Finnugor rokonság és együttműködés

A finnugor népekkel való hagyományosan jó együttműködésünk alapját nyelvi rokonságtudatunk képezi. Köztudomású azonban, hogy finnugor nyelvrokonságunk elismerése hosszú időn keresztül viták tárgyát képezte, minthogy a nyelvcsaládból igen korán kivált magyarság az őshazától legnyugatabbra került népcsoport, amelynek szomszédságában nem élnek finnugor nyelveket beszélő népek. A múlt század végére azonban az összehasonlító nyelvtudomány segítségével bizonyítást nyert, hogy a magyar nyelv minden kétséget kizáróan a finnugor nyelvek közé sorolható. A nyelvrokonság és a néprokonság közé azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni. A magyar nép, amelynek kultúráján nyomot hagyott az évszázados vándorlás s a Kárpát-medencei 1100 év, tipikus közép-európai nép lett, amely leginkább a nyelvében őrzi finnugor múltját. Mivel önmagunkban többen vagyunk, mint az összes többi uráli nép együttvéve, a felelősségünk is ezzel arányos.Rokon népeink politikai szempontból két csoportra oszthatók. Az egyik az Orosz Föderáció területén élő, önálló államisággal nem rendelkező (3,5-4 millió főt számláló) 16 kis finnugor nép, a másik a balti térség két államalkotó nemzete: a finn és az észt. Államközi kapcsolatrendszer kiépítésére a finnugorság balti-finn csoportjához tartozó észtekkel és finnekkel az önálló Észtország és Finnország megszületését követően kerülhetett sor.Távoli rokonainkhoz, az észtekhez közös múltunk meglepően gazdag emlékei fűznek bennünket; elegendő csak a Magnus Dux Livoniae címet is viselő Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 16. századi sikeres hadjárataira, majd művelődéstörténeti fontosságú intézményalapításaira utalnunk. A múltban gyökerező kapcsolattartást a jelenben különös módon felerősíti a függetlenségét ismételten elnyert Észtország elkötelezett euroatlanti integrációs politikája, az európai demokráciák értékrendjének közös vállalása.Magyarország 1921-ben az elsők között ismerte el a független Észtországot. Trianon utáni külpolitikánknak ezt a döntését a rokonságtudat mellett az elszigeteltségből való kilépés, az új dimenziók feltérképezése is vezérelte. Tallinnban Jungerth-Ar-nóthy Mihály ideiglenes ügyvivő vezetésével nagykövetséget nyitottunk, amelyet a balti térség egészére akkreditáltunk.A második világháború a finnugor együttműködés kialakulóban lévő rendszerét alapvetően megváltoztatta. Észtország 1940-es szovjet megszállásával megszűnt az államközi kapcsolatok jogosultsága, az érintkezés néhány közös kulturális eseményre, testvérvárosi együttműködésre korlátozódott. A diplomáciai kapcsolatok 1991. szeptember 2-i helyreállítása lehetővé tette a finnugor együttműködés beemelését országaink diplomáciai kapcsolatrendszerébe. A kétoldalú kapcsolatokat erősítő fórumként az Interparlamentáris Unió madridi konferenciáján magyar kezdeményezésre megalakult az IPU finnugor parlamenti csoportja.A balti térség politikai, biztonságpolitikai, geostratégiai szerepének fokozott előtérbe kerülését jelzi, hogy ez év őszén regionális jelleggel megnyitottuk tallinni nagykövetségünket. A képviseletnyitás politikai üzenetet is hordoz: a két országot összekötő szellemi örökségre kívánunk építeni.Észtországgal a kétoldalú kapcsolatok jogi kereteit kijelölő alapszerződésen túl az együttműködés főbb területeit szabályozó számos megállapodást és egyezményt írtunk alá. 1999. január elsejétől szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben országaink között.Martonyi János külügyminiszter tavaly októberben, az Európai Unióval érdemi csatlakozási tárgyalásokat folytató országok külügyminisztereinek tallinni tanácskozásán kétoldalú tárgyalásokat folytatott Mart Laar kormányfővel, valamint az észt külügyminiszterrel. Tárgyalópartnereivel egyetértettek abban, hogy a népeinket összefűző rokoni szálak a globalizáció időszakában különösen felértékelődnek. Az integrációs struktúrákhoz való alkalmazkodás szükségessé teszi a nemzeti érdekek újra-meghatározását, amelyeknek jelentős részpolitika-területei a regionális politika, a kül- és biztonságpolitika. Az Európai Unióval folytatott tárgyalások jelenleg olyan szakaszban vannak, amikor előtérbe kerül a csatlakozni kívánó országok együttműködése: a szorosabb együttműködés egyfajta közös fellépést eredményezhet, amely egy esetleges halogató taktika ellen is hathat. A csatlakozás élén járó országok közötti összetartás jelentősége abban áll, hogy Brüsszel számára világos politikai üzenetet tudnak megfogalmazni, egyúttal eredményeik ösztönző hatással lehetnek az integrációs folyamatban lemaradást mutatók teljesítményére.Az észt üzletemberek egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a magyarországi lehetőségek iránt. Kétoldalú kereskedelmi-gazdasági árucsere-forgalmunk volumene egyelőre nem jelentős: 1998-ban 24,6 millió dollár volt. Magyar részről szorgalmazzuk a légügyi egyezmény megkötését, amely elősegíthetné a két ország közötti gazdasági, idegenforgalmi és kulturális kapcsolatok kiszélesítését, egyúttal hozzájárulna az Európát behálózó infrastrukturális folyosók észak-déli irányú fejlesztéséhez.Reményeink szerint az együttműködés további lehetőségeit teremtheti meg Orbán Viktor miniszterelnök ez év tavaszára tervezett tallinni látogatása, amelynek történelmi jelentőségét az adja, hogy Észtországban még soha nem járt magyar kormányfő.A finnugor kultúrdiplomácia a két világháború közötti időszakban élénkült meg: a rokon népek képviselői 1921 és 1936 között öt alkalommal találkoztak felváltva Helsinkiben, Budapesten és Tallinnban. Az 1931-es IV. kultúrkongresszus október harmadik csütörtökjét rokonsági nappá nyilvánította. A gyakorlati segítség legszebb példája a lív ház megépítése volt: a legkisebb finnugor nép nemzeti központja a „nagyok” – a magyar, a finn és az észt kormány – anyagi támogatásával jött létre Mazirbében. 1988-ban az Észt-Magyar Társaság kezdeményezésére felújították a rokonsági napok megrendezésének hagyományát.Kapcsolataink a finnugor nyelvcsalád második legnépesebb csoportját alkotó finnekkel mintegy kétszáz éves múltra tekintenek vissza. Művelődéstörténeti érintkezéseink egyik szép példája, hogy Vörösmarty Mihály Szózata hatással volt a finn himnusz megszületésére. A nyelvrokonságon túl történelmi múltunk és jelenünk párhuzamosságai, Helsinkinek az integrációs folyamat elmélyítésében, az Európai Unió kibővítésében betöltött szerepe ugyancsak elősegíti a hagyományosan jó együttműködés még szorosabbra fűzését. Finnország, amely a Szovjetunióval való békés egymás mellett élés politikájának vállalása, az úgynevezett finnlandizáció miatt kül- és belpolitikai szuverenitásának önkéntes korlátozására kényszerült, csak 1995-ben válhatott az Európai Unió tagjává, s a hidegháború éveiben de facto a keleti blokk tagjának volt tekinthető. Az EU egyik legfiatalabb tagállamaként tapasztalatai átadásával is jelentős segítséget nyújthat országunk Nyugat-Európához kötésében.Az Európai Unió tagországainak nyelvei közül a finn az egyetlen nem indoeurópai nyelv. Számunkra példaértékű, hogy a finnek büszkék erre, s vállalják, hogy a finnugorság előretolt bástyájaként nyelvrokonaik, azaz a mi ügyünket is képviselik az európai szervezetekben.F innországgal 1948. március 6-án létesítettünk diplomáciai kapcsolatokat, amelyek 1960-ban nagyköveti szintre emelkedtek. A két ország vezetői között rendszeres a politikai dialógus. Harri Holkeri finn miniszterelnök 1990 júniusában, a rendszerváltás utáni új magyar kormány első külföldi vendégeként tett hivatalos látogatást Magyarországon. A finn kormány a 90-es évek elejétől segítette a magyar piacgazdaság kiépítését: az elsők között nyújtott kedvező feltételű, kormánygaranciával támogatott hitelt a gazdasági szerkezetátalakításhoz. Elősegítette hazánk felvételét az Eurekába.Kétoldalú kereskedelmi forgalmunk volumene növekvő tendenciát mutat, 1998-ban 378 millió dollár nagyságú volt, a hazánkban beruházott finn tőke összvolumene mintegy 200 millió dollár. A magyar-finn vegyesvállalatok száma mintegy 70.Magyarország különösen számít Finnország rokonszenvére és támogatására most, hogy Finnország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét. Martonyi János külügyminiszter 1999. szeptember 9-i helsinki tárgyalásai során hangsúlyozta: Magyarország számára az európai uniós tagság elsőrendű történelmi és stratégiai célkitűzés. Magyarország immár egy évtizede folytatja a következetes felkészülést az uniós tagságra, s most, hogy a csatlakozási tárgyalások a félidejükhöz, döntő szakaszukhoz érkeztek, kiemelten fontos számunkra, hogy a felkészülésben európai partnereink támogatását élvezzük. Meghatározó jelentősége van annak, hogy a finn soros elnökség alatt csatlakozási folyamatunk lendülete tovább erősödjön, ezért fontosak számunkra a finn elnökség gyakorlati lépései. A finn elnökség idején várhatóan a közösségi joganyag újabb nyolc fejezetében kerül sor érdemi tárgyalásokra. A finn tárgyalópartnerek megerősítették: a két ország szoros együttműködése keretében Finnország számos területen támogatja a tagságra való felkészülést. Magyarország zökkenőmentes csatlakozási folyamata egyúttal az unió bővítési stratégiáját is igazolja.Kulturális kapcsolataink közismerten szerteágazók. 