Egy rendhagyó magyar harctéri napló

Takáts Pál harctéri írnokként olyan ászpilóták mellett szolgált, mint ittebei Kiss József, a „levegő lovagja”. Ám világháborús naplóját nem csak ezek a találkozások teszik különösen izgalmassá.

Forrás: beol.hu

Aki még sosem vett kezébe harctéri naplót – sem eredetit, sem újra kiadottat – az azt gondolhatja, hogy csak valami avítt, érthetetlen nyelvezetű mű lehet az ilyen. Ám Takáts Pál első világháborús harctéri emlékiratai egyáltalán nem szárazak. Más, hogy valóban lőporszagúnak mondhatók, hiszen ott születtek, ahol maguk a hadmozgások zajlottak, ahol az első katonai repülők szelték az eget.

A Leszek-e még újra ember? címmel kiadott hadinapló több szempontból is rendhagyónak számít. Ami a régmúltat illeti, Takáts Pál napra pontosan dokumentálta élményeit az olasz fronton, hiszen a császári és királyi légierő 23. repülőszázadának írnoka volt. Bár ő nem a lövészárokban szolgált, posztja mégis olyan fontos volt, hogy nemigen volt, aki átvegye a helyét. Takáts nagyon jó szemű ember volt, odafigyelt a környezetére, próbálta mindenben meglátni a jót, az érdekeset, ezért e napló kor- és helytörténeti vázrajz is egyben. Katonánkat így az írás segítette abban, hogy túléljen, hiszen egy feleséget és hét gyermeket hagyott maga mögött Füzesabonyban. Tudta, hogy mindenképpen haza kell térnie.

Takáts Pál mindemellett egy dokumentumértékű fényképgyűjteményt is hátrahagyott, amely a Hadtörténeti Intézet és Múzeum jóvoltából szerepel is a kötetben. Így találkozhatunk a lapokon olyan felvétellel, ahol Takáts repülőbombadombon állva néz szembe a fotográfussal, vagy olyat is, amelyen elfogott olasz harci biplánt szemlélnek katonáink.

A harctéri írnok naplója mindig is családja megbecsült ereklyéje volt, amelyet végül a dédunoka, Takács Judit varázsolt időutazó könyvvé, hiszen a festőművésznő nemrég bejárta azokat a helyszíneket, ahol a dédapa szolgált, s újra is fotózta azokat. Takáts Judit ráadásul a mai ember szemével láttatva még közelebb hozta ezeket a helyszíneket hozzánk.

Az első világháborút manapság gyakran emlegetik dédapáink háborújaként, ugyanis a harcok egykori résztvevőinek dédunokái alkotják azt a nemzedéket, amely talán a legnagyobb érdeklődéssel fordul a nagy háború történetei felé. Hogy ez a meglátás mennyire megállja a helyét, azt a szóban forgó napló utóélete hűen mutatja. A lelkes dédunoka olyan alapos, színes és érdekes munkát tett le az asztalra, amely szabályosan a párját ritkítja, és amelyre a dédapa is méltán lenne büszke.

Könyvadatok

Leszek-e még újra ember? – Takáts Pál harctéri naplója 1915–1917. Varlap.hu/ZIMédia Kiadó, 2020, 176 oldal, 4800 forint.

A kiadvány megvásárolható a kiadónál vagy a szerkesztőnél a [email protected] címen.