Berlin, 1938. május 19. Ezen a napon játszott labdarúgó-mérkőzést Németország és Anglia válogatottja az olimpiai stadionban százezer néző előtt, és a német himnuszt mindkét csapat játékosai kitartott jobb karral, azaz náci karlendítéssel hallgatták végig. A Harmadik Birodalom ekkor már erőtől duzzadva menetelt a történelem főútján, és nemcsak ők, de a büszke brit birodalom focistái is úgy gondolták, ezzel a szimbolikus gesztussal kell tisztelegni Adolf Hitler rendszere előtt.
Most, 2021 júniusában Münchenben készülnek politikai demonstrációra. Ezúttal a nem is olyan rég még konzervatív, hithű keresztény bajorok a hagyományos értékeikkel ellentétes ideológiát hirdetve tüntetnének a magyar pedofilellenes törvény miatt, mert az a nyugati mainstream politika és média fals és hazug értelmezése szerint diszkriminatív, homofób, antidemokratikus. Az egykor szebb napokat megélt müncheni tanácsháza képviselői kezdeményezték, hogy a szerdai német–magyar Európa-bajnoki csoportmérkőzés idejére szivárványszínben világítsák meg az Allianz Arenát, ezzel tiltakozva a magyar törvény ellen. Az akciót teljes mellszélességgel támogatja az SPD-s főpolgármester is. Ne legyenek kétségeink, ahol a baloldal hatalomra kerül, ott mindig ez várható: behozzák a migránsokat, kitűzik a szivárványos zászlót és feladják a nemzeti önrendelkezést.
Nyilvánvaló, hogy a készülő müncheni szivárványos akció egy provokáció, nem a sokszínűségről szól, a toleranciához pedig végképp semmi köze. Csak egyetérthetünk Szijjártó Péter külügyminiszterrel, aki azt üzente: „a sport és a politika összekeverése rendkívül káros, történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez rossz. Ha valakik, akkor a németek ezt egészen biztosan jól tudják.”
A tervezett szivárványos provokáció csak a bemelegítés, a magyar csapat bravúros döntetlenje Franciaország ellen és a frenetikus hangulat, a két telt házas mérkőzés a Puskás Arénában talán túl sok volt a jóból, egyesek odaát úgy gondolták, meg kell leckéztetni a magyarokat. A „haladó” baloldal és a brüsszeli vízfej évek óta a rasszista, idegengyűlölő bélyeget próbálja ránk sütni, mert nem vagyunk hajlandók bevándorlóországgá tenni hazánkat. Most azért hörögnek, illetve az UEFA amiatt indít vizsgálatot, mert állítólag néhány szurkoló a hatvanezer közül rasszista bekiabálásokkal zavarta meg a franciák színes bőrű játékosait. Bőrszíntől függetlenül tegyük egyértelművé, hogy elítélünk bármilyen megkülönböztetést, emberi méltóságot sértő megjegyzést, ami bárki ellen irányul etnikai, vallási alapon vagy akár szexuális orientációja miatt.
A rosszindulatú nyugati sajtóhíreket viszont maguk a francia csapat tagjai cáfolták a tegnapi sajtótájékoztatójukon. Lucas Digne, a gallok balhátvédje kijelentette, hogy remek hangulatot varázsoltak a Puskás Arénába a drukkerek, és egyáltalán nem hallottak rasszista hangokat. Sőt idézte a csapat két klasszis színes bőrű játékosát, Paul Pogbát és N’Golo Kantét, akik szintén nem panaszkodtak rasszista megnyilvánulásokra.
Ezek után csak az a kérdés, kik és hogyan fognak vizsgálatot folytatni az ügyben, megkérdezik-e majd a legilletékesebbeket, a franciák fekete játékosait, és ha kiderül, hogy álhír volt, vagy inkább politikai támadás hazánk ellen, akkor bocsánatot kérnek-e a magyar szurkolókat nácinak nevezők.
Gyanítható, hogy a holland és német újságok, valamint a magyarországi baloldal rágalmazó hazugsággyárosai lapítani fognak csak, mint kutyapiszok a fűben. Mi, magyarok viszont ott leszünk és szurkolunk holnap is a válogatottnak teljes hangerővel az utolsó percig, és azt üzenjük München baloldali vezetésének, hogy a politikának semmi keresnivalója nincs a futballpályán. Se barnába, se vörösbe, se szivárványszínbe csomagolva.
(Borítóképen a szivárványszínben kivilágított müncheni Allianz Aréna Fotó: FLICKR)
