A testvéri elosztás kultúrája

Andreas Hess svájci lelkipásztort- aki évek óta a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezetét,a HEKS-et képviseli hazánkban,illetve régiónkban, a MagyarKöztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette kiGöncz Árpád köztársaságielnökOrbán Viktor miniszterelnök felterjesztésére. Ebből az alkalombólbeszélgettem vele.- Mi indította arra, hogy felvegye a kapcsolatot a Magyarországi Református Egyházzal, s mikor történt ez?- Svájc és Magyarország között évszázadok óta szoros és kiterjedt a kapcsolat, hiszen állampolgáraik – legalábbis részben – ugyanannak a reformációnak az örökösei. Én egyetemi tanulmányaim idején figyeltem fel erre. Svájcban találkoztam egy magyar református lelkipásztorral, aki arra ösztönzött, hogy az önök egyházával, illetve országával kezdjek foglalkozni.- Ki volt ez a lelkész?- Dobos János, aki akkoriban a budapesti skót misszióban dolgozott. Egy schaffhauseni istentiszteletet követő beszélgetésen mondta el, milyen nagy hiány van Magyarországon teológiai irodalomból. Nem sokkal e beszélgetés előtt kezdtem el teológiai tanulmányaimat, s számomra természetes volt, hogy gazdag, igen jól felszerelt könyvtár áll az ember rendelkezésére. Szíven ütött, hogy nem messze Svájctól élnek lelkipásztorok, akiknek nem adatott meg ez a lehetőség. Márpedig a könyvek hidat építhetnek népek, emberek között, gondolatokat, eszméket közvetíthetnek. Ekkor fogant meg fejemben a gondolat, hogy alakítsunk olyan társaságot, amely vállalja, hogy teológiai könyvekkel látja el Kelet-Európát.- Mikor történt ez?- 1969-ben, amikor a kormányok a vasfüggöny egyik oldalán sem kedvelték a kelet-nyugati kapcsolatok ápolását. Úgy indult az egész, hogy a bázeli teológiai fakultáson néhány diák elhatározta a szétszakított szálak összekötését. A kezdeményezésnek hamarosan visszhangja támadt. A könyv már akkor sem volt olcsó, így gyűjteni kezdtünk a vásárlásra. Ez nem volt nehéz, a nagyobb gondot az okozta, hogyan tudjuk majd célba juttatni adományainkat Magyarországon. Különösen ügyelni akartunk arra, hogy senkit semmilyen veszélynek ne tegyünk ki, akinek könyvet kívánunk juttatni. Minden legális lehetőséget igyekeztünk kihasználni, hogy a könyveket ne csak Magyarországon, hanem az akkori NDK-ban, Romániában és Csehszlovákiában is megkapják.- Mikor járt először Magyarországon?- Harminc esztendeje, húsvét tájéka volt, amikor barátommal egy öreg autón megérkeztünk Magyarországra. Már virágba borultak a fák, az emberek az utcákon sétáltak. Az országgal való találkozás, az első benyomás maradandó emlékemmé vált.- A természet talán még ma is ugyanaz, de az emberek helyzete akkoriban biztosan egészen más volt...- Ez volt az egyik fő oka annak, hogy Magyarországra utaztam: meg akartam ismerni azokat az embereket, akiknek könyvet juttatunk. A lelkészek helyzetét, a keresztyének mindennapi életét szerettem volna jobban megismerni. Az emberek anyagi helyzete ugyanolyan nyomasztó volt, mint az egyház lehetőségei. Ebben a tekintetben volt mit tanulnom Magyarországon.- Milyennek találta a magyar református gyülekezetek, lelkészek helyzetét?- Magánszemélyként jártam az országot, s ez lehetővé tette számomra, hogy alulról ismerjem meg az egyházat, nem a hierarchia oldaláról. Így bepillantást nyertem a gyülekezetek, a lelkészek mindennapi életébe. Találkoztam a társadalom peremére szorított gyülekezetek valóságával. Mélységesen megragadott, hogy a kevesek, a kicsiny gyülekezetek mekkora hűséggel tartottak ki az egyház mellett. Éppen ez a hűség volt az, ami aztán a saját szolgálatomban is inspirált, hiszen magam is gyakorló lelkész voltam tizenöt éven át egy dél-svájci szórványgyülekezetben. Láttam, hogy a lelkészek hűségesen szolgálják a keveseket is, lelkiismeretesen felkészülnek egy-egy istentiszteletre, ahol talán csak öt-hat ember jelent meg. A hűség a küldetéshez és a remény adott erőt nekik, hogy néhány emberért is odaadóan végezzék a szolgálatot.