A fegyveres csoportokban jellemzően nem hivatásos katonák , hanem többségükben segéd- és szakmunkások harcoltak a szovjet megszállókkal. A felkelők fegyveres csoportjai a Corvin moziban, a metróépítkezés több pontján, közlekedési csomópontoknál alakultak meg.

A pesti utcák, a gangos házak jó harci környezetet biztosítottak a felkelőknek, akik gