Hálásak lehetünk Sándor Fegyirnek, amiért különösebb köntörfalazás nélkül feltárta a céljaikat, s egyben leleplezte a Tisza Párt néven ismert szektaszerű korlátlan felelőtlenségű társaság szándékait. A budapesti ukrán nagykövet ugyanis olyan interjút adott a The Atlantic nevű amerikai lapnak, amelyben nem rejtette véka alá a magyar kormányról formált negatív véleményét és azt sem, kiknek a szekerét tolja. Úgy is fogalmazhatunk: jött, beszélt és lebuktatta Magyar Pétert és pereputtyát. Így aztán nem is lennénk túlzottan meglepve, ha előbb-utóbb a mostani interjút még készséggel, érzékelhető örömmel szemléző balos, Brüsszel és Kijev iránt szervilis hazai újságoknak is leesne némi spéttel a tantusz, kiknek az oldalán sikerült beszállnia a kampányba a nagykövetnek. A végén még Orbán ügynökének fogják kikiáltani.
Hisz állítólag csupán viccnek szánta, hogy Volodimir Zelenszkij szerinte nagyon népszerű, és lehet, hogy a következő választáson Magyarország elnökének is megválasztják.
Eltekintve attól az apróságtól, hogy nálunk az elnököt a parlament választja meg, végeredményben ugyanazt mondta, mint a kormánypártok: aki a Tisza nevű ukránbarát szektára szavaz, az Zelenszkijre adja a voksát. Persze a diplomata rögtön hozzátette, hogy ez csak vicc, ám nem kell annyira humorosra venni a kijelentést, hisz a lényeget tekintve nyilvánvalóan komolyan gondolta. Katonaviselt emberek tudják, hogy háború idején nem lehet bizonyos dolgokkal tréfálózni, főként ha az illető, „az ő elnöke” állandóan fenyegeti és energiablokád alatt tartja hazánkat.
Ez a nagy vicceskedés amolyan maffiózó, illetve kommunista párttitkári kedélyeskedés, ami mögött felsejlik az alig burkolt fenyegetés, hogy azért tudna ő más hangon is beszélni. A régivágású, szovjet típusú áljoviális pártemberi kettős beszéd végigvonul az egész interjún.
Mintha ő lenne a főnök. Meglehetősen dermesztő, amikor jóslatként a kampány hátralevő idejére azt prognosztizálja, hogy „fokozódni fognak az ország destabilizálására irányuló erőfeszítések, ami akár fizikai erőszakot is magában foglalhat, hogy kettészakítsák az országot”. Majd a lap szerint úgy foglalja össze a stratégiát: „fizikai kontaktus, a társadalom lerombolása két részre.”
Nem kétséges: jó kis Donald Tusk-féle terrorizáló forgatókönyvet festett föl a mintegy helytartóként nyilatkozó diplomata. De hát mit jósolgat ez a Veesenmayer-epigon ember, amikor mindehhez semmi köze? Nem érzi, hogy a leereszkedő, álnyájas mondataival beleavatkozik egy másik állam belügyeibe? Mert nehogy bárki bevegye azt a maszlagot, hogy ő pusztán jóindulatúan aggódik a magyarországi kampány eldurvulása miatt. A dodonai szövegével látszólag azt sejttette balos olvasatban, hogy a mostani kormányerők állnának a rombolás mögött. Aki azonban nem bukott meg a tanulmányai során józan észből, az veszi az adást:
ezek éppen olyan polgárháborús állapotokat akarnak előidézni hazánkban, mint amiben ők szoktak tapicskolni, és amit brüsszeli segédlettel Lengyelországban sikerült mesterségesen elérniük.
Vagyis ez a rendkívül oktondi, de annál nagyképűbb bábfigura odáig ment az elbizakodottságban, hogy elárulta a fellazítási terveiket.
Gratulálunk hozzá és köszönjük szépen a figyelmeztetést. Az Ukrán Petiként is emlegetett kedvence viszont nem fogja megköszönni, hogy buksisimogatóan megdicsérte mint szemrevaló gyereket. Nálunk ugyanis, az ő tévhitével szemben, egyáltalán nem népszerű se Zelenszkij, se a mai ukrán maffiaállam. Úgyhogy csak dicsérje őket minél többször, örömmel vesszük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!