Fórum a honi foci jövőjéről

Az UEFA Eb- és végrehajtó bizottságának ülésével egy időben kezdődött Tápiószentmárton-ban a Magyar Sportújságírók Szövetségének háromnapos tanácskozása. Az első napon a honi labdarúgás kardinális kérdéseiről esett szó, különös tekintettel az utánpótlás helyzetére, az európai középmezőnyhöz való felzárkózás lehetőségeire, és természetesen az aacheni döntés sem hagyta hidegen a megjelenteket. Ahogy Portugália győzelmét egy ismert újságíró fogadta: „Ez olyan, mintha hetedhét országra szóló operagálát akarnánk rendezni Pavarottival, Domingóval és Carrerasszal. Csakhogy egyebünk sincs egy kidőlt-bedőlt falú művelődési háznál.” A tegnapi meghívottak közül dr. Mezey György, az MLSZ alelnöke (kinevezése folyamatban van), valamint Bicskei Bertalan, a válogatott szövetségi kapitánya tudott megjelenni. Knézy Jenő vitaindító kérdését követően a csevej széles mederben folyt – a beszélgetés alaphangulatát a nemzeti tizenegy kilátástalan hadakozása az elittel határozta meg. Elhangzott: míg az ország jövőjét illetően jogos a derűlátás (Magyarország nem volt, hanem lesz!), futballunk helyzete azonban minden kétséget kizáróan reménytelen, avagy a magyar foci nem volt, hanem nincs. Nos, hogy hol a helyünk a kontinens labdarúgásában? Me-zey nem először szögezte le, hogy szerinte ott tartunk, ahol az ország társadalmi és gazdasági helyzete alapján egyáltalán tarthatunk. Bicskei mindezt úgy fogalmazta meg, hogy a magyar foci az európai harmadik csoportba tartozik, bár reményei szerint talán erősebb az albániainál. A szövetségi kapitány hozzátette: meggyőződése, hogy a kormány anyagi segítsége nélkül nincs kiút, és még ebben az esetben is legalább három-hat évnyi kemény munkával lehet elkezdeni a felzárkózást.Az ország szinte minden megyéjéből érkezett küldöttek igyekeztek megvitatni az utánpótlás-nevelés kérdéseit is. Elhangzott: tavaly a serdülő és ifjúsági korú focisták negyvenhét százaléka hagyott fel a sportág űzésével – eltántorodásuk fő okai között a labdarúgás csökkenő népszerűségét, továbbá a szülők teherviselő képességének aggasztó mértékű megcsappanását említették. Ezzel szemben csak a Milánnál körülbelül tizenhat-tizenhétezer srácot nevelnek futballra, következésképpen, ég és föld a különbség az élenjáró országok labdarúgása és a magyar foci között. Jóllehet, az egyes megállapítások jogosságát a felek pro és kontra vitatták, ám abban szinte kivétel nélkül megegyeztek, hogy az utánpótlás-nevelés szervezeti és feltételrendszerében az utóbbi években szemernyi előrelépés sem tapasztalható, és minél jobban mélyednek bele a téma boncolgatásába, annál inkább válik kétségessé, hogy a számos verzió közül melyik az ideális megoldás. A fórumon a várakozások ellenére nem sikerült kapcsolatot teremteni dr. Bozóky Imrével, a Magyar Labdarúgó-szövetség Aachenben tartózkodó elnökével, ám ha a prezident esetleg el is mondhatta volna a véleményét, azon már ő sem tudott volna változtatni, hogy Magyarország ismét lemaradt egy lépéssel.