Már csak szuperlatívuszokban képes beszélni keleti szomszédunkról a balliberális oldal, és olykor azt hiszem, hogy a nagy dicséretlicitben egyesek azt is fájlalják, hogy nem a Tiszáig tart a román határ, hisz akkor már kissé jobban, szabadabban élnénk. Íme, bizonyság Isten előtt: az Eurostat adatai szerint a román életszínvonal olyannyira az egekbe szökött, hogy még az Istenszékéről sem lehet látni.
„Megtörtént, amire senki se számított: annyit ér már a román nettó, mint a magyar” – írta vészjóslóan a legutóbbi Eurostat-adatokat elemző cikkében a Privátbankár. Különben az adatokból kiderül, hogy a románhoz képest 1400 euróval több az éves magyar átlagbér, az viszont tény, hogy a fogyasztás terén, a vásárlóerő-értéket nézve felzárkóztak a románok. Csakhogy a számok mögött nem látszik a közszolgáltatások színvonala, Romániában pedig kezd elszállni a költségvetési hiány és a GDP-hez viszonyított államadósság mértéke is.
A magyar balliberális média már egy évtizede harsogja azt, hogy Románia lehagy vagy már le is hagyott minket. Ha igazuk lenne, Románia dübörgő gazdasága már luxemburgi sebességgel száguldana a gazdasági versenyben, és mi, szegény lemaradott magyarok, már teljesítményük porfelhőjében köhögnénk. Íme egy kis válogatás az utóbbi évek címeiből: „Lehagyta a román életszínvonal a magyart. Az egyéni fogyasztás alapján csak Bulgáriát és Horvátországot előzzük meg” (24.hu, 2017. 06. 18.), „Régen lehagyta a magyart a román gazdaság” (24.hu, 2017. 07. 27.), „Nem hitted volna, hogy ez megtörténik: Románia csúnyán ver minket, de visszaelőztük a lengyeleket” (Portfólió, 2019. 12. 13.).
Pedig ha jobban belegondolunk, a „Bezzeg Románia!” egy balliberális csel. Azt tudjuk, hogy a balliberálisoknak az erdélyi magyar mindig román volt, a román pedig Európa alatti valami. Lesajnálták, sötét vidéknek láttatták Romániát – és Erdélyt is –, ezt pedig be is kódolták táboruk gondolkodásába. A negatív sztereotípiát tehát előre legyártották, és most, hogy fordult a kocka – a magyar gazdaság jó teljesítményét pedig porig kell alázni –, ismét elővették a románkártyát, mondván: „Lám, már a románok is jobban teljesítenek nálunk! Értitek? A románok! A feketemunkások. Már ők is jobb kocsival járnak, szebb helyeken nyaralnak és többet fogyasztanak, mint mi. Hát hová juttatta Orbán Viktor az országot?”
Jó kis balliberális kultúrrasszizmus ez, párosítva egy nagy adag tudatlansággal, hisz nem tudom, hány újságíró vette a nyakába Bukarestet vagy Ó-Románia városait, de összehasonlításképpen elárulom, hogy a kőbányai lakótelep skandináv színvonalon pompázik a román panelrengetegekhez képest. Romániából pedig már majdnem ötmillió ember vándorolt ki. 2007 óta lényegében Románia lakosságának húsz százaléka hagyta el az országot, a román munkaerőpiacról pedig legalább egymillió ember hiányzik.
„Bezzeg Románia”, ahol a mai napig a terrorizmus koholt vádjával tartanak fogva két székely férfit, és ha egy magyar húszévnyi küzdelmes munkával visszaszerzi ősei jussát, akkor sem maradhat nyugton, mert a román bíróság meggondolhatja magát, és ki tudja, nem veszik-e rögtön vissza azt, amit visszaadtak. „Bezzeg Románia”, ahol talán pár évszázad múlva esetleg befejezik az észak-erdélyi autópályát, „bezzeg Románia”, ahol Szijjártó Péter külügyminiszter szerint egy szélsőségesen magyarellenes politikus az elnök.
A balliberálisok Romániája éppen olyan, mint Ion Luca Caragiale román drámaíró Elveszett levél című színdarabjának egyik mondata, melyet Caţavencu, a nagy demagóg mond: „A román ipar dicséretre méltó, mondhatni kiváló, csakhogy nem létezik.” Tehát olyan, mint a magyar ellenzék és a balliberális média „bezzeg Romániája”.
