Gyönyörű karácsonyi ajándékot hozott nekem az egyik mobilszolgáltató cég Jézuskája. Igaz, kicsit elkapkodta, már 23-án megörvendeztetett vele, de ez mit sem csökkent az értékén. Az ajándék természetesen virtuális, ahogy ez illik a csúcstechnológia élvonalbeli alkalmazójához. Vagyis nem kaptam semmit, mégis gazdagabb lettem egy élménnyel. Akárcsak az a harminc embertársam, aki velem együtt azt gondolta, szán öt percet az ünnep előtti forgatagban arra, hogy befizesse telefonbeszélgetéseinek díját.A baj itt kezdődött. A mobilcég ugyanis kevesellte az általunk szűkmarkúan kijelölt öt percet, és másfél óra együttlétet biztosított nekünk, amit egyre felfokozottabb idegállapotban tölthettünk el az egyik bevásárlóközpontban berendezett telefóniában. A mód is a harmadik évezredet idézi, ahogyan mindezt elérte a szolgáltató, aki nem egyszerűen élvonalbeli, hanem maga az élvonal. A belépőt ugyanis egy hipermodern terminál fogadta. Ezen ujjunk érintésével szolgáltatást kellett választani, mire a gép sorszámot adott. A sorszám alatt szerepelt a belépési idő, valamint az, hogy négyen-öten állnak az ember előtt. Ez olyan megnyugtatóan hatott minden várakozóra, mint egy világpusztító fantasztikus film közepén a szerelmi jelenet.A harctéri ideg csípős ködje csak akkor kezdett leereszkedni a résztvevők szemeire, amikor a számítógépről kiderült, hogy nem az érkezés sorrendjét veszi alapul, hanem inkább véletlenszám-generátorként működik. A 130-as sorszám után például a 180-ast invitálta a pénztár elé, aki épp nem volt jelen, annyira nem számított erre a váratlan fordulatra, ellenben a 133-as már egy órája toporgott az ablak előtt a megváltásra várva, ami nagyon nem akart bekövetkezni. A kisasszony, akihez csak nehezen jutott el a kezdődő népfelkelés zaja, végül felfüggesztette a sorsolást, a rendre ügyelő őrző-védő alkalmazott beállította a 113-as mögé a 117-est, aztán a 123-ast, nyugalomra intette a 168-ast, és szép lassan, másfél óra múlva rá került a 133-asra a sor, aki történetesen én voltam.Nem tartozik a nyilvánosságra, mennyibe került nekem a lekésett lapindító értekezlet, no meg a szeretet ünnepe előtt felőrölt idegrendszer. Mindezt SMS-ben akartam elküldeni, tekintettel az írás új korszakára, de attól tartottam, hogy csak másnap érkezik meg, akár a karácsonyi jókívánságom barátaimhoz. Ez pedig egy napilapnál megengedhetetlen. Még akkor is, ha hétszer egymás után elküldi ez a nagyon élvonal szolgáltató az én SMS-emet, mint tette ezt karácsony másnapján, bízva további jóindulatomban.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
