Hetven éve pusztító szovjet forgószél sodorta el Magyarország szabadságát

1956. november 4-én a késő hajnali órákban indult el a Forgószél hadművelet, a magyar forradalom eltiprására szervezett szovjet katonai intervenció. Kereken hetven éve, november 4. ködös, borongós reggelén a Szolnok felől beérkező erős szovjet páncélososzlopot az Üllői út és a Ferenc körút kereszteződésénél a Corvin-közi felkelők gyilkos elhárítótüze tartóztatta fel; az élen haladó tankot kilőtték, az égő roncs pedig megállította a mögötte haladó harckocsikat. Ekkor kinyíltak a környező házak ablakai, ahonnan égő benzines palackok kezdtek záporozni a teljesen megzavarodott szovjet páncélosokra, többet is felgyújtva közülük. A szovjet hadvezetés nem számított ennyire elszánt ellenállásra; Ivan Konyev marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka még a hadművelet megindítása előtt azt az ígéretet tette Hruscsovnak, hogy legfeljebb három nap alatt végezni fognak az „ellenforradalmi csőcselékkel”. A marsall ígéretével szemben az utolsó ellenállási gócokat azonban csak november 12-ére tudta felszámolni a nyomasztó túlerőben lévő inváziós hadsereg.

A Forgószél hadművelet hracaiban kilőtt szovjet önjáró löveg Forrás: Fortepan

Hruscsov még Magyarország elengedésének a gondolatával is eljátszott  Fotó: Wikimedia Commons/TASS

Az Iránytű hadművelet kudarcán felháborodott keményvonalasok, mindenek előtt Georgij Zsukov marsall, honvédelmi miniszter, Kliment Vorosilov marsall és Nyikolaj Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Hruscsov felvetésére reagálva a magyar „fasisztákkal” szembeni leghatározottabb katonai fellépést követelték a plénum előtt. 

A keményvonalasok egyik hangadója, Nyikolaj A. Bulganyin  Fotó: Wikimedia Commons/Mil.ru

Ám még az újabb fegyveres invázió elrendelését megelőzően Hruscsov bizonyosságot akart szerezni arról, hogy a Szovjetuniónak nem kell a nyugati nagyhatalmak beavatkozásától tartania abban az esetben, ha megtámadja Magyarországot. 

Egy nappal a szuezi válság kirobbanása után, október 30-án Hruscsov meg is kapta a számára megnyugtató választ; Eisenhower elnök, Bohlen, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete útján ugyanis bizalmasan tudatta a szovjet vezetéssel, hogy Washington változatlanul érvényesnek tekinti a jaltai befolyási övezeteket, azaz nem kíván fegyveresen beavatkozni a szovjet érdekszféra határain belüli konfliktusokba.

Hruscsov és Eisenhower feleségeik társaságában, Washingtonban  Fotó: Wikimedia Commons/Associated Press

Hruscsov a magyarországi „ellenforradalom” leveréséhez megkapta legfőbb szövetségese, a kínai kommunista pártfőtitkár, Mao Ce-tung támogatását, továbbá Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök és pártvezető beleegyezését is. 

A Politbüro október 31-én megtartott újabb rendkívüli ülésén így már egyhangú határozat született az újabb magyarországi szovjet hadművelet megindításáról.

Hruscsov Tito jugoszláv pártvezető véleményét is kikérte   Fotó: Wikimedia Commons

 Még a szavazás előtt a tanácskozásra aligha véletlenül meghívott Georgij Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere így értékelte a helyzetet: 

Határozott cselekvésre van szükség. Elkapni az összes gazembert! Lefegyverezni az ellenforradalmat! 

A kocka pedig az SZKP elnökségének a fegyveres intervenciót megszavazó döntésével végleg el lett vetve.

