Las Fallas

Spanyolországban, „a fieszták hazájában” szinte minden tájegységnek megvan a maga tradicionális ünnepe. A tél végét, s egyúttal a tavasz érkezését emlékezetessé tévő valenciai Fallas – amely ma hajnalban ért véget – nemcsak a spanyolokat, hanem Európa szinte minden országának turistáját vonzza.Spanyolország harmadik legnagyobb városát, az 500 ezer lakosú Valenciát március 15. és 19. között minden évben több mint egymillió látogató keresi fel, hogy vidáman mulatozzon a Fallason, de már március 1-jétől megkezdődnek az előkészületek.A Fallas eredete nem teljesen tisztázott. Leginkább az a verzió az elfogadott, hogy a középkorban az asztalosok védőszentje, Szent József napja előtti éjszakán meggyújtották a régi bútorokat, fahulladékokat, s a hatalmas tűz mellett nagy dáridót csaptak. Ez a szokás az évszázadok során elterjedt egész Valencia tartományban – olyannyira, hogy a hatóságoknak rendeletet kellett hozniuk az ünnepség megregulázására, mert többször is komoly tűzvész támadt -, ám az ünnep időközben átalakult. Ma már különböző méretű, színes papírmasé szobrokat égetnek el, ezek az úgynevezett fallák. Három-négy utca lakói összeállnak, s létrehoznak egy bizottságot, amely megrendeli az adott évre az egyik utca végén vagy útkereszteződésben felállítandó fallákat a gyártóműhelytől. Minden bizottság két kategóriájú fallát készíttet, egy kicsit és egy nagyot, ez utóbbi mérete akár a húsz métert is elérheti.Egy falla nem feltétlenül egy személyt jelenít meg, hanem inkább több tucat figura alkot csapatot. Van olyan talapzat, amelyen 30-40 alakot helyezett el a mester. Ezek a papírmasé figurák általában karikatúrák, az emberi jellem gyengeségeit, a kapzsiságot, a pénzéhséget, a kufárkodást, a házasélet visszásságait, a szexualitást és a politikát figurázzák ki. Gyakori szereplők az ismert politikusok, színészek, híres emberek. A fallákat kis táblákon elhelyezett pikáns humorú szövegek magyarázzák, amelyen az olvasó remekül szórakozhat. A fallák tehát tükörképet tartanak a társadalom elé, amelynek fonákságai ez esetben megnevettetnek. Elkészítésük nem olcsó mulatság, áruk 10-25 millió peseta között mozog, s ez bizony hatalmas bevételt jelent a gyártók számára.Szinte az egész város tartozik valamelyik falla csapatához, amelynek tagjait falleróknak hívják. Tavaly 372 bizottságot regisztráltak az esemény fő szervezőjénél, a városi önkormányzat égisze alatt létrehozott Központi Falla Tanácsnál. A fallák körzetében lezárják a környéket több száz méteres körzetben, s így az egész város egyetlen nagy forgalmi dugóvá változik. A fallák körül több száz négyzetméteres sátort vernek fel, amely 24 órán át tart nyitva, ez a casal, a fallerók gyülekezőhelye. A fallák között komoly verseny zajlik. Ez alól kivétel a városháza előtt található legnagyobb méretű szobor. Mindkét kategóriában héttagú zsűri dönt az első helyről. A zsűri két festőből, két szobrászból, két társadalmi munkásból, s egy falleróból áll. Ők végiglátogatják valamennyi helyszínt, s a fizikai megjelenítést, valamint az eszmei mondanivalót külön-külön értékelve pontoznak. A pontozás végeredményét közjegyző előtt hozzák nyilvánosságra. Az első helyezett (fallera mayor) – a kisméretű kategóriában (fallera infantil) – lesz az esemény fődíjasa, akinek tizenkét hölgyből álló udvartartása van.Habár a főbb események csak március 15-től rajtolnak, már a hó elejétől megpezsdül a levegő Valenciában. Mindennap 14 órakor a városháza előtti téren mascletát tartanak, ami nem egyéb, mint nappali tűzijáték. Három robbanás jelzi a kezdést, majd megindul a petárdák durrogása. Hatalmas füst borítja a teret, különböző ritmusokban, fülsiketítően robbannak a bombák megállás nélkül. Hatásukat csak fokozza a zárt tér, az ablakok sokszor kitörnek a légnyomástól. A főtéren és a környező utcákban szinte moccanni sem lehet a sok embertől. Amikor a füst felszáll, a tömeg – ha elégedett – megkeresi a tűzmestert, s vállára véve körbeviszi a főtéren. Az idén a városi önkormányzat 53 millió pesetát költött a mascletára. Szintén március 1-jétől rajtol a bikaviadal-sorozat, amely egész hónapban tart. A valenciai Fallas a spanyol torreádorok egyik kedvelt fellépési helye. Itt és ekkor nagy dicsőséget jelent az arénában küzdeni.Március 15-én reggeltől a programok kibővülnek, s gyakorlatilag megszakítás nélkül zajlik a fieszta 20-án hajnalig. A fallerók már reggel 8 órakor petárdákkal ébresztik a környék lakóit, s hamarosan megjelennek a casalokban erre az alkalomra Spanyolország különböző tájairól szerződtetett zenészek, s a csapatok sorba rendezve naphosszat fel-alá menetelnek a város utcáin. Kicsik, nagyok, férfiak és nők, a kétévestől az aggastyánig csatasorba fejlődve mennek a zenészek mögött, akik folyamatosan fújják a nótákat. A petárdázás elmaradhatatlan, szinte minden másodpercben eldob valaki egyet a járdán bámészkodó nézők közé. Az est fénypontja a tűzijáték, amelyet a várost valaha kettéosztó folyó kiszáradt medrében rendeznek meg. Négy éjszakán keresztül gyönyörködhetnek az ünneplők a sötét égboltra kirajzolódó színes formációkban, amelyek jól láthatók a város szinte minden pontjáról. Mindennap egy félórával később kezdődik (először 15-én éjfélkor), s egyre hosszabb. Mindegyik más-más hangulatot áraszt: melankolikus, vidám, sejtelmes, élénk – a tűzmester fantáziájától függően. Tizennyolcadik a tűz éjszakája – nic del foc -, ekkor a legszebb és a legmutatósabb a tűzijáték.Az éjszakai programot a több ezer bár és étterem mellett az úgynevezett verbenák (szabadtéri diszkók) jelentik a fiatalok számára. Itt a gépzene mellett gyakran játszanak a legmenőbb kortárs együttesek, majd a koncert után hajnalig ropják a táncot az önfeledt mulatozók, hogy végül holtfáradtan beüljenek egy bárba enni egy churro con chocolatét, ami leginkább fánkhoz hasonlítható sütemény kakaóval. Dacára az úton útfélen felállított italkiméréseknek, részeg embert ritkán látni. Sok idő nincs az alvásra, mert reggel kezdődik miden elölről. A fieszta utolsó két napjának délutánján a fallacsapatok a katedrális előtti térre virágot visznek, s egy 15 méter magas faállványzatra rakják. Mikor minden csapat elhelyezte a maga virágait, akkor látszik, hogy ez az egész virághalmaz egy gyönyörűen megformázott Szűzanya-képet ábrázol.Végül felvirrad San José, azaz Szent József napja. Ilyenkor már nincs tűzijáték, éjfélkor van a fieszta fénypontja, a crema, vagyis a fallaszobrok elégetése. Felhangzik az utolsó dallam, a zenekar búcsút vesz, majd a petárdákkal körülbástyázott és benzinnel leöntött papírmasé alapokat meggyújtják. A figurákat elnyeli a tűz lángja, és összeomlik az építmény. A valenciaiakat az első pillanatban mély szomorúság tölti el, hisz véget ért az ünnep. De sebaj! Pár percre rá lélekben már a következő év ünnepére készülnek.