- Tudta-e, mibe került ez a hűség a lelkészeknek?- Magyarország akkoriban már puha diktatúrává lépett elő, a gulyáskommunizmus országa volt, ahol az elnyomás nem durva eszközökkel történt. Azt gondolom, nagymértékben az egyes lelkészek személyiségétől függött, hogyan reagáltak az adminisztrációs vagy ideológiai nyomásra. Például meglátogattam egy vidéki lelkészcsaládot. Reggel továbbított a posta egy levelet a helyi pártvezetéstől. Ebben értesítették a lelkészt, hogy a jövőben nem tarthatja meg kedd esténkénti összejöveteleit az az ifjúsági csoport, amely a gyülekezet virágzó, aktív közössége volt. Megrémültem, s megkérdeztem a kollégától, hogy most mihez kezd. Ezt válaszolta: a levélben az áll, hogy az ifjúsági csoportnak kedden este nem szabad összejönnie. De azt nem tiltja, hogy csütörtökön jöjjön össze. S ez valóban így lett, éveken át zavartalanul tarthatták csütörtök esti összejöveteleiket. Ez a rugalmasság kellett ahhoz, hogy a gyülekezeti ifjúsági csoport életben maradjon. El tudom képzelni, hogy a helyi párttitkár tudatosan választotta az említett megfogalmazást. Egyrészt jelenthette felfelé, hogy a lelkész engedelmeskedett, másrészt nem élezte ki a helyzetet faluja gyülekezetével. Különös, hogy ennek a párttitkárnak a leánya, talán apja tudta nélkül, szintén bekapcsolódott az ifjúsági csoport tevékenységébe. A lelkészek különbözőképpen reagáltak: egyesek humorral, türelemmel, rugalmassággal, mások túldramatizálták a helyzetet, depresszióssá váltak, visszahúzódtak, s a gyülekezeti szolgálatot is tessék-lássék módon végezték. Ebben a korszakban szinte minden a lelkész egyéniségén múlt.- Évek óta képviseli hazánkban a HEKS-et. Mikor, hogyan kezdődött el ez a szolgálat?- Tizenöt éven át Dél-Svájcban foglalkoztam azzal az egyházi programmal, amelynek célja Kelet-Közép-Európa támogatása. Először nem is annyira Magyarország került a látókörünkbe, mint inkább Csehszlovákia, Lengyelország és Románia. De nemsokára magyarországi segélyprogramjainkat is beindítottuk. A HEKS 1946 óta tevékenykedik. Mivel országunk nem vett részt a második világháborúban, nem szenvedett el károkat, erkölcsi kötelességünknek éreztük, hogy segítsük a háború sújtotta Európa talpra állítását. Ha jól emlékszem, a HEKS már az ötvenes évek elején felvette a kapcsolatot Magyarországgal. Olyan időkben, amikor a politikai körülmények nagyon kedvezőtlenek voltak. Nekem már csak be kellett kapcsolódnom a kiépített rendszerbe. Egyrészt gyülekezeti kapcsolatok jöttek létre, hogy az újjáépítést meg lehessen kezdeni, másrészt ösztöndíjra kínálkozott lehetőség. De az sem lebecsülhető, ahogy kialakultak a keresztszülői kapcsolatok: svájci református család fogadott magyar újszülöttet keresztgyermekéül.- Kik voltak az elődei ebben a munkában?- Például Franz Schüle, a HEKS mostani főigazgatója. Szervezetünknek ma is több mint 280 állandó alkalmazottja van. Előtte Hans Schaffert, a kelet-közép-európai egyházközi segély felelős vezetője. Annak idején megkapta a debreceni Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktori fokozatát. Őelőtte Heinrich Hellstern, a HEKS alapítója. Nem szabad elfelejteni, hogy a kapcsolattartást mind magyar, mind svájci részről erős fenntartással fogadták. Hellstern érdeme, hogy a hidegháború idején a svájci nyilvánosság árnyaltabb képet kapott a kommunizmusról, a szovjet tömb országainak egyházi életéről.- Abban az időszakban került közel hazánkhoz és egyházunkhoz, amikor megjelentek a puha diktatúra vonásai. Hogy érzékelte ezt az akkori egyházi vezetésnél?