Ásó, kapa, nagy kaland

Sokaknak az utolsó szabad éjjel, másoknak csak egy a haverokkal eltöltött duhaj esték sorában, s van, aki barátnőit vendégeli meg egy férfisztriptízműsorral. Másfél évszázada az ünnepeltek még sokat sírtak, esetenként zokogtak a jeles napon, mostanság viszont már az önfeledt jókedv a divat. Ami viszont a múlt és jelen leány- és legénybúcsúiban is közös, az összejövetelt követő elemi erejű fejfájás.A leány- és legénybúcsú szokásának eredete a múltba vész. Az új családot alapító fiatalok minden bizonnyal már a történelem hajnalán is elköszöntek barátaiktól, rokonaiktól, mielőtt választottjukkal nászra léptek.Másfél évszázada a lányok házasságkötésükkel az egyik zárt világból egy másik, hasonlóan zárt világba léptek át, hiszen gyermekkori társaikkal a szertartás után már nem nagyon érintkezhettek – tudtuk meg dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutatótól. Ráadásul a lányoknak gyakran akaratuk ellenére kellett egy számukra szinte teljesen idegen férfival házasságra lépniük. Így a leánybúcsúk hangulata inkább szomorkás, mint vidám volt. Székelyföldön a lányok siratóestéket tartottak, amelyeken a menyasszony elveszendő leányságát könnyezték meg. Ilyenkor a barátnők még utoljára együtt dolgozgattak, s végezték a stafírungon az utolsó simításokat.A lányok ugyan keseregtek, a férfiak azonban már százötven évvel ezelőtt is egy jókedvű estét követően mondták ki a boldogító igent. Az összejöveteleken elengedhetetlen volt a helyi cigányzenekar vendégszereplése, így a búcsúestek nemegyszer a jövendőbeli ablaka alatt értek véget, szerenáddal. A prímás és bandája manapság már csak a halászcsárdákban muzsikál, helyüket ledér ruhás, mezítelen vagy még ennél is messzebb menő hölgyek vették át.Szabó Roland hivatásos legénybúcsú-szervező. Harmincnyolc hölggyel dolgozik, s mint mondja, a kuncsaftnak nem lehet olyan elképzelése, amelyet ne tudna teljesíteni.A legtöbb vőlegénynek ez az utolsó estje, amikor még szabadon kidorbézolhatja magát – véli a szervező. A legkedveltebb haveri ajándék a sztriptízműsor, de az utóbbi időben divat lett az úgynevezett meglepetésshow, amely egy csinos hölgy vetkőzésével kezdődik, majd az ünnepelt szemének letakarásával folytatódik, s egy váratlan szerepcserével – az első lányt egy százhúszkilós nő váltja – zárul. Szabó Roland szerint a műsor mondanivalóval is rendelkezik, mivel az eseményeket felgyorsítva azt mutatja be, hogy miként változik egy feleség a házasság jótékony évtizedei alatt.A lányok fotóit egy katalógusból lehet kiválasztani, a műsor tíz-tizenkét perces. A megrendelő választhat szőkét, barnát, feketét, nagy mellű vagy testesebb hölgyet, s a kínálatban szerepel egy fekete bőrű táncosnő is. Szabó Rolandtól megtudtuk, hogy sztriptíztáncosnőnek nemcsak pornófilmszereplők, valamint hivatásos előadóművészek állnak, hanem több főiskolai hallgató is található közöttük. Ők általában vidékről érkeznek, s az albérletrevalót próbálják ily módon előteremteni. Néhányan civilben tisztes polgári foglalkozást űznek, s még kollégáik sem sejtik, hogy műszak után nem a főzőkanál mellé, hanem szórakozni vágyó urak elé térnek.Sztriptíz a leánybúcsúkon is gyakori, ám a hölgyek az egyszerű vetkőzős számokkal szemben a chippendale műsorokat részesítik előnyben. A kínálatban egyébként a nőknél lényegesen kevesebb táncosfiú található, de ők is katalógusból választhatók. A leánybúcsúk hangulata – ellentétben az elfogyasztott alkohol mennyiségére koncentráló férfiak mulatságával – szinte mindig emelkedettebb. Ami közös, hogy a nők is szeretik sztriptízzel meglepni házasulandó barátnőiket, s a produkcióért is az erősebb nemhez hasonlóan súlyos ezreket fizetnek. Az egyszerű férfi, női sztriptíz ára 18 000 forint, a „vadabb” produkció 30 000, míg a kígyós műsor a meglepetés- show-val azonos összegért, 35 000 forintért rendelhető meg.A menedzser állítja, hogy az árak ellenére a búcsúbuli nem a felső tízezer kiváltsága, mivel legtöbbször egyszerű emberek egyszerű barátai dobják öszsze a fellépti díjat. A kifizetett tízezrek azonban korántsem szavatolják, hogy a meglepetés a kívánt hatást éri el.Egy feledékeny vőlegény az esküvőre rendelt leszbikus műsort – emlékezik egy botrányos lakodalomra Szabó Roland. A barátait szerette volna a produkcióval megörvendeztetni, csakhogy elképzeléséről sem a saját, sem a menyasszony családjával nem egyeztetett. A násznép először megdöbbent, majd a táncoshölgyek példáját követve levetkőzte gátlásait, s nyomatékosabban is hangot adott nemtetszésének. A lagzi botrányba fulladt. Más alkalmakkor pedig a menyasszonyok érzik sértve magukat, amiért jövendőbeliük néhány nappal az esküvő előtt még könnyűvérű hölgyekkel szórakozik. S Szabó Roland szerint sokszor jogos a féltékenység, mivel a legénybúcsúk végén az ünneplő urak gyakran megfeledkeznek összejövetelük eredeti céljáról.Dr. Györgyi Erzsébet szerint a régi legénybúcsúk sem voltak erotikus felhangoktól mentesek, ám a parasztok biztosan nem néztek sztriptízt. A néprajzkutató úgy véli: a mai modern vetkőzős mulatságok is tiszteletre méltók, amennyiben a ledér hölgyekkel történő szórakozás azt jelenti, hogy az ifjú férjjelölt nemcsak a facér mindennapoknak, hanem a kacér tekinteteknek is búcsút mond.