Köztévé: harmincpercnyi szégyen

Nagy baloldali szakszervezeti bulit rendeztek csütörtök reggel. Volt ilyen sok évtizeden át minden esztendőben, igaz, májusban, a Városligetben. (Virsli, Kőbányai Világos, céllövölde, hivatalos szónok Kádár János és Gáspár Sándor. Nem hivatalos szónoknak fura mód senki sem jelentkezett...)A minapi elvtársi míting sok apróságban különbözött elődjétől (se hentesáru, se sör, se pártvezér), de a helyszín volt az igazi újdonság: ez az összejövetel a közszolgálati televí-zióban zajlott, reggeli főmű-soridőben. Amolyan ébredés utáni makarenkói pofonként szolgált, el ne kanászodjon már a polgár.„Hogyan ne csináljunk televíziót?” Rémdráma három felvonásban. Játszó személyek: Schalkhammer Antal (bányászvezér és bányaipari magánvállalkozó), Borsik János (hivatásos MÁV-sztrájkoló), Sándor László (sok százezer dolgozó helyett vállalta a VIP-hitelek minden kínját), Demszky Gábor (világvárosi metróépítő – Budakesziről). Rendezte és végigasszisztálta: Kapuvári Gábor (szerkesztő és műsorvezető). Nívós színpadi művek szerkezetét, eszmei mondanivalóját, a szereplők jellemfejlődését nehéz lenne egy jegyzetnyi terjedelemben elemezni. Könnyű eset, a szerkezet egyszerű, mint a faék, a mondanivaló napközis szintű, a jellemek... nos, jellemről talán ne is beszéljünk.A szereplők felsorolása önmagáért beszél, de mégis, ha valaki nem olvasta volna figyelmesen: napjaink sorskérdéseiről, az ellenzéki botránypolitizálás legújabb talpköveiről szóló eszmecserében kizárólag az egyik oldal kapott szót. Elébb Schalkhammer vállalkozó (MSZP) varrta a kormány nyakába az évtizedek óta mesterséges lélegeztetéssel életben tartott szénbányászat minden nyűgét, majd a Borsik-Sándor páros (mozdonyvezetők-MSZP) lépett színpadra, utóbbi a szokásos, megindítóan ostoba retorikájával még az elhíresült arrogáns mondatát is megpróbálta magyarázni, mely szerint most már időszerű, hogy a szakszervezetek „konfrontatív módszerekkel” operáljanak. Végül Demszky városvezér mesélt a szerdai, expénzügyminiszterekkel elköltött reggelijéről.Őszintén bevallom, percekig nem hittem a szememnek. Vártam, hogy belép valaki... No, nem valami jeles ellenoldali szakértőre számítottam, az még képes lett volna összezavarni a taggyűlés egységét. De legalább egy idén végzős bányamérnökre, a MÁV-vezérigazgató titkárnőjére, esetleg Isiász néni Angyalföldről, aki elmondta volna: „Te, Gabika! Azért ne rugdosd ész nélkül a kormányt, mert csak 7 százalékkal engedi emelni a villamosjegy árát! Mert te autóval jársz!” De nem lépett be senki... Maradt a káosz összhangja. Maradt a harmincpercnyi szégyen, az egykori hiperalázatos Horn-sajtótájékoztatók áporodott levegője, és 1999-es reinkarnációja.Amúgy Kapuvári Gábor partizánakciója nekem személyes kudarcom is. Néhány hónapja ugyanis írtam egyet s mást az akkor induló Szabadság tér egyik adásáról. Másnap Kapuvári kolléga felhívott, és megköszönte (!) a kritikát, és elismerte (!) tévedését, s kérte, nézzem tovább a műsort, reményei szerint fog az nekem jobban is tetszeni. Nem tagadom, kis csengettyűk szólaltak meg a lelkemben, kiegyezésről, médiabékéről kezdtem fantáziálni. Néztem a műsort, írtam is róla, többször pozitívan. És most ismét kiderült: naiv hülye vagyok, menthetetlen idealista.Kedves Gábor! Azóta nem beszéltünk, így most százezer ember szeme láttára üzenem: félek, nagyon rossz úton jársz. És nem csupán azért, mert az ezer sebből vérző, de mégis az egyik leghumánusabb televízióban teszed amit teszel. Hanem azért is, mert ezek a „fiúk” nem köszönnek meg semmit, a szervilizmus nem megoldás. Az SZDSZ és az MSZP harcosai számára az MTV nem azért „jobboldali”, mert az, hanem azért, mert ők így döntöttek. Az MTV csak egy fejezet a kormány lejáratásáról szóló forgatókönyvben. Betlen János sem kapott kegyelmet, miután bátran merte kérdezni az ÉS főszerkesztő-helyettesét. Csak egy menekülés van: átigazolni az RTL Klubhoz. Akkor egycsapásra minden megoldódik. Ha a jövőben egyszer feltűnnél valami hírmagyarázós kereskedelmi bulvárhírműsor vezetőjeként, az legfeljebb ismét egy tanulsággal több...