Kis magyar médiaterror

Nem lehetett tovább elviselni, kivonultak. Nem csoda: a terror, a cenzúra elviselhetetlenné vált. Böcsületes ellenzéki politikus e kis magyar honban szóhoz alig juthat már, a rádióban is alig több, mint egynegyedével haladja meg a legnagyobb ellenzéki párt szereplési aránya a legnagyobb kormányzó pártét – márpedig mit keres a kormányzó párt a Rádióban?

Médiaterrort gyakorolnak itt a jobboldali pártok, ez már senki előtt nem vitás. Régóta teszik már, fölényes infrastruktúrájuk és lenyűgöző méretekben rendelkezésre álló anyagi eszközeik birtokában. (E sorok írója például – konzervatív, országos terjesztésű politikai napilapok munkatársaként – dolgozott hónapokig szerkesztőségnek berendezett, jéghideg bútorraktárban novemberben és decemberben, szorongott évekig műanyag kerti székeken, olyan irodaberendezéssel, melyet a 60-as években már kidobáltak jobban ellátott tsz-irodákból, s emígyen gyakorolt médiaterrort.) Mindemellett a puszta véletlen műve lehet, hogy a kereskedelmi rádiók csatornáin tallózva a különböző vitaműsorokban szinte kizárólag a kormánypártok iránt zsigeri gyűlöletet érző, elfogult dühükben szinte fuldokló műsorvezetőket hallani.

Ezek a médiamogulok hihetetlenül ráéreznek a poszt-szovjet ízlésű pártok és pártocskák pillanatnyi kampánytémáira, kipécézett céltábláira. Nem mennek a szomszédba némi üldözési mániáért sem, az egyikük például valamely általa rázósnak ítélt téma taglalása közben borongósan megjegyezte, hogy lehet: rövidesen autóbaleset éri. Ahogy már ez lenni szokott szegény nélkülöző baloldali médiasztárokkal. Közönségük &#151 bm-es özvegyek csillogó Blikk-műveltséggel, sértődött szakszervezeti bizalmiak, s a balos média csúsztatásain nevelkedett lelkes szavazótábor &#151 mindig kész kontrázni a törvényesen megválasztott magyar kormány kritikátlan pocskondiázásában.

Egy kivétel akadt: a napokban rádiós vitaműsorhoz szólt hozzá egy férfi, amikor a program éppen az volt, hogy a hallgatóknak dicsőíteniük kellett az MSZP felelőtlen ígérgetéseit, hogy majd ők mérsékelni fogják a magyar polgár adóját, ha hatalomra jutnak. A férfiú csak annyit jegyzett meg halkan és tisztelettel, hogy bizony az MSZP-SZDSZ kormány adópolitikája a Bokros-csomag volt, s az nem bővelkedett az adócsökkentésben, mi több: megnyomorította a családok költségvetését. „Mit gondol, a szocialisták talán jókedvükben vezettek be egy ilyen intézkedéscsomagot?” – támadt rá a műsorvezető. S addig-addig szorongatta szerencsétlen, halk szavú áldozatát, míg az be nem ismerte: ő bizony nem ért a makrogazdasági folyamatokhoz. A műsorvezető erre aztán nyeregben érezte magát. Éreztette, hogy a hallgató teljesen zokni a témához, jobb, ha meg sem szólal. A gépezet felőrölte a belé került homokszemet, jöhetett az újabb hozzászólás.

Kivonulnak &#151 nem ismerős ez már valahonnan? Nincs unalmasabb a politikai epigonizmusnál. Csakhogy az SZDSZ látványos távozása idején még nem született meg a médiatörvény, és csak egyetlen televíziós állomás létezett! Nem túl kreatív utánzás, ezt talán a véletlenül az SZDSZ négyigenes szavazására rímelő, többször is kudarcba fúlt MSZP-s népszavazási kísérlet múlta felül. Kik ezek a kivonulók? Vajon miért beszélt a soraikból kimart Schmuck Andor szocialista Jurassic-parkról? Hova vonulnak ki, tán az őslénytani kiállítás polcai közé?!

Kivonulnak, mert nem bírják tovább. Más is szóhoz juthat a média egy szegmensében, más is bekerülhet e hatalmi ágazatba a fagyos bútorraktárból, ne adj Isten a politikai elítéltek nem is olyan régen megnyílt cellájából. És ez elviselhetetlen.