1956. november 4. a forradalom leverése- esélyünk sem volt

1956. november 4-én hajnalban drámai rádiószózatra ébredt a főváros lakossága. 1956 legdrámaibb napja következett: Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.

1956: a forradalom leverése

A kormány már nem volt a helyén

Mindeközben Nagy Imre rádiószózatával ellentétben a kormány nem volt a helyén, hanem a jugoszláv követségre menekült, innen később őt és közvetlen munkatársait családtagjaikkal a romániai Snagovba deportálták, majd Budapestre már csak azért hozták vissza, hogy lefolytathassák ellene a konstruált peres eljárást, amelyben halálra ítélték. Őt és társai 1958. június 16-án végezték ki.

1956. Forrás: Fortepan

Bár a forradalmat leverte a szovjet túlerő, de így is óriási jelentőségű. 

Nemcsak azért, mert a Rákosi-diktatúra után az emberek megélték a szabadság örömmámoros napjait. Hanem azért is, mert nem lehetett utána ugyanonnan folytatni. Bár a társadalom hallgatását Kádár az életszínvonal-politikával vásárolta meg, az ’56-os forradalom egyben a rendszerváltoztatás ígérete volt. 1989-ben valósultak meg a forradalom céljai. Az a szabadság és összefogás, amelyet a forradalom 12 napja alatt honfitársaink megéltek, örökre feledhetetlen marad.

Az 1956-os forradalom jelentősége:

1. Magyarország megmutata az erejét a világnak,

2. az emberek megélték a szabadságot,

3. előkészítette a rendszerváltoztatást.

Nagy Imre rádiószózata, 1956. november 4., 5 óra 20 perc

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” 

Visszaemlékezés 1956. november 4-ének reggelére

„November 4-én hajnalban távoli ágyúdörgésre ébredtünk. Kimentünk a Sándor utcai kapuhoz, ahol az ágyúdörgést jól lehetett hallani. Kisvártatva egy férfi rohant végig a Sándor utcán és azt kiabálta, hogy »ébredj Budapest, itt vannak az oroszok!« Nem sokkal később nyíltak a kapuk és férfiak rohantak ki rajtuk fegyverrel, a Kálvin tér felé igyekeztek. Ezekben a percekben tudtuk, hogy bekövetkezett az, amiről annyit beszélgettünk és szorongtunk.” 

Barkóczi László a Magyar Nemzeti Múzeumból, megjelent: Magyar Múzeumok 1996. 3.