni, a cél, hogy hasznos dologra fordítsák a jogosultak.”