1980 óta működik magyar kulturális és tudományos központ Helsinkiben. Az 1988-ban Jyväs-kyläben (ejtsd: Jüveszküle) létrehozott Kodály Intézet a magyar-finn zenepedagógiai kapcsolatokat erősíti; mintegy 50 magyar zenepedagógus oktat finn iskolákban. Magyar nyelvoktatás folyik Helsinki, Turku, Jyväskylä egyetemén. Komoly múltra tekinthetnek vissza a testvérvárosi kapcsolatok: több mint 40 finn városnak és községnek van magyar testvérvárosa.Az Orosz Föderáció területén élő kis finnugor népekkel korábban kizárólag a tudományos élet képviselői tudtak – erősen korlátozott – kapcsolatokat tartani. Minthogy az e népcsoportok által lakott körzetek ásványkincsekben kiemelkedően gazdag területek, a szovjetorosz birodalmi politika „megkülönböztetett figyelemmel” kezelte, elszigetelte őket. Az iparosítással együtt járó orosz betelepítések következtében az őshonos népcsoportok abszolút kisebbségbe kerültek, ezzel együtt egyre nagyobb mértékben veszítették el nemzeti öntudatukat, kultúrájukat, tragikusan csökkent az anyanyelvüket beszélők száma.A Szovjetunió felbomlása, valamint a magyar rendszerváltás lehetővé tette a finnugor együttműködés újragondolását: az Urál és Volga mellett élő finnugor népekkel való kapcsolataink szinte teljesen átalakultak. Ezt az Orosz Föderációban bekövetkezett demokratikus változások mellett az is elősegítette, hogy a „birodalom” szétesésével határokon kívülre került orosz ajkú lakosság az orosz kisebbségi politika átgondolását eredményezte. Napjaink változásai, a biztonság és stabilitás zónájának keletre történő kiterjesztése növekvő esélyt biztosít a – már-már a pusztulás szélére sodort – nemzetek biológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális újjáéledésére.Borisz Jelcin orosz államfő 1992. évi budapesti látogatása során megerősítette a finnugor népek együttműködésének támogatását. Az akkor aláírt kisebbségvédelmi nyilatkozatban a magyar fél kijelenti: segíteni kívánja a finnugor népek nemzeti identitásának megőrzését.M indezen folyamatokhoz elsősorban morális támogatást kívánt nyújtani a magyar állam akkor, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök 1993. június 22. és július 1. között látogatást tett Komi- és Mariföldön, az Udmurt és a Mordvin Köztársaságban, valamint a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben. A látogatás történelmi jelentőségét az a tény adja, hogy Göncz Árpád személyében először járt külföldi államfő a finnugor köztársaságokban. Az elnöki látogatás alkalmából kulturális egyezményt írtunk alá a Komi Köztársasággal, valamint gazdasági megállapodást a Mordvin, a Mari és az Udmurt Köztársasággal. Az elnök kíséretében utazó üzletemberek 5 millió dollár értékben kötöttek megállapodást.Az oroszországi demokratikus átalakulás elősegítette az Orosz Föderáció területén élő finnugor népek nemzeti mozgalmainak megerősödését, aminek következtében 1992. november 29. és december 3. között Sziktivkarban sor került a Finnugor Népek I. Világkongresszusának megrendezésére. A kongresszus megteremtette a finnugor együttműködés szervezett kereteit, s ebben Magyarország a legnagyobb lélekszámú finnugor néphez méltó szerepre vállalkozott. 1996-ban, a magyar honfoglalás 1100. évfordulójának évében vállalta a második világkongresszus megrendezését, amelynek egyik hangsúlyos témája a kisebbségben élő őshonos finnugor népek politikai-jogi helyzetével, a nemzeti kultúra, nyelv, önazonosság megőrzésével kapcsolatos további feladatok megjelölése volt.A 2000. december 12-13-án Helsinkiben megrendezésre kerülő harmadik világkongresszust a magyar illetékes szervek és a magyar kormány erejéhez és lehetőségeihez mérten – a korábbi kongresszusokhoz és rendezvényekhez hasonlóan – erkölcsileg és anyagilag támogatja. Meggyőződésünk, hogy a finnugorság szerepvállalása a XXI. századi kulturális, gazdasági és politikai integrációs folyamatokban pozitív példaként fog szolgálni mind a nemzeti önmegvalósítás, mind az őshonos finnugorság fennmaradásáért és kiteljesedéséért folytatott küzdelem terén.(A politikai államtitkár előadása A finnugor népek világa és az Európai Unió című nemzetközi konferencián hangzott el.)