Foglaljunk lakást!

Az Országgyűlés elé került az a törvénymódosító javaslat, amely az önkényes lakásfoglalók elleni, a jelenleginél hatékonyabb fellépést célozza. Ha a képviselők elfogadják a javaslatot, úgy a mostani többéves bírósági procedúra helyett a település jegyzője három nap alatt határozatot hozhat az önkényesek kiköltöztetéséről.A Szociális Tanács szerint azonban az önkormányzatoknak a kiköltöztetés előtt mérlegelniük kell. Így legalizálniuk kellene a lakáshasználatot akkor, ha az önkényesek kicsi, értéktelen, komfort nélküli vagy félkomfortos lakásokban élnek több mint egy éve, sok gyerekekük van, fizetik számláikat, és a lakás állagát megóvják. Én ilyen önkényes lakásfoglalóról még nem hallottam. Maga a törvénymódosító indítvány is azért született meg, mert a józsefvárosi képviselő azt tapasztalta: egyetlen önkényes család percek alatt teszi tönkre egy teljes társasház életét. Az önkényesek – mivel nem fizetnek semmiért – nem vigyáznak semmire: tönkreteszik a bejáratot, a liftet, a lépcsőházat, hangoskodnak, és még sorolhatnám.A Szociális Tanács javaslatát megismerve viszont elhatároztam, én is önkényes leszek. Hiszen ha beköltözöm egy üresen álló önkormányzati lakásba, egy évig rendesen fizetem a rezsit, nem szedem fel a parkettát, nem adom el a rézkilincset, nem zajongok, nem a lépcsőházi lámpából szerzek villanykörtét a konyhámba, nem török be a szomszédhoz, akkor az önkormányzat hivatalosan is kiutalja nekem a lakást. De én nem csak a fenti kritériumoknak teszek majd eleget. Én ugyanis a házban lakó nyugdíjasoktól átvállalom a szemétkihordást és a lépcsőház-takarítást, hetente egyszer bevásárolok helyettük, valamint a szerkesztőségből hazahordom nekik az újságokat. A szomszéd kisgyermekre pedig ingyen vigyázok majd, amíg a szülei moziba, színházba, házibuliba mennek. Így ugyanis még azt is elérem, hogy a nyugdíjasok és a kisgyermekesek még szimpátiatüntetést is tartanak a polgármesteri hivatal előtt, nehogy a jegyző kitegye a szűrömet.A módosító javaslat parlamenti vitájában azonban az is elhangzott, hogy az állami gondozottaknak alanyi jogon biztosítson lakhatást az állam. Ismerve az intézetekből kikerülők igen nehéz helyzetét, még szimpatikusnak is tűnik a javaslat, csak az zavar kissé, hogy a nem állami gondozottakról természetesen egyetlen szó sem esett. Így nekem végképp nem marad jobb és olcsóbb lehetőségem az önkényes lakásfoglalásnál. Csak azért, mert engem – és három testvéremet – anyám és apám nevelt fel.