Csapda volt a szovjet hitegetés

A Forgószél hadművelet (Operacija Vihr) előkészítésére Mamurszov altábornagy kapott megbízást. Az Iránytű hadművelet kudarcából okulva, az invázióhoz csak és kizárólag a Szovjetunió területén állomásozó csapattesteket vontak össze, mivel a magyarországi szovjet egységeket – ezek között akadtak olyanok, amelyek a forradalom első napjaiban a felkelőkkel barátkoztak- nem tartották eléggé megbízhatónak. 

Szovjet tisztek Budapest utcáin  Fotó:  Fortepan

A szovjet vezérkar rekordgyorsasággal tervezte meg a Forgószél hadműveletet, amihez a rendelkezésre álló, illetve a hozzáérhető források szerint 12 páncélos és gépesített hadosztályt vont össze, mintegy 55-60 ezer katonával. 

Az első inváziós csapatok, a 31. légideszant-gárdahadosztály egységei már október 30-án megérkeztek a veszprémi szovjet repülőtérre. Október 31-én újabb csapattestek lépték át a határt a magyar kormány határozott tiltakozása ellenére. 

Nagy Imre és Maléter Pál ( kép jobb szélén)  Fotó: AFP

A szovjet vezetés, hogy elaltassa Nagy Imre kormányának gyanakvását, október 30-án kivonta a budapesti alakulatait, majd Jurij Andropov budapesti szovjet nagykövet útján jelezte, hogy kész tárgyalni a teljes csapatkivonásról is. 

Ennek ellenére november elsejétől Csapnál újabb páncélos és gépesített magasabb egységek lépték át a magyar országhatárt. 

Erre válaszként Nagy Imre még aznap bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből és az ENSZ -hez fordul az ország semlegességének elismertetéséért.

Ivan Konyev marsall, a Forgószél hadművelet legfőbb irányítója  Fotó: Ria/Novosti

November 2-án Magyarországra érkezett Ivan Konyev marsall, második világháború híres veterán szovjet tábornoka és a Varsói Szerződés egyesített erőinek főparancsnoka, a Forgószél hadművelet legfőbb irányítója, aki Szolnokon rendezte be a főhadiszállását. 

Az invázió előtt a szovjet pártvezetés a magyar kormány megtévesztése céljából, november 3-án délelőtt a parlamentbe küldte Mihail Malinyin hadseregtábornokot, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokát, hogy a magyar kormány illetékeseivel, mindenek előtt Maléter Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterrel tárgyaljon a szovjet csapatkivonásról. 

Mihail Malinyin tábornok ( a képen középen)  Fotó: Wikimedia Commons/Ria/Novosti

Az általános kérdések tisztázása után a felek abban maradtak, hogy aznap este a részletek megbeszélése végett a tököli szovjet parancsnokságon folytatják tovább a tárgyalásokat . 

Ivan Szerov, a KGB elnöke  Fotó: Terry Fincher/Getty Images

Miután november 3-án éjjel a szovjet csapatkivonási tárgyalások folytatásának ígéretével Tökölre kicsalt magyar katonai vezetőket, Szűcs Miklós ezredes, hadműveleti főcsoportfőnököt és Kovács István tábornokot, vezérkari főnököt élükön Maléter Pál honvédelmi miniszterrel, Ivan Szerov államvédelmi hadseregtábornok, a KGB főnöke egy hazaáruló magyar kommunista, Rajnai Sándor segítségével letartóztatta, ezzel az akcióval sikerült lefejezni a honvédség legfelső parancsnoki láncát, így elhárult az utolsó akadály is a szovjet invázió elindítása elől.

Lecsap a forgószél

A hadműveletre kijelölt szovjet csapatok a november 4-ére virradó hajnalon körbekerítették az ország különböző pontjain lévő magyar laktanyákat, megszállták a katonai reptereket és a stratégiai pontokat, majd erős páncélos egységek törtek be Budapestre a kora reggeli órákban. 

