Brüsszel csicskásai és kesztyűbábjai ezt nevezik orosz propagandának. Nemrégiben össze is állt belőlük egy szedett-vedett banda, és Levél az ukrán népnek címmel petíciót indítottak útjára, amiben szemérmetlen nyíltsággal adták a világ tudtára, ők ukrán propagandisták. Néhány mondatot érdemes visszaidézni ebből az irományból. Így kezdődik: „Mi, magyar állampolgárok, e levél aláírói, szembesülve az Orbán-kormány egyre szégyenletesebb Ukrajna-ellenes propagandájával, szolidaritásunkat fejezzük ki az ukrán nép iránt, és tisztelettel adózunk a hazájuk védelmében hősiesen helytálló ukrán hadsereg katonáinak. Üzenjük: létezik egy másik Magyarország, amely nem árulásból, nem idegen érdekek szolgálatából remél hasznot magának.” 

Ennyiből is kiolvasható az a végtelenül ostoba előítélet, ami évek óta próbálja a kormánypolitikát oroszpártivá, „idegen érdekek” kiszolgálójává hazudni. Egyáltalán nem zavarja őket a valóság, hogy a kormányfő sokszor és sok helyütt kifejtette, ebben a konfliktusban hazánknak nem szabad részt vennie egyik oldalon sem, ki kell maradnunk, mi csak a magyar oldalon állhatunk. De nemcsak gyerekesen ostoba a Putyin-pincsizés, hanem pofátlanul cinikus is azok részéről, akik idegen zsoldban, idegen érdekeket kiszolgálva akarnak kormányt buktatni, akiknek Pressman politikai aktivista adta az utasításokat, de távoztával megelégednek a Brüsszelből jövő diktátumokkal is.

A levél folytatása még undorítóbb, elemezni sincs értelme, de a végét az azóta történtek miatt muszáj még feleleveníteni. Ez áll ugyanis az utolsó sorokban: „Levelünket azzal a reménnyel bocsátjuk útjára, hogy az ukrajnai magyar kisebbség, amelynek tagjai közül sokan életüket adták Ukrajna szabadságáért, nem esik áldozatul a magyar kormány politikai indíttatású gyalázatos kommunikációjának, és sem az ukrán nép, sem vezetői nem vonják kétségbe lojalitásukat, hanem méltányolják áldozataikat.”

Eszerint mindenért az Orbán és a kormány a hibás. Nyilván úgy véli a guruló dollárokon felhizlaltak csapata, hogy a kárpátaljai magyarság brutális jogfosztása sem jöhetett volna létre egy brüsszelita bábkormány regnálása alatt. Idióták. De könnyű a belvárosi kávézók teraszán lojálisnak és szolidárisnak hazudni magukat a mindent és mindenkit elárulóknak. 

Kedves Beck Zoltán, Bod Péter Ákos, Fleck Zoltán, Herényi Károly, Hodosán Róza, Iványi Gábor, Jeszenszky Géza, Kis János, Lányi András, Magyar Bálint, Molnár Áron, Polyák Gábor, Pottyondy Edina, Puzsér Róbert, Pálinkás József, Szent-Iványi István, Szél Bernadett, Törzsök Erika, Ungváry Krisztián, hogy csak a legismertebb levélírókat említsük, mikor fogtok egy másik levelet írni ukrán barátaitoknak vagy inkább brüsszeli tartótisztjeiteknek? Egy olyat, amiben kéritek alázatos tisztelettel, hogy azért ilyet mégse tegyenek már, ne verjék agyon nemzettestvéreiteket csupán azért, mert nem akarnak egy honvédőnek hazudott birodalmi proxyháború áldozatává válni. Értitek ti egyáltalán, kinek és minek fogadtatok teljesen fölöslegesen hűséget? Vagy ennyire nem vagytok a magatok urai?

Minden magyar nevében elvárjuk, hogy legalább annyit préseljetek ki magatokból, amennyivel általában el szoktátok intézni disznóságaitok következményeit. Egy sajnálom, egy bocsánat, vagy valami hasonló. Nos?