Szomorú napra ébredtek tegnap a megélhetési huhogók: az előzetes fanyalgással ellentétben fontos, ráadásul szinte országunkra szabott posztot kapott Brüsszelben a magyar biztosjelölt.
Trócsányi László az európai parlamenti meghallgatását követően az EU szomszédság- és bővítési politikájáért lehet felelős az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságban. A jogtudós-politikus 2004, azaz hazánk uniós tagsága óta az ötödik magyar biztos lesz, és eddig aligha kapott honfitársunk ennél fontosabb megbízást a Berlaymont-palotában.
A nyugat-balkáni országok, köztük a vajdasági magyarok otthonául szolgáló Szerbia EU-tagságának előkészítése, valamint a kárpátaljai magyarság szempontjából is kulcsfontosságú Ukrajnával való kapcsolat ápolása alapvető nemzetpolitikai érdek. Olyan területről van ráadásul szó, amelyben a nem mindig azonos hullámhosszon lévő Budapestnek és Brüsszelnek azonosak a szempontjai.
A Nyugat-Balkánról, illetve a keleti szomszédokról a magyar politikai elitnek hagyományosan komoly történelmi és diplomáciai tapasztalatai vannak. Nem világos, mennyivel lenne beljebb a magyar biztos mondjuk az „innováció és ifjúság” vagy a „környezet és óceánok” fantázianevű portfóliókkal. Tartunk tőle, Bácska, Bánát nekünk többet mond, mint a bálnák és planktonok világa.
Érdemes beleolvasni a neve mindkét összetevőjében tárgyi tévedést tartalmazó Demokratikus Koalíció hétfői, majd tegnapi sajtóközleményébe, és döbbenten szemlélni, amint felülkerekedik az ellendrukkerség, ez a torz lelki igény, hogy tegnap délre végül elbukjon a valóság csatamezején. Szeptember 9., hétfő: „A Demokratikus Koalíció EP-képviselői (…) levelet írtak Ursula von der Leyennek, amelyben arra kérték, ne engedje, hogy Trócsányi megkapja a szomszédságpolitikáért felelős biztosi pozíciót.
A DK örömmel nyugtázta, hogy a hírek szerint kérése értő fülekre talált, Trócsányi a legjobb esetben is csak a hagyományosan leggyengébb uniós biztosi pozíciót kaphatja a 28 közül, a nemzetközi segélyezésért felelőset. 28-ból a 28., utolsók közt is utolsó; ez a kimenetel tökéletesen illeszkedik Orbán Viktor EU-n belüli tekintélyéhez és befolyásához.” Szeptember 10., kedd. Kiderül, Trócsányi mégis megkapja a szomszédságpolitikát. A DK újrakalibrált közleménye szerint „Von der Leyennek nem volt más választása, mint hogy a leggyengébb biztosi posztok egyikét adja Orbán emberének.
Uniós bővítés nincs napirenden, ezért a bővítési biztosi poszt befolyása rendkívül csekély.” Mármost Szerbia – és részeként a vajdasági magyarság – célkitűzése, hogy 2025-ben csatlakozzék az EU-hoz. Azt állítani, hogy ez „nincs napirenden”, körülbelül olyan, mintha 1998-ban, Budapesten mondta volna nekünk ezt egy európai vezető. Kíváncsiak lennénk, milyen sikert aratna a DK ezzel Szabadka főterén. De szemlézhettük volna Ujhelyi Istvánt is, aki az „illiberális állam jogi főépítészeként” alkalmatlannak nevezi Trócsányit.
Feltesszük, fényesebben csillog a nap a szegedi egyetemnél álló Szent-Györgyi-szobron attól, hogy dr. Ujhelyinek is alma matere az ottani jogi kar, de talán nem Trócsányinak, a szegedi tanszékvezetőnek és dékánhelyettesnek, későbbi alkotmánybírónak, majd párizsi nagykövetnek kell magyarázkodnia, hogy elég pallérozott a jogban a brüsszeli poszt betöltéséhez.
Mondhatnánk, leperegnek a bírálatok a biztosjelöltről. Másfelől azonban vészjóslóan vetítik előre az európai parlamenti meghallgatások hangulatát. Márpedig nemcsak hazánk, de Európa érdeke, hogy a Von der Leyen vezette bizottság késedelem nélkül, novemberben leválthassa a migrációs válságban leszerepelt Juncker-testületet.
