Letzebuerg – Észak Gibraltárját nem tudták lebontani

Sokszor élcelődnek azon, hogy Letzebuerg, ismertebb nevén Luxemburg mekkora gondot okoz a térképkészítőknek: neve még abban az esetben sem fér el a saját térképterületén, ha Luxra rövidítik. Ám amilyen kicsi, olyan nagy az öntudata, s ez nem pusztán gazdagságából fakad. Az önálló nyelvű, megyényi ország igen nagy jelentőséggel bír a kontinens életében.„Ahol az Alzette mossa a szépséges völgyeket, ahol a Sure tükrében csodálják szépségüket a hegyek lankáin álló fák, ahol a Moselle aranyló szőlőket öntöz: ott az én hazám, Luxemburgom, ez az én édes otthonom...” – így szól a luxemburgiak himnusza.Talán ezek a költői szavak is sejtetik, hogy nincs igazuk azoknak, akik Luxemburgot jelentéktelen, jellegtelen államocskának tartják. A három nagyobb ország által közrefogott (egy helyi író szerint „három ülep találkozásánál fekvő”) nagyhercegségre még a vele szoros kapcsolatban álló környező népek is úgy gondolnak, mint ahol a jóléten kívül egyebük nemigen van az embereknek. Joseph Beck hajdani politikus ezt így próbálta cáfolni:„Gyakran állították, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség mesterséges képződmény Európa testén. Ez nem igaz. Luxemburg a XV. századtól mindig megőrizte különállóságát, sajátos princípiumait, még Burgundia, Spanyolország, Ausztria uralma alatt is. Hollandiával, Belgiummal sincs közös vonása azon túl, hogy osztozott velük a közös szenvedésben, a közös elnyomatásban. Franciaország, Németország, Belgium szomszédsága ellenére nem a háromnak valamiféle keveréke, hanem egyedi jellegzetességeket, lelki sajátosságokat mutat.”Tündér emelte várLuxemburg-szerte több épületen olvasható a következő – nemzetinek nevezhető – jelszó: „Mir woelle bleiwe wat mir sin”, azaz: „Azok akarunk maradni, akik vagyunk!” Mi, magyarok tudjuk, ezt a törekvést nem mindig könnyű megvalósítania egy kis népnek. A több mint ezeréves múltú Luxemburgnak is volt alkalma megtapasztalni, mit jelent más népek fennhatósága alatt élni.Korábban kelták és rómaiak jártak azon a helyen, ahol 963-ban Lucilinburhuc, azaz kis vár néven erődöt emeltetett Sigefroid (vagy Siegfried) gróf, az első luxemburgi dinasztia megalapítója. Az Alzette fölé magasodó sziklaorom körül alakult ki a mai főváros, Luxembourg magja, illetve a vele azonos nevű grófság.A legenda persze másképp szól. Eszerint Sigefroid egyszer az Alzette folyó völgyében lovagolva megpillantott egy gyönyörű, aranyhaját fésülő, éneklő lányt, akibe első látásra beleszeretett, és feleségül vette. A titokzatos teremtés – aki nem volt más, mint Melusina, a szép tündér – mágikus erők segítségével egyetlen éjszaka folyamán felépítette a férje nászajándékának szánt várat, s csak annyit kért Sigefroidtól, hogy soha ne faggassa származása felől, és a szombatjait hadd töltse a váron kívül, egymagában. Néhány év múltán azonban Sigefroid nem bírt féltékenységből fakadó kíváncsiságával, és egyszer felesége nyomába eredt. Melusina útja arra a helyre vezetett, ahol először találkoztak. Ott viszszaváltozott hableánnyá, és énekelve a haját kezdte fésülgetni. Sigefroid felkiáltott meglepetésében, mire a tündér a hang felé fordította döbbent, szép arcát, majd örökre elmerült a habokban. Azóta Melusina minden hetedik esztendőben visszatér kígyó formájában, aki szájában aranykulcsot tart. Az a bátor férfi, aki megcsókolná az ocsmány hüllőt, megválthatná Melusinát, és a szép asszonyon kívül övé lehetne Luxemburg minden gazdagsága.A Lutzelburg, majd Luxembourg névre hallgató „kis vár” később minden volt, csak nem kicsi. Olyan félelmetes erődítménnyé vált, hogy idővel Észak Gibraltárja néven kezdték emlegetni. Nem csoda, ha a középkorban bevehetetlennek tartották: a 200 hektárnyi területű, 53 bástyával és 10 kapuval ellátott várból 23 kilométer hosszú kazamatarendszer vezetett ki.Az évszázadok során sok gazdája volt Luxemburgnak: előbb a burgundok, majd a spanyolok, franciák, osztrákok, poroszok tartottak igényt rá. 1815-ben a bécsi kongresszus nagyhercegség rangjára emelte, és egy ideig perszonáluniót alkotott Hollandiával. Az 1839-es londoni konferencián területe egy részét Belgiumhoz csatolták, és megengedték a porosz csapatok luxemburgi tartózkodását. 1866-ban függetlenné vált, egy évvel később a nagyhatalmak kimondták az ország semlegességét, de megint megszorítással: elrendelték erődítményeinek lerombolását. (Bár Észak Gibraltárját 11 éven keresztül bontották, szerencsére nem sikerült a munka végére érni. Ami megmaradt belőle, azt az UNESCO 1994-ben vette fel a világörökség listájára.)1890-ben megszűnt a perszonálunió Hollandiával, de semlegessége dacára sem az első, sem a második világháborúban nem úszta meg a német megszállást. (Ez utóbbi pusztításaiért 1986-ban Németország beleegyezett, hogy 12 millió márkát fizet háborús jóvátételként.) 