Fórum a honi foci jövőjéről

T. H. F.
1999. 10. 12. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az UEFA Eb- és végrehajtó bizottságának ülésével egy időben kezdődött Tápiószentmárton-ban a Magyar Sportújságírók Szövetségének háromnapos tanácskozása. Az első napon a honi labdarúgás kardinális kérdéseiről esett szó, különös tekintettel az utánpótlás helyzetére, az európai középmezőnyhöz való felzárkózás lehetőségeire, és természetesen az aacheni döntés sem hagyta hidegen a megjelenteket. Ahogy Portugália győzelmét egy ismert újságíró fogadta: „Ez olyan, mintha hetedhét országra szóló operagálát akarnánk rendezni Pavarottival, Domingóval és Carrerasszal. Csakhogy egyebünk sincs egy kidőlt-bedőlt falú művelődési háznál.” A tegnapi meghívottak közül dr. Mezey György, az MLSZ alelnöke (kinevezése folyamatban van), valamint Bicskei Bertalan, a válogatott szövetségi kapitánya tudott megjelenni. Knézy Jenő vitaindító kérdését követően a csevej széles mederben folyt – a beszélgetés alaphangulatát a nemzeti tizenegy kilátástalan hadakozása az elittel határozta meg. Elhangzott: míg az ország jövőjét illetően jogos a derűlátás (Magyarország nem volt, hanem lesz!), futballunk helyzete azonban minden kétséget kizáróan reménytelen, avagy a magyar foci nem volt, hanem nincs. Nos, hogy hol a helyünk a kontinens labdarúgásában? Me-zey nem először szögezte le, hogy szerinte ott tartunk, ahol az ország társadalmi és gazdasági helyzete alapján egyáltalán tarthatunk. Bicskei mindezt úgy fogalmazta meg, hogy a magyar foci az európai harmadik csoportba tartozik, bár reményei szerint talán erősebb az albániainál. A szövetségi kapitány hozzátette: meggyőződése, hogy a kormány anyagi segítsége nélkül nincs kiút, és még ebben az esetben is legalább három-hat évnyi kemény munkával lehet elkezdeni a felzárkózást.Az ország szinte minden megyéjéből érkezett küldöttek igyekeztek megvitatni az utánpótlás-nevelés kérdéseit is. Elhangzott: tavaly a serdülő és ifjúsági korú focisták negyvenhét százaléka hagyott fel a sportág űzésével – eltántorodásuk fő okai között a labdarúgás csökkenő népszerűségét, továbbá a szülők teherviselő képességének aggasztó mértékű megcsappanását említették. Ezzel szemben csak a Milánnál körülbelül tizenhat-tizenhétezer srácot nevelnek futballra, következésképpen, ég és föld a különbség az élenjáró országok labdarúgása és a magyar foci között. Jóllehet, az egyes megállapítások jogosságát a felek pro és kontra vitatták, ám abban szinte kivétel nélkül megegyeztek, hogy az utánpótlás-nevelés szervezeti és feltételrendszerében az utóbbi években szemernyi előrelépés sem tapasztalható, és minél jobban mélyednek bele a téma boncolgatásába, annál inkább válik kétségessé, hogy a számos verzió közül melyik az ideális megoldás. A fórumon a várakozások ellenére nem sikerült kapcsolatot teremteni dr. Bozóky Imrével, a Magyar Labdarúgó-szövetség Aachenben tartózkodó elnökével, ám ha a prezident esetleg el is mondhatta volna a véleményét, azon már ő sem tudott volna változtatni, hogy Magyarország ismét lemaradt egy lépéssel.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.