- Úgy gondolom, hogy a hatalommal élés mikéntje igen jelentős kérdés. A diktatúrában az emberi méltóság, az ember istenképűsége kerülhet veszélybe, akár a politikai, akár az egyházi területet vesszük szemügyre. A hatalom kísértéséről az evangéliumban is sok helyen olvashatunk. Jézus nem akart hatalmat gyakorolni embertársai felett, hanem éppen arra törekedett, hogy önálló, felelős életre ösztönözze az embereket. Svájciként érdekes volt megfigyelni, hogy a nyílt vagy kevésbé nyílt jogbizonytalanság mennyire befolyásolja, akár meg is változtatja az emberek jellemét és magatartását. Ez nem látványosan ment végbe Magyarországon, annak ellenére, hogy 1956-ot nagyon kemény leszámolás követte, amelynek során emberek sorsa tört öszsze, szenvedett egy életre súlyos károsodást. Nem voltak illúzióim a diktatúrával kapcsolatban, és láttam ilyen jeleket a puha diktatúrában is. Olykor sokkal maradandóbb nyomot hagyott a puha diktatúra, amely adminisztratív eszközökkel tartotta sakkban az embereket, és így akadályozta kibontakozásukat, egyéni felelősségük gyakorlását. Bármiféle diktatúrában súlyos tehertétel az, hogy sokan érzik magukat tehetetlennek. S ha ez az érzés állandósul, az emberek egyre felelőtlenebbekké válnak, a magánkezdeményezésnek semmi értelmét sem látják, s egyedül az alkalmazkodás óhaja, az opportunizmus kezd eluralkodni felettük. Az így kialakuló embertípus aligha alkalmas arra, hogy szabad társadalomban feltalálja magát, vállalja saját tetteiért a felelősséget, s maga is hozzájáruljon valamivel a közösség építéséhez. Úgy gondolom, ezek azok a tartós következmények, amelyekre számítani lehet ott, ahol a diktatúra bármelyik formájának teret engednek. S hogy az egyházról is szóljak: az egyháznak köszönhetem, hogy kapcsolatba kerültem az evangéliummal. Ugyanakkor mind Svájcban, mind Magyarországon nagyon kritikusan nézem, amikor emberek az egyházban hatalomhoz jutnak. Vajon nem fognak-e a hatalom birtokában embereket sarokba szorítani, tehetetlenné, kiszolgáltatottá tenni? Ezt a veszélyt minden társadalmi formációban fenyegetőnek és sajnos időszerűnek látom.- Milyen közérdekű tanulságot vont le tapasztalataiból?- Ha az említett példára, a lelkészre és ifjúsági csoportjára gondolok, azt kell válaszolnom: nagymértékben függött az emberek lelki alkatától, mennyire hajoltak meg a puha diktatúra előtt, vagy miként találták meg az utat a maguk számára, esetleg milyen belső határvonalat húztak meg, hogy azt semmiképpen se lépjék át, és ne korrumpálódjanak. Sok hétköznapi helyzetben észleltem az igyekezetet a méltóságteljes életre és túlélésre magyar hittestvéreimnél. De voltak olyanok is az egyházban, akiknél azt tapasztaltam, hogy hatalommal rendelkezni számukra a másik ember szolgálatát jelentette, nem pedig uralkodást. Akkor is, ma is sok beszélgetésben érintem ezt a témát, mert azt gondolom, hogy éppen itt érkezünk el az emberi élet egyik sarkpontjára, oda, ahol választani kell hatalom és tehetetlenség, egyéni felelősség és engedelmesség között. A mai magyar református egyházi vezetésnek azt kívánom, hogy döntéseinél tudja figyelembe venni minden lelkész hangját és a világiak tapasztalatát. Ez segíti a demokratikus vezetési kultúra kialakítását.- Kelet-Magyarországon beértek az egyre bővülő svájci-magyar református egyházi kapcsolatok gyümölcsei. Berekfürdőre gondolok, a Magyarországi Református Egyház Megbékélés Háza nevű konferenciatelepére. Mit jelent önnek ez a központ?- Berekfürdő azt jelenti számomra, hogy találkozhatom a kelet-magyarországi emberekkel. 