A nyugat-európai társadalmak tudatos átalakítása, a globalista érdekcsoportok és a baloldal által ösztönzött népességcsere párhuzamosan a nemzeti szuverenitás gyengítésére irányuló törekvésekkel olyan kihívásokat jelent, amelyek fényében különösen nagy fegyvertény, hogy hazánk kapta a bővítési és szomszédságpolitikai biztos posztját az Európai Bizottságban. Nem véletlen, hogy a hazai és a nemzetközi balliberális politikusok – sőt olyan befolyásos aktorok is, mint Soros György – minden követ megmozgattak, hogy a kulcsfontosságú portfólió ne kerülhessen magyar kézbe.
A bővítéspolitika és a szomszédságpolitika misztikusan hangzó szavak, de ez a migrációt is érinti, mert a migránsok délről jönnek, a balkáni országok felől, és ezek az országok tagjelöltek, tehát velük fog foglalkozni a biztos – fejtette ki a napokban Orbán Viktor. A miniszterelnök arra is emlékeztetett, hogy az Európát fenyegető egyik bizonytalanság az ukrán-orosz konfliktus, így Ukrajnával is foglalkoznia kell az új biztosnak, és az Afrika felől jövő fenyegetés is fontos. – Bármilyen furcsa, de a Földközi-tenger túlsó oldalához tartozó országokkal is a mi biztosunknak kell majd foglalkoznia – mondta a kormányfő. Sőt, a portfólió energetikai szempontból is fontos, hiszen Várhelyi Olivér lesz felelős a Kaukázussal és az Azerbajdzsánnal való kapcsolattartásért is, ami jelentős energiabiztonsági kérdés. Konkrétan arról szól, hogy a térségből miként tudunk Oroszországon kívüli területekről energiát hozni Magyarországra, illetve az Európai Unióba.
Nagy vonalakban áttekintve is egyértelmű tehát, hogy a biztosi portfólió megszerzése stratégiai fontosságú területeken ad kezdeményezési lehetőséget a következő öt évben. Ilyen projekt lesz a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozását célzó tárgyalások felgyorsítása, illetve Albánia és Észak-Macedónia esetében a megkezdése. Az egyre markánsabb érdekérvényesítő képességgel bíró V4-es együttműködés, kiegészülve Romániával, Bulgáriával, Szerbiával és az említett további két balkáni országgal olyan nagy kelet-közép-európai blokkot eredményezhet, amely a kontinens egyik erőközpontjává válhat. Ez gazdaságilag és biztonságpolitikailag egyaránt üdvözítő lenne hazánknak.
Akinek még kétségei vannak arról, hogy a migrációs veszélyben mennyire fontos a nyugat-balkáni országoknak az uniós csatlakozással elérhető stabilitása és ellenálló képessége a tömeges afrikai és ázsiai bevándorlással szemben, annak érdemes egy pillantást vetnie a térség társadalmainak változásaira. A demográfiai adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a Nyugat-Balkán három országában is a lakosság nagyobbik hányada az iszlám vallást gyakorolja: Koszovóban a népesség 95,6 százaléka, Albániában 56,7 százaléka, Bosznia-Hercegovinában pedig 40 százaléka, de a többi országban is jelentős a muszlim kisebbség. A vallási radikalizmus terjedése sem elhanyagolható tényező, a térségből több százan csatlakoztak az Iszlám Államhoz, és harcoltak Szíriában és Irakban. Nyilvánvaló, hogy az unión belül ez a folyamat sokkal kezelhetőbb.
Jelenleg Magyarország déli – Szerbiával közös – határa egyben az EU külső határa is, ezért hazánknak húsba vágó veszélyt jelent a tömeges migráció. Ha a Törökországban állomásozó négymillió migráns közül csak néhány százezren megindulnának Európa felé, az harci helyzetet teremthetne a határainknál.
A magyar állam biztonsága pártok fölött álló szempont. Az a politikus, párt vagy civilnek álcázott érdekcsoport, aki és amely ezt nem érti meg, elárulja a nemzetét, ezért semmi keresnivalója a közéletben.
