Alaposan eltorzult az Európai Unió még ahhoz képest is, amikor mi beléptünk. Egykor kölcsönösen hasznos, dinamikus és sikeres közösség volt, ahol jogokat is kaptak a tagok. Mondjuk tiltakozhattak, ha sérelem érte őket kívülről, a közösség pedig együtt lépett fel megvédeni a tagállamot. Most, amikor egy magyar embert agyonvertek a háborúban álló Ukrajna toborzói, Magyarország teljes joggal követeli, hogy a 27 tagú közösség ítélje el a felelősöket, a politikai irányítókat. Ez nem is lehet vita tárgya. Szankciós listából épp elég van, az unió kényes partner, folyton azt lesi, kivel miért nem hajlandó tárgyalni. Az ukrán vezetőknek is ott a helyük, azonnal mélyreható vizsgálatot kell kezdeni a szóban forgó tragikus eset kapcsán, s amíg megnyugtatóan nem tisztázzák az ügyet, addig maradjanak is a politikai felelősök a szégyenpadon.
A mai EU vezetése és teljes személyzete viszont politizál. Ukrajna személyes szívszerelme Brüsszelnek, az ottani bűnök csak kihágások, szóra se érdemes botlások, amelyeket azonnal előre megbocsát a közösség apraja-nagyja, hiszen Kijev az életéért, a demokráciáért, a kontinens jövőjéért harcol. Ölhet is? Úgy tűnik, igen, szabadon, mert Ukrajna fontos és stratégiai partner. Az emberi jogok arrafelé sérülhetnek, mégis állva fogja megtapsolni az egész Európai Parlament Volodimir Zelenszkijt, ha belép a tanyájukra, mindenki felveszi az erre az alkalomra tartogatott, csinos – és fontos jelentést hordozó – kék-sárga ruháját, s ujjong. Zelenszkij mindenképpen hős az európai mainsteam szemében.
Pedig az életet nem Hollywoodban írják, az ilyen politikai vezetők nem érdemelnek lelkesedést és tapsot. Kell hogy legyen következménye a bűnöknek, az aktuális politikai helyzet soha nem ad felhatalmazást bűncselekmények elkövetésére. Mert valaki épp háborúban áll, legyen az akármilyen jogos, honvédő harc, nem válik automatikusan szentté.
A külső szemlélő szimpátiáját kivívhatja ugyan, de nem lehetünk naivak, ez jórészt kimerül Facebook-profilfotócserében. Ami ezenfelül történik, az mind-mind színtiszta politika, üzlet, hatalmi küzdelem. Amelyet becsomagolnak egy uniós szintű demokratikus papírba, átkötik csillagos-kék szalaggal, így sokkal szebben néz ki. Meggyőzik-megfenyegetik-megveszik a szükséges számú képviselőt és országvezetőt, így máris roppant demokratikussá válik a közös vállalás Ukrajna totális megsegítésére. Aki kilép a sorból, azt fejbe kólintják.
Rémületes azt figyelni, hogyan került egymásra kacsintgató gazemberek kezébe az Európai Unió vezetése. Soha nem volt persze ez tiszta és szabad közösség, az európai történelem nem teszi lehetővé a sérelmek elfeledését és az érdekek átértékelését.
De volt benne valami lelkesítő, hogy csak sikerül az öreg kontinensen is valami újat kitalálni, lehet Európa a jövő földrésze. Nem sikerült. Az államok önkéntesen hajtották le a fejüket, hogy a brüsszeli hatalom irányíthassa őket, és mindenhol szépen trenírozott politikai pártok kezdték el bizonygatni a hűségüket.
A Tisza is borzasztó boldog, ha odaszavazhat a nagyok mellé egy kicsit, nem sok, de mégiscsak szavazat. Fontosnak érezhetik magukat, mert ők az új Európa gyermekei, akiknek a haza valóban semmit se jelent. Exceltáblákat néznek, hogy miként kell mozgatni a népeket Európában, kit hogyan lehet szankcionálni, ha nem fogadnak be migránsokat, emelkedett gondolkodásukkal réges-rég elhagyták az ósdi Magyarországot. Ebbe természetesen nem fér bele Sebestyén József ügye, aki csak zavart okoz a szépen felépített tervben. Ez csak nekünk, magyaroknak fontos. Nekünk viszont mindig fontos lesz, bármi is történjék Brüsszelben.
