Gondozott, szép kertben elegáns fogadás. Jól öltözött urak és hölgyek. Az előtérben néhány kisfiú és kislány – a fogadás résztvevőinek csemetéi – „kitárgyalja a felnőtteket. Az egyik szöszi kislány, lehet úgy hatéves, rámutat egy magas, vonzó, már nem éppen fiatal, szőke asszonyra. – Az ott a nagymamám, a papám felesége és a mamám mamája – mondja, és ezzel igen tömören össze is foglalja, mi a vásznon pergő francia film, Az anyósom lényege. Történik ugyanis, hogy a jóvágású és jól menő praxist folytató ügyvéd, Antonie (Vincent Lindon) oltárhoz vezeti a szintén ügyvéd, igen csinos, és már előrehaladottan várandós Séve-rine-t (Mathilde Seigner), akinek a papája Paul (Jean Yanne) nagy fej, de már régen elvált reprezentatív megjelenésű, ám szerelmi ügyekben a legkevésbé sem önmegtartóztató feleségétől, Séverine mamájától, Léától (Catherine Denevue). Az exnej most valahol a Karib-tenger valamelyik szigetén él, ikszedik élettársával, egy tagbaszakadt fekete bőrű pilótával. Most viszont Párizsba érkezik egyszem lánya esküvőjére, ahonnan, jó szokása szerint, elkésik, és a szertartás kellős közepén, síri csendben kopog végig tűsarkú cipőjén billegve a templomi padsorok között. Persze hogy mindenki odafigyel, persze hogy jól megnézik a magas szőke hölgyet. Aki azonban a legjobban megnézi, az maga a leendő vő, Antonie. És esküvő ide, oltár előtti fogadalom oda, egy szempillantás alatt beleszédül a szép anyósba. A történet ettől kezdve a „nézd meg a lányát, vedd el az anyját” jelszó mentén folytatódik. Antonie ugyanis, a szó klasszikus értelmében, ráhajt a kedves anyósra. Az olyan sajátos alkalmak, mint az esküvői nagy buli, amely kiterjed a férfiak női és a nők férfi WC-beli, majd mindkét kies helyszínen váltakozva zajló soft sex-műsorára is, kiválóak a kapcsolat megszervezésére és elmélyítésére. Különböző bonyodalmak után aztán össze is jön a dolog, Léa karibi fiúja lezuhan a repülőgépével. Séverine és Antonie elválik. Paul elveszi rosszlány barátnőjét (– Az ott a mamám, aki kurva volt, de most férjhez ment, és most már nem az – kommentálja az esetet az átlényegült ara gyermeke). Séverine férjhez megy egy szimpla melóshoz, aki azonban tud főzni. A nagymami, Léa anyja, Brigitte (Stéphane Audran) visszatalál szerelméhez, Josette pedig (Daniele Lebrun), Antonie mamája az alkoholhoz. Nincs semmi akadálya, hogy anyós és vő egymásé legyenek. A tanulság tehát – legalábbis Az anyósom, és rendezője, Gabriel Aghion szerint – nem más, mint hogy érdemes ráhajtanunk az anyósra. Elég frivol tanulság, de nem kell attól tartani, hogy sok vő szíveli majd meg. Csacska kis történet, némi pikáns ízzel, a mindenki valaki mással jegyében. Egyetlen dicséretes vonása, hogy jó színészeket sorakoztat föl. Vincent Lindon ugyan már nem az az épphogy harminc múlt többszörös férj, akit játszania kell, de így legalább hihetőbbé teszi az anyós iránti vonzalmát. Stéphane Audran remek a nőket kedvelő, vadul szivarozó, talponállókhoz illő stílusban vicceket és benyögéseket sziporkázó nagymami alakjában. Daniel Lebrun alkoholista befolyásoltság alatt megvaduló anyóstársa jól megformált figura. Ami pedig Catherine De-nevue-öt illeti: aligha kétséges, hogy a film az ő kedvéért készült. A híresen szép és igen tehetséges Denevue, aki már 1964, a Cherbourgi esernyők óta az élvonalban van, lassan áttér a mamaszerepekre (végtére is 1943-as születésű), de ezt úgy teszi, hogy régi imázsát is igyekszik megőrizni. Nehéz és nem nagyon kényelmes feladat, színészi és női önfegyelem kell hozzá. Előző filmje, a tavaly látott A Vendome tér asszonya is az átvezetést jelezte, de most annak zaklatott, ideges, frusztrált hősnője után a már hervadni kezdő, de még egyáltalán nem hervadt, nagyon is erős vonzerejű asszonyt hozza. Azt is mondhatnánk: saját magát. Színészi hatása töretlen, játékintelligenciája szintúgy. Vannak azonban árulkodó jelek. Egy villanásnyi snittben az operatőr befényképezi Denevue harisnya nélküli lábát, egyik bokája fölött egy tetovált horgonnyal. A láb változatlanul pompás vonalú, de a beeső súroló fényben már előtűnnek a bőr – mondjuk így – frissesség- hiányai. Én a rendező, de főleg a színésznő helyében kivettem volna ezt a snittet a filmből.

„A családok jelentik az erős alapot, amelyen a nemzetek állnak” – Hankó Balázs demográfiáról, családról, egyetemekről és Ferenc pápáról