Három férfi, egy eset. Daniel Hillig kubai származású, 35 éves német fiatalembert egy éve szúrták le Chemnitzben. Asztalosvizsgáját egy csinos komóddal érdemelte ki, özvegye és mostohafia gyászolja. Gyilkosa, a szíriai Alaa Seikhi nála is egy tízessel fiatalabb volt, aki – mintha csak sematikus regényt olvasnánk – éppen a migránsválság fordulópontján, 2015 szeptemberében kapott menedékjogot Németországban, amikor Angela Merkel szélesre tárta a kapukat. Nemhogy komódot nem eszkábált, de semmit sem, és senki nem gyászolja.
Alaa Seikhi csak úgy volt, kimeredt a földből, mint egy tulajdonságok nélküli ember. De legalább most megvan. Hillig másik feltételezett gyilkosa, egy kurd származású iraki ugyanis – akár csak egy még sematikusabb regényben – fel sem lelhető, meglépett. A bűncselekményekért már korábban elítélt fiatalembernek – ugyancsak 2015-ös érkezettnek – a rendelkezésre álló információk szerint nem lett volna szabad menedékjogot adni, ki kellett volna toloncolni.
Ez nem egy sematikus regény. Ez a mai Németország szomorú, valós regénye. A keletnémet Chemnitzben tegnap ítélték kilenc és fél évre az elkövetők közül azt, aki legalább fellelhető volt. De egyszer majd Stuttgartban is lesz ítélethirdetés: a sváb fővárosban egy szíriai végzett bozótvágó késsel egy kazah származású némettel. Eközben Frankfurtban is híznak az akták, miután – egy egész ország megdöbbenésére – egy eritreai a vonat elé lökött egy anyát és kisfiát. És ez folyamatosan így megy.
A közérzet egyre rosszabb. Egy hó eleji felmérés szerint a németek csaknem fele – és a nők többsége – nem érzi magát biztonságban. Az erőszakos bűncselekmények gyanúsítottjainak körében aránytalanul sok a nem német. Miközben a külföldiek a lakosság 12 százalékát teszik ki, a nemi erőszakkal gyanúsítottaknak a 39 százalékát, a testi sértésért felelősségre vontak 38 százalékát, a gyilkossággal gyanúsítottak 43 százalékát.
– A nyitott határok és a menekültek beáramlása 2015-ben sok embert mélyen elbizonytalanított, azt gondolják, hogy az állam elveszítette az ellenőrzést az ország felett – mondta a Bild am Sonntagnak a félelemkutatás tudományának egy ismert képviselője. Az élet már csak ilyen: ha egy bevándorló követ el gyilkosságot, az nagyobb súllyal esik a latba. Amit nem szabad a tősgyökeres Jupiternek, még kevésbé szabad a gyüttment kisökörnek.
Csak a vak nem látja, mi történik. De a német nyilvánosságban csak a politikailag korrektek férnek el a szólásszabadság Prokrusztész-ágyában, a liberális Süddeutsche Zeitung már pár órával a chemnitzi ítélethirdetés utáni kommentárjában siet elhatárolódni azoktól, akik politikai célra használnak ki egy ilyen bűnesetet. Tíz nap múlva történetesen tartományi választásokat tartanak a Chemnitzet, az egykori Karl-Marx-Stadtot is magában foglaló Szászországban, és nagyon erős a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD).
Való igaz: mindenkinek érdeke, hogy a helyi szkinhedek elégedettek legyenek a bírósági ítélettel, és ne korbácsolják fel tavaly után újra az indulatokat. De a felelősség elsősorban nem az AfD-t terheli. Hanem a német nagypolitikát, amelynek az AfD csak peremre szorított szereplője.
Azt a politikát, amely évtizedről évtizedre haladva eltűrte vagy egyenesen gondoskodott róla, hogy a 83 milliós lakosságnak immár több mint az egynegyede – azaz két magyarországnyi tömeg – migrációs hátterű legyen. Amely előidézte, hogy Berlinben már a Mohammed legyen a leggyakoribb újszülöttnév. Amely nemcsak Daniel Hilliget – ezt az egyébként szintén bevándorló hátterű fiatalembert – tette áldozattá, hanem végső soron az egész társadalmat.
