Nem először, de nem is utoljára derül ki tisztán, mekkora bajban van az Európai Unió. A német kancellár szerint ugyanis Orbán Viktornak engedélyt kellett volna kérnie, hogy Moszkvában tárgyaljon Vlagyimir Putyinnal, s mivel ilyen kérvényt nem nyújtott be megfelelő helyekre, a magyar miniszterelnök kalandorpolitikát folytat. Friedrich Merz kijelentése egyértelmű válságtünet. Egyetlen ország vagy hatalmi szövetség sem tudja pontosan meghatározni, milyen erős a valóságban, csak utalni tud rá, hogy valójában mire képes, s ezt a kívülállók vagy elhiszik, vagy nem. 

Az Európai Unió egyik vezető hatalmának első embere áthágja a diplomáciai szabályokat, nem létező megállapodásra hivatkozik, s nyíltan kijelenti, hogy a magyar kormányfő helytelenül járt el. Az erős EU kihasználná Orbán Viktor diplomáciai jártasságát és ügyességét, a nemzetközi nagyhatalmak vezetőivel ápolt személyes jó viszonyát. Örülne annak, hogy az egyik tagállam vezetője jó eséllyel az unióba hozza a békeszerződés aláírását, s nem próbálná aláásni a magyar törekvéseket.

A régi nagyok nem hajlandók haladni a korral, saját magukat örökös vezetőknek tekintik, megrendíthetetlen monolitoknak, igazodási pontoknak. Németország dönt, véleménye törvényerejű. Csakhogy a szépen felépített modell az évtizedek során rideggé vált, elkezdett töredezni, súlyos politikai és gazdasági hibák sorozata azt eredményezte, hogy a tagállamok egy része megkérdőjelezi az „örökös” berendezkedést. Teljes joggal, hiszen ne feledjük, egyetlen országközösség sem működőképes anélkül, hogy a tagok megtalálják a számításukat. Amikor a tagság lemondásokkal, nélkülözésekkel, háborús veszéllyel jár, akkor ideje átgondolni a jövőt. Ehhez társul a birodalmi gőg, amely nagyon csúnyává tud tenni mindenkit. Az a lenéző, gúnyos mosoly, amely megengedhetetlen szövetségesek között. Főleg úgy, hogy elméletileg az unió tagállamai jogilag egyenrangúak.