Gyurcsányi momentum

Gyurcsány Ferenc a régi baloldal vezéreként diktálhatja ismét a tempót, az újdonság meggyőző erejével pillanatnyilag sikeres Momentum segítségével.

Fotó: Illyés Tibor

Vasárnap megtörtént a régóta várt ellenzékváltás, persze nem oly módon, hogy az hasznára válna a hazai politikai közéletnek. Új szereplő nem tűnt fel a színen, viszont eldőlni látszik, hogy milyen irányt vesz a következő hónapokban vagy akár években a magyarországi ellenzék. Gyurcsány Ferenc a régi baloldal vezéreként diktálhatja ismét a tempót, az újdonság meggyőző erejével pillanatnyilag sikeres Momentum segítségével. Az európai liberálisok egyik kampányarcával, Cseh Katalinnal az élen 10 százalékos eredményt produkáló párt nyíltan flörtöl az óbaloldali DK-val, ami már most rút sebhelyként virít a modern, fiatalos arculatukon.

A DK–Momentum formálódó szövetségben persze semmi meglepő nincs. Elég csak két tényre utalni: a Momentum csupán életkor és jól hangzó szlogenek tekintetében XXI. századi párt, egyébként semmi új nincs abban, amit gondol, mond és tesz. A megcsontosodott, dogmatikus európai liberálisok egyik újratöltött verzió­ja, hazai viszonylatban az SZDSZ 2.0. A már említett kampányarcuk hosszú évek óta az ALDE pártcsaládjának kádere. A másik fontos tény, hogy a rendszerváltás után az állampárti kapcsolatait gyorsan pénztőkévé kovácsoló Gyurcsány Ferenc soha nem volt igazi baloldali, sokan az SZDSZ miniszterelnökének tekintették az akkori balliberális koalícióban is, most pedig éppen Guy Verhofstadtnál készül előszobázni az ALDE-ba igyekvő DK tagfelvételi kérelmével. Ezúttal is igaz a régi mondás: összenő, ami összetartozik.

Az EP-választás után kialakult erőviszonyok miatt jó néhány ellenzéki szereplő érezheti veszélyben a pozícióját, ismerve az Apró-villa lakójának gátlástalan manipulációs képességeit. Amikor Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy nem akarja felrúgni az eddig megkötött egyez­ségeket, szinte biztosak lehetünk benne, hogy minden másképp lesz. Az önkormányzati választásokra már áprilisban aláírt DK–Momentum–MSZP–Párbeszéd-megállapodás fontos pontja Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt támogatása, amiről Fekete-Győr András tegnap már úgy nyilatkozott: a héten dönt a Momentum arról, indít-e saját jelöltet az ellenzéki előválasztás második fordulójában. A DK csepeli elnöke pedig a pártok uniós választáson elért eredményei alapján állítaná össze az önkormányzati választásokon induló közös jelöltek listáját.

Mindez már jelzi, hogy a következő hónapokban újraosztják a lapokat, és könnyen lehet, hogy az októberi önkormányzati választás kampányának a fővárosban nem Karácsony Gergellyel vág neki a balliberális ellenzék. A saját kerületének irányítására is alkalmatlannak bizonyult zuglói polgármester pártja, a Párbeszéd MSZP-vel közös listája nagyot bukott múlt vasárnap, ami egyértelműen gyengíti Karácsony pozícióját. A másik ellenzéki aspiráns, Puzsér Róbert már bejelentette, hogy nem kér a törpepárttá zsugorodott Jobbik és a gyakorlatilag megsemmisült LMP támogatásából, jobban jár, ha civil kampányt folytat.

A várható újabb alkufolyamat megint csak a pozíciókról, a hatalomról szól majd, az ellenzéki átrendeződés semmilyen hasznot nem hajt a választók szempontjából, akik végre valódi alternatívára várnak, mert valamilyen okból nem szeretnének a kormányzópártokra szavazni. A Fidesz–KDNP feladata világos és még csak nem is újdonság: az ellenfél ugyanaz, mint eddig, a liberális maffia hazai képviselőivel szemben kell majd meggyőzni a városok és falvak lakóit, hogy a fejlődés helyi szinten is csak nemzeti alapon, a keresztény kultúra megőrzésével lehetséges. A globalizáció nincs tekintettel a helyi érdekekre, a liberálisok jövőképében a falvak már nem is léteznek, a multikulturalizmus pedig élhető városok helyett gettósodást és leépülést eredményez.

Néhány hónap múlva ismét választhatunk. Az igazi ellenzékváltás még várat magára.