Hála istennek lassan a múlt homályába vész a 2010 előtti balliberális ámokfutás, ám ténykedésüket így is nehéz elfelejteni. Főleg akkor, ha újra és újra emlékeztetnek arra, hogyan is „képviselnék” ők a magyar embereket.

A jövő héten szavaz az Országgyűlés a 2025-ös költségvetésről. Most tart az az időszak, amikor a különböző pártok benyújtják a módosító javaslataikat. Ezekből kiderül, hogy a baloldali indítványok új adók bevezetését is javasolják, amelyek összesen 820 milliárd forintos többletkiadást rónának a háztartásokra. Ráadásként minden pénzt elvennének a beruházásoktól, a vasútfejlesztésektől és az energiabiztonságot szavatoló paksi bővítéstől. Az ötletroham részeként a baloldal a társasági adó jelenlegi kilencszázalékos szintjét 25 százalékra emelné, ami mintegy ezermilliárd forintos terhet jelentene a hazai vállalkozásoknak.

Látótávolságon belülre került a 2024-es esztendő vége. Kár lenne tagadni, nehéz évet hagy maga mögött az ország. A gazdasági mozgásteret jelentősen szűkítette az orosz–ukrán háborúval és a kiéleződő kereskedelmi konfliktusokkal terhelt nemzetközi környezet. Ilyen körülmények között készült tavaly az idei, és most a jövő évi költségvetés is. Az Orbán-kormánynak – ahogy 2010-től egyetlenegyszer sem – mégsem jutott eszébe, hogy az emberek kizsebeléséből támassza meg a költségvetés egyensúlyát. Sőt, a családok támogatása minden évben kiemelt területnek számított. Ez még külföldről is látszik.

Októberben a The Wall Street Journal címlapos sztoriban ismertette a magyar modellt, amely esetében többet költenek a családra, mint a hadseregre. A cikk arra is felhívta a figyelmet, hogy két európai ország több forrást fordít erre a területre, mint szinte bármely más nemzet. Ez Magyarország és Norvégia. A magyar kormánynak a családpolitika nemzetstratégiai kérdés, amely a demográfiai kihívások kezelése mellett szorosan kötődik a munkaalapú társadalom megteremtéséhez. Ha például a kedvezményeket nem kötnénk munkavégzéshez, akkor a segélyalapú társadalom irányába lépnénk vissza.