A huszonkét játékos, a tartalékok és az edzői stáb tagjai éppen féltérdre ereszkedtek, amúgy Colin Kaepernick-módra, mindenki próbált kellőképpen ünnepélyes arcot vágni az Etihad Stadionban – már legalábbis a zöld gyepen, mert az 55 ezer szurkolót olyan nagyon nem érdekelte a kötelező áhítat –, amikor egyszer csak motorzúgás zaja verte fel a csendet. És megjelent a stadion felett egy kis sportrepülőgép, maga után húzva a levegőben a rémes feliratot: „White Lives Matter Burnley”.
Nem is biztos, hogy a játékosok észrevették a jelenetet, a meccs elkezdődött, a Manchester City 5-0-ra elagyabugyálta a Burnley-t. De ha a nézők és a játékosok nem is fordítottak figyelmet az incidensre, a politikai korrektség felkent őrei íziben munkához láttak. Elítélve az akciót, már a szünetben hivatalos közlemény jelent meg a Burnley FC honlapján, hozzátéve, hogy az egyesületnek ehhez semmi köze, sőt, ha kiderítik, kik voltak a bűnösök, az illetőket örökre kitiltják a Burnley FC sporttelepéről. A klub büszke arra – hangsúlyozta a közlemény –, hogy harcol a faji megkülönböztetés ellen. Teljes mértékben egyetértenek a Premier League kezdeményezésével a Black Lives Matter-mozgalom támogatását illetően, és bocsánatot kérnek (!) a Premier League-től, a Manchester Citytől és mindenkitől, akinek fontos a Black Lives Matter-mozgalom.
Volt itt minden, amit a korszellem megkíván: mea culpa, ruha megtépése, előbb térdre, majd arcra borulás, épphogy rituális öngyilkosságot nem követtek el a Burnley FC vezetői. Miközben semmi egyéb nem történt, mint az, amit a Burnley közleménye is hangsúlyoz: a felirat megszövegezői küzdenek a faji megkülönböztetés ellen. Mert ha világméretű mozgalommá terebélyesedhet egy banális közhely hangoztatása – számít a feketék élete –, akkor ennek az inverzét sem lenne szabad tiltani, hiszen aligha van ember a földön, aki kétségbe vonná a „számít a fehérek élete” mondat legitimitását.
A rendőrség amúgy gőzerővel nyomoz az akció szervezői után. Már csak az érdekelne, hogy a büntető törvénykönyv melyik passzusának megsértéséért…
Hogy a közvélemény mennyire nem azonosul a klubvezetés közleményével, arra itt van néhány angol nyelvű hozzászólás a repülős videó alól:
„Tökös gyerekek, még alá is írták, nehogy összetévesszék őket a City szurkolóival!”
„Miért lennének rasszisták »A fehér életek számítanak« szöveg megfogalmazói? Akkor azok is rasszisták, akik szerint »A fekete életek számítanak«!”
„Büszkék vagytok a fehérségetekre? Éljenek a burnley-i srácok!”
„Mindenki egyenlő, legyen bár fekete vagy fehér!”
„Talán nincs joguk ahhoz, hogy hangoztassák a véleményüket? Ti szajkózzátok, hogy párbeszédre van szükség, aztán csak a párbeszéd egyik oldalát vagytok hajlandók meghallani…”
„Sokakat aggaszt ez a felirat? Ezzel az erővel az is aggaszthatná ezeket, hogyha a repülőgép ezt húzná maga után: Az ég kék!”
És hogy mennyire őszintén élik át maguk a játékosok ezt a cirkuszt a kezdőkörben, arra itt egy videó, amit az amúgy politikailag szuperkorrekt Marca közölt. Éppen kezdődne vasárnap az Everton–Liverpool derbi a Goodison Parkban, huszonegy játékos engedelmesen féltérdre ereszkedik, de nicsak, a huszonkettedik, egy koromfekete fickó, mintha puskából lőtték volna ki, megiramodik az Everton kapuja felé! Sadio Mané az, a Liverpool szenegáli világsztárja, heti százezer fontos, durván negyvenmillió forintos fizetéssel. Aztán, amikor észreveszi, hogy senki sem követi, a homlokára csap, visszakocog a kezdőkörhöz, és ő is letérdel.
Valahogy kiment a fejéből a kötelező koreográfia. Megbocsáthatatlan bűnt követett el. Hozzálátott volna ahhoz, amiért a fontmilliókat kapja.
A futballhoz.
