Természetesen mindenhol az, csak úgy működik, ha mindenki együtt dolgozik a fennmaradásán, és az egész lakosság alapvetően elfogadja, hogy ez egy ilyen rendszer. Elfogadja, hogy mások is élnek az országban, nem csak ő. Ahol régóta működik a demokrácia, esetleg jó mobiltelefonokat és csinos kocsikat gyártanak, ott úgy gondoljuk, a népfelség elve mindenek felett áll, és megdönthetetlen a rendszer. Mert Dél-Korea csak azóta demokrácia, mint Magyarország, 1948 és 1991 között katonai diktatúraként működött, és akkoriban senki se kapkodott az ottani autókért és tévékért. Ma digitális nagyhatalom, a legsikeresebb ázsiai ország a popkultúrában, a jövőt kezében tartó gigász. Aztán az elnök megpróbálja megpuccsolni az államot, s miután ez nem sikerül, szomorúan beismeri a kudarcát, s elfogadja a védelmi minisztere lemondását, aki arra hivatkozva kéri a felmentését, hogy nem tudta megakadályozni az elnöki puccsot. Franciaországban a sebtében összetákolt választási koalícióval megoldották – nem először a történelemben –, hogy ne nyerjen a Nemzeti Tömörülés, három hónappal később pedig megbukik Michel Barnier kormánya, nyilván a nép pontosan így képzeli a hatékony hatalomgyakorlást. Németországban pedig a politikai élet a gazdasággal együtt olyan pusztaság képét mutatja, amelyet Angela Merkel szisztematikus munkával gyomlálgatott 16 éven át, kiszedegetve a gyomok mellett az élő és egészséges növényeket is. Jön is az előre hozott választás, ahol szinte senkire se tudnak szavazni az emberek.
Ez csak néhány példa az elmúlt napokból, a sor hosszasan folytatható. 

A válságból válságba bukdácsoló világban rengetegen próbálják meg aláásni mások stabilitását, a legtorzabb gondolkodású liberális is felismerheti, hogy az Európai Unió súlyos betegségekkel küzd, s egyáltalán nem a létező világok legjobbika. Talán lehetne az, ha tehetséges és ügyes politikusok irányítanák, s akkor talán vonzó is volna a tagok és tagjelöltek számára vagy még azon is túl, de ma elsősorban arról híres, hogy ingyenpénzt ad messziről jött nincsteleneknek, akik cserébe randalíroznak az utcán.
Magyarországon a rendszerváltozás óta nem volt előre hozott választás, egyedüliként a régióban. A stabilitás megteremtése és fenntartása pedig borzasztó fontos. Ahol évente megbuktatják a kormányt, ott természetessé válik a politikai törékenység, újra és újra urnákhoz szólítják az embereket.
Akik egy nap pedig úgy döntenek, maradjanak a kártyák szétszórva.