1948-ban lépett életbe a Belgiummal és Hollandiával kötött vámkonvenciója, s azóta beszélünk Benelux államokról. Sokan úgy tartják, hogy ez a megállapodás tette le a későbbi Európai Unió alapkövét. Ugyanebben az évben Luxemburg feladta örökös semlegességét, s egy évvel később belépett a NATO-ba.Fej a várkapunMíg a belgáknál régóta vitatéma, hogy van-e belga irodalom (Belgiumban 50 évig azt mondták, hogy az valójában francia), Luxemburgban nem tartják kérdésesnek, hogy létezik luxemburgi irodalom. Még akkor is, ha sok jó írójuk általában két nyelven, franciául és németül ír. Az utcák és az üzletek feliratai, a vonaljegyek, a hotelek regisztrációja, az éttermek étlapja inkább francia nyelvű, ám az újságok többsége német. Noha a francia és a német a hivatalos, a magánéletben általában a honi nyelvet, a lëtzebuergescht használják.Ezt az ötszázaléknyi franciával fűszerezett német nyelvet a nyelvészek a középnémet ághoz tartozó dialektusnak tartják – a luxemburgiak pedig nemzeti identitásuk szimbólumának.A 84 kilométer hosszú, 52 kilométer széles, 2586 négyzetkilométernyi kis ország látnivalói magukba sűrítik a történelmet. A kelta időkben felállított Ördög-oltár szervesen hozzátartozik a tájhoz, a satanizmus nyomai pedig ma is megtalálhatók a luxemburgi folklórban. A római villa- és erődítménymaradványokon túl arról is vannak emlékek, hogy Attila hunjai szintén jártak e tájon: a kisváros, Ettelbruck, azaz „Attila hídja”, valamint a Hunnebourg-vízesés elnevezése jelzi, hogy a környékén vertek tábort Isten ostorának hadai. A Hét kastély völgyének nevezett részen több középkori vár, várkastély, apátság, templom, a kanyargós folyók felett pedig régi kőhidak őrzik a múlt emlékét. Bár Luxemburg legmagasabb pontja 565 méter, a luxemburgi Svájcnak nevezett Moellerdall erdői, hegyi legelői, patakjai és kősziklái alpesi hangulatot idéznek.A hegyekkel körbevett Esch-sur-Sure ódon erődítményéhez is kapcsolódik egy legenda. A hagyomány szerint egy keresztes hadjáratról hazatérő lovag legyőzött török ellenfele fejét a vár kapujára szögezte, ám az másnap virradóra eltűnt onnan. Azóta újra és újra megjelenik, valahányszor veszély fenyegeti az országot. Esch lakói közül sokan megesküsznek rá, hogy 1940-ben, a német invázió előtt is látták feltűnni a török vitéz fejét.Az ország 430 ezer fős népességének kétharmada városon él, a főváros, Luxembourg 80 ezer lelket számlál. A 70 százaléknyi luxemburgi mellett mintegy 10 százalékra becsülik a portugál emigránsok számát. Olaszok, franciák és belgák színesítik a palettát.Az alkotmányos monarchia élén a nagyherceg áll, ám a tényleges hatalmat a miniszterelnök gyakorolja. A 60 tagú képviselőház ötéves ciklusokban dolgozik. A katonai szolgálat önkéntes alapon történik, az ország 800 fős hadserege mellett 470 fős csendőrség ügyel a rendre. Légiereje nincs, de jogi okokból a NATO összes gépét Luxemburgban tartják nyilván.Gazdasági mutatóit illetően Luxemburg régóta Európa élén áll. Jelenleg az egy főre jutó GDP 40 ezer dollár. Az ország húzóágazatán, a szolgáltatáson belül a pénzügyi szféra a legjelentősebb – több mint kétszáz banknak van itt képviselete, és a lakosság több mint 80 százaléka ebben az ágazatban dolgozik.A bankok országaNem véletlen, hogy a világ minden részéről vállalatok sokasága telepíti Luxemburgba európai képviseletét. A fejlett infrastruktúrán túl óvodásként franciául és németül, iskolásként angolul tanuló, a szomszédos országok egyetemein végzett, képzett munkaerő áll rendelkezésre.Egy időben Luxemburg volt a világ legnagyobb vas- és acéltermelője. Jó néhány évvel ezelőtt – külön program keretében, európai pénzekből és igen nagy nehézségek árán – technológiailag magasabb színvonalú gyártásra álltak át.A nagyhercegség legfőbb kereskedelmi partnere a három szomszédos ország, Belgium, Németország és Franciaország. Egyben ők a közvetítők az EU-tagországok irányába is. Luxemburg 230 ezer fős munkaerejének egyharmadát külföldiek teszik ki, köztük francia, belga, német ingázók. Az igen magas szintű szociális és egészségügyi szolgáltatások nekik is járnak.Egyes előrejelzések szerint Németország (mostani gazdasági és társadalmi nehézségei miatt) egy emberöltő múlva már nem lesz az a gőzmozdony, amilyennek ma látjuk. Európán belül ezt először a német gazdasághoz szorosan kapcsolódó kereskedelmi partnerek, a Benelux államok fogják megérezni. Ám van valami, ami valamelyes védelmet nyújt ezeknek az országoknak: Belgium és Luxemburg jókora hasznot húz abból, hogy a területükön van az Európai Unió székhelye, számos intézménye, amelyet más országok adófizetőinek pénzéből tartanak fenn. Az eddigi tapasztalatok szerint az EU-bürokrácia túlél minden, korlátozására irányuló erőfeszítést. Addig pedig a kis nagyhercegség, Luxemburg továbbra is Európa egyik legfontosabb országa marad.