Mert ő egy magyar ember volt, aki egyáltalán nem akart meghalni. Magyarországnak alkotmányos kötelessége óvni a magyarságot határokon belül és kívül. Egykor a délszláv háborúban ugyanez a dilemma megvolt, tömegesen menekültek át Magyarországra a délvidéki magyarok, hogy valaki más háborújában ne kelljen az életüket áldozni a Belgrádban megfogalmazott elvekért. Ukrajna jelenleg úgy gondol magára, hogy nincsenek kisebbségei, csak ukránok élnek a területén, semmiféle jogot nem ad azoknak, akik esetleg más nyelven beszélnek, más vallást követnek, más nemzet gyermekei. Ők ugyanúgy halálraítéltek, mint bárki más, aki azon a földön él, és képes megállni a két lábán.

Ha minden igaz, az egész nyugati sajtó és a hazai elvbarátok egyaránt úgy érzik, ezt az Ukrajnát kellene befogadni az Európai Unióba, ennek az Ukrajnának kellene fegyvert szállítani, pénzt adni, ennek az Ukrajnának a győzelméért kellene szorítani. Amelyik hatalmi arroganciával megöli az egyik magyar férfit. Nekünk pedig járulékos veszteségként kellene felfognunk, hogy igen, kár, hogy Sebestyén József nem jelentkezett hűséges állampolgárként az ukrán seregbe, s együtt tekintenénk a dicsőséges, győzelmet hozó jövőbe.

De ez Magyarország.