Melyek a legfontosabb elemei az oktatási tárca elmúlt kétévi munkáját összefoglaló, múlt heti kormányülésre készített beszámolójának?
– Arról tájékoztathattam a kormányt, hogy a félidőre vállalt feladatokat határidőre, jó színvonalon teljesíteni tudtuk. Elkészítettük az oktatási rendszer átalakítását megalapozó két törvényt, valamint a közoktatás tartalmi szabályozását rögzítő Nemzeti alaptantervet is. Mindez akár négy évre is elegendő munka lett volna. Jelenleg a köznevelési és felsőoktatási törvény bevezetéséhez szükséges jogszabályokon dolgozunk, több mint tíz rendelet előkészítése zajlik az államtitkárságon. Emellett nagy iramban folyik a tanfelügyelet kiépítése és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozása is. Ha a következő fél évben minden a terveink szerint halad, akkor az intézmények átvételéből a gyerekek és az oktatók szinte semmit sem fognak érezni. Az elmúlt időszak legnagyobb eredményének mégis azt tartom, hogy sok évtizedes adósságot kiegyenlítve elkészült a pedagógus-életpályamodell, és az ország nehéz helyzete ellenére a kormány előteremtette a bevezetéshez szükséges több tíz milliárd forintos összeget. Bár a jóhiszemű aggódók és a kevésbé jó szándékú ellendrukkerek sokszor szinte állításként fogalmazták meg, hogy nem lesz miből finanszírozni a modellt, lám, a költségvetési javaslatban ott van a pénz. Az iskolák világában óriási változás következik be 2013-tól, számunkra, akik az oktatásirányításba szinte valamennyien a katedráról érkeztünk, úgyszólván a csodával határos, hogy valóban felépülhet egy, a jelenleginél lényegesen jobb iskolarendszer, amelyben a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése végre a helyére kerülhet. Néhány éven belül eljuthatunk oda, ahová a finnek, hogy a pedagógusképzésbe a bekerülésért a legkiválóbb fiatalok versengenek (ott egyes szakokon tízszeres a túljelentkezés). Távolról sem vagyok olyan kemény alkat, mint ahogyan némelyek beállítanak: bevallom, amikor bekerült a költségvetésbe a pedagógus-életpálya fedezete, örömömben megrendülten elsírtam magam.
– Az iskolák állami kézbe vételét követően milyen források maradhatnak az önkormányzatoknál, amiből a működtetést finanszírozni tudják?
– Garanciát kaptunk arra, hogy az önkormányzatok nem maradnak források nélkül: gazdálkodhatnak az iparűzési és más, saját adókból, a személyi jövedelemadó visszatérített részéből, és számos egyéb bevételük is lehet, például a turizmusból. A Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint a háromezer főnél nagyobb lélekszámú települések a legtöbb esetben képesek iskolát működtetni, az ennél kisebb falvaknak, községeknek viszont már túlságosan nagy terhet jelent, így ők nem kötelesek működtetni (az óvodák kivételével) az intézményeket. Mindkét esetben lesz lehetőség eltérni a főszabálytól, hiszen előfordulhat, hogy egy nagyváros valami miatt mégsem tud megbirkózni a feladattal, vagy hogy egy kistelepülés ragaszkodik az iskolaműködtetéshez, és vállalja azt.
– A Magyar Nemzet értesülése szerint fideszes polgármesterek javaslatára öt- vagy hétezres létszámhatár is felvetődött…
– Valóban voltak különböző módosító szándékok arra vonatkozóan, hogy mekkora lélekszámnál húzzuk meg a határt, de a parlament július 12-én nem változtatott eredeti szándékunkon. A háromezres lélekszám meghatározása mögött megalapozott számítások állnak.
A teljes interjú a Magyar Nemzet szombati számában olvasható.
