1956. november 4. a forradalom leverése- esélyünk sem volt

1956. november 4-én hajnalban drámai rádiószózatra ébredt a főváros lakossága. 1956 legdrámaibb napja következett: Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.

1956: a forradalom leverése

Forgószél hadművelet – így hívták a szovjet katonai hadműveletet, amelyről már 1956. október 31-én döntöttek és a forradalom leverését célozta. 

1956: a forradalom leverése

1956 szimbólummá vált

Sajnos sikerrel. A szovjetek tankjaikkal megszállták hazánkat és leverték a magyar forradalmat. Hiába bíztak a magyar szabadságharcosok a Nyugat közbeavatkozásában, a felmentő csapatok megérkezésében, az nem következett be. 

Az USA-nak nem volt érdeke, hogy Magyarország kiváljon a keleti tömbből. 

Felmerül a kérdés, hogy volt-e valódi esély arra, hogy Magyarország független, szabad és demokratikus állammá váljon. Azok, akik ebben reménykedtek, azzal érveltek, hogy 1955-ben a Szovjetunió kivonta csapatait a szomszédos Ausztriából, amely ezt követően semleges ország lett. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy bár a szovjet csapatok már 1944 óta „ideiglenesen” hazánkban tartózkodtak, ennek nem volt hivatalos nemzetközi jogi alapja. Ez csak a forradalom leverését követően, a Varsói Szerződés rendelkezései között nyert jogi formát. És 1991-ig, a szovjet csapatok végső kivonásáig ez lett a realitás: a magyaroknak úgy kellett élniük, hogy szovjet csapatok állomásoztak hazánkban.

A Forgószél hadművelet Forrás: Wikipedia

A döntés a Kremlben született

A szovjet pártvezetés már 1956. október 31-én meghozta a döntést a magyar forradalom fegyveres leveréséről. A Döntés a Kremlben című könyv szerint Kádár Jánost titokban Moszkvába szállították, ahol választás elé állították: ha hajlandó az 1956-os eseményeket ellenforradalomként értelmezni, megkapja a párt első titkári tisztségét. Amennyiben ezt visszautasította volna, a szovjeteknek már volt másik jelöltjük is – Münnich Ferenc, aki szintén Moszkvában tartózkodott. 

Kádár végül vállalta a megtorló és a rend helyreállítójának szerepét. 

Bár a hivatalos propaganda szerint kormánya Szolnokon alakult meg, valójában Kádár a szovjet tankokkal együtt tért vissza Budapestre. 1956 novemberében a sztrájkoló munkások és a munkástanácsok is a Kádár-kormány ellen voltak, a forradalmat pedig csak véres megtorlással sikerült elfojtani. 

A kormány már nem volt a helyén

Mindeközben Nagy Imre rádiószózatával ellentétben a kormány nem volt a helyén, hanem a jugoszláv követségre menekült, innen később őt és közvetlen munkatársait családtagjaikkal a romániai Snagovba deportálták, majd Budapestre már csak azért hozták vissza, hogy lefolytathassák ellene a konstruált peres eljárást, amelyben halálra ítélték. Őt és társai 1958. június 16-án végezték ki.

1956. Forrás: Fortepan

Bár a forradalmat leverte a szovjet túlerő, de így is óriási jelentőségű. 

Nemcsak azért, mert a Rákosi-diktatúra után az emberek megélték a szabadság örömmámoros napjait. Hanem azért is, mert nem lehetett utána ugyanonnan folytatni. Bár a társadalom hallgatását Kádár az életszínvonal-politikával vásárolta meg, az ’56-os forradalom egyben a rendszerváltoztatás ígérete volt. 1989-ben valósultak meg a forradalom céljai. Az a szabadság és összefogás, amelyet a forradalom 12 napja alatt honfitársaink megéltek, örökre feledhetetlen marad.

Az 1956-os forradalom jelentősége:

1. Magyarország megmutata az erejét a világnak,

2. az emberek megélték a szabadságot,

3. előkészítette a rendszerváltoztatást.

Nagy Imre rádiószózata, 1956. november 4., 5 óra 20 perc

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” 

Visszaemlékezés 1956. november 4-ének reggelére

„November 4-én hajnalban távoli ágyúdörgésre ébredtünk. Kimentünk a Sándor utcai kapuhoz, ahol az ágyúdörgést jól lehetett hallani. Kisvártatva egy férfi rohant végig a Sándor utcán és azt kiabálta, hogy »ébredj Budapest, itt vannak az oroszok!« Nem sokkal később nyíltak a kapuk és férfiak rohantak ki rajtuk fegyverrel, a Kálvin tér felé igyekeztek. Ezekben a percekben tudtuk, hogy bekövetkezett az, amiről annyit beszélgettünk és szorongtunk.” 

Barkóczi László a Magyar Nemzeti Múzeumból, megjelent: Magyar Múzeumok 1996. 3.