1992-t írtunk, amikor svájci-magyar lelkésztovábbképzésre került ott sor. A konferencia idején a Megbékélés Házában tartózkodtak fogyatékos emberek is. A telep igazgatójával, Molnár Jánossal, valamint a helyi református lelkésznővel, Csoma Judittal folytatott beszélgetések során jöttem rá, mi mindent próbálnak tenni a telep vezetői annak érdekében, hogy olyan emberek is találkozhassanak egymással, akiknek másként az életben soha nem lenne alkalmuk erre. Például fogyatékosok. Ez a munka svájci kollégáimat is nagyon megragadta. Azt is láttuk, hogy a centrum infrastruktúrája meglehetősen nagy hiányosságokat mutat. Ezért határozta el a HEKS, hogy segít a hiányosságok pótlásában. Így épülhetett meg az új konferenciaterem, az ifjúsági otthon, benne a gyönyörűen kialakított kápolnával, a „csend csarnokával”, ahol egyházi és kulturális összejöveteleket is lehet tartani. Parkot, szép kertet is létrehoztunk. Az egész konferenciaközpontot a fogyatékosok szükségleteinek messzemenő figyelembevételével alakítottuk ki. Ami talán még fontosabb: megpróbáltunk Németországból, Hollandiából és Svájcból csoportokat hozni, hogy gyülekezetközi partnerkapcsolatok alakulhassanak ki. Magyarországon nemcsak Budapest vagy a Balaton érdekes, hanem Kelet-Magyarország is. Annál is inkább, mivel az a térség sokkal elhanyagoltabb, mint a többi. Az oda irányított csoportok szép, kulturált környezetben tölthették el szabad idejüket, s elmélyültek a gyülekezetek közötti kapcsolatok is. A határokon túlra is átnyúltak a szálak, Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából szintén meghívtunk embereket Berekfürdőre, főként ifjúsági csoportokat.- Az elmúlt harminc esztendőben alaposan megismerhette a magyar emberek természetét, a magyarországi egyházak életét. Hogyan tudja hasznosítani tapasztalatait a HEKS munkájában?- Egy anekdotával válaszolok. Amikor 1969-ben első magyarországi látogatásomról hazatértem, úgy éreztem, hogy magyar kérdésekben specialistává lettem. Fel is vettek a referensek listájára. Amikor másodszor jártam itt, s hazatértem, kértem, vegyenek le a listáról, mert egyre kevesebbet tudok Magyarországról. Több mint 150 alkalommal jártam már Magyarországon, s egyre tisztábban látom, mi mindent nem tudok még. Sokkal többet szeretnék tudni a magyar kultúráról, ismerni írókat, költőket. Örülök, hogy a frankfurti könyvvásárnak köszönhetően mind több magyar író, költő műveit fordítják le német nyelvre. A magyar nyelvet is sokkal jobban illene ismernem. Úgy értelmezem munkámat, mint egy felfedezőutat, amelynek során mind több részletet szeretnék megismerni hazájukról, hogy otthon továbbadjam tapasztalataimat. Például holnap délután már egy Zürich melletti gyülekezetben tartok előadást a mai Magyarországról. Ezzel szeretném a svájciak látókörét tágítani, legalábbis ami a kelet-közép-európai régiót illeti, hogy tudatosodjon bennük: olyan kultúrterület ez, amely mindig is Európához tartozott. Európa nem mindig szerencsés történelmét, fejlődését csak Strasbourg, Brüsszel felől nézni nagyon nagy beszűkülést jelent, és veszélyes. Nyugat-Európának igenis tudomásul kell vennie, hogy a kontinens keleti és középső része is az összeurópai kulturális örökség gazdag tárháza. Ehhez tartozik többek között a reformáció, a reformációtörténet, az egyháztörténet. Hiszen ezen a területen is igen jelentős szerepet játszottak az egyházak. S ez a térség a jövőben is híd lesz Oroszország felé, hogy Európa igazán tágas kultúrterületté váljon, hogy az európaiság ne csak gazdasági téren valósuljon meg.- Milyen szerepet játszhat a HEKS ebben a folyamatban?- A HEKS segítheti ezt a kulturális cserét, hiszen a mai politikai helyzet lehetővé teszi a szabad mozgást és találkozást, hogy valóban intenzív véleménycsere alakulhasson ki. Arra szeretnénk ösztönözni a Magyarországi Református Egyházat, de más kelet-közép-európai egyházat is, hogy kialakítsák a saját segélyszervezeteiket az ismert mondás szellemében: „Segítsük az önsegélyezést!” Ez nagyon fontos, de ennél is tovább léptünk. A HEKS segített abban, hogy Magyarországon létrejöjjön az ökumenikus segélyszolgálat, a legut