Szovjet T-54-es tankok Budapest utcáin, a Forgószél hadművelet idején  Fotó:  Fortepan

A szovjet invázió hírére, a parlamentben tartózkodó miniszterelnök, Nagy Imre rövid rádióüzenetben tudatta az országgal, hogy hitszegő támadás érte: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes demokratikus magyar kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

Nagy Imre a rádióban adta hírül az országot ért szovjet támadást  Fotó: Fortepan

 A szovjet inváziós erőkkel azonban csak a Nemzetőrség, valamint az irreguláris felkelőcsoportok és néhány honvédségi alegység vette fel a harcot, a reguláris magyar seregtestek nem kaptak parancsot az ellenállásra, ezért zömük a szovjet megszálló erők által körbekerített laktanyáikban maradt. 

Azonban a fővárosba betört szovjet magasabb egységek alakulatai a hadvezetésük által nem várt erős ellenállásba ütköztek, főleg a Corvin-köznél, a Széna-téren, a Móricz Zsigmond körtéren, Csepelen, valamint a város más pontjain is.

Kilőttt szovjet T-34-es harckocsi a Corvin-köznél Fotó: Fortepan

A csepeli Juta-dombnál a honvédség egyik légvédelmi ágyús alegysége lőtt ki több szovjet harckocsit, de a megszállók súlyos veszteségeket szenvedtek el a legendás Corvin-közi szabadságharcosoktól is, akik egyetlen páncéltörő lövegükkel vették tűz alá a Kilián-laktanya közelébe ért szovjet páncélosék élen haladó tankját. 

Kilőtt szovjet SZU-152-es önjáró löveg  a Nagykörúton  Fotó: Fortepan

A kilőtt és égő tank megállásra kényszerítette a mögöttük haladó páncélosokat, amelyekre a környező házak ablakaiból égő benzines palackokat hajítottak a szabadságharcosok. 

A nem várt ellenállásra adott kíméletlen válaszként a szovjet nehéztüzérség a belső kerületek több részét is szétlőtte; a belváros csaknem olyan képet mutatott 1956 novemberében, mint az 1945-ös ostrom után. 

A Covin-köz környékén súlyos harcok dúltak a felkelők és a szovjet alakulatok között  Fotó: Wikimedia Commons

Nem volt kérdéses, hogy a jelentős létszám- és technikai fölényben álló szovjet reguláris haderő felül fog kerekedni a csak gyengén felfegyverzett diákokból, fiatal munkásokból és más civilekből álló irreguláris felkelőcsoportokon, de az az elszánt és halált megvető bátorság ahogyan szembeszálltak az inváziós erőkkel, mélyen megdöbbentette a szovjet parancsnokokat. 

A magyar forradalmat leverték ugyan, de az mégis halálos sebest ütött a kommunista rendszeren  Fotó: Anders Engman

Konyev marsall Hruscsovnak tett magabiztos ígérete, miszerint három nap alatt végez az „ellenforradalmi csőcselékkel” nem teljesült; a szabadságharcosok utolsó csoportja, a csepeli ellenállók egészen november 12-ig kitartottak. 

A forradalmat és szabadságharcot ugyan eltiporták, de 1956 olyan mély sebet ütött a kommunista rendszeren, amit az soha többé nem tudott már kiheverni.

Hetven éve, 1956. november 4-én kezdődött el a Forgószél hadművelet:

• amelyben 10-12 szovjet gépesített és páncélos hadosztály, mintegy 55-60 ezer katona vonult be Magyarországra,
• abból a célból, hogy erőszakkal eltiporják a magyar függetlenségi törekvéseket,
• de a Nemzetőrség és a fegyveres felkelőcsoportok az invázió hírére,
• a jelentős túlerő ellenére is felvették a harcot az agresszorral,
• és utolsó csoportjaik egészen november 12-ig kitartottak a nyomasztó fölényben lévő szovjet fegyveres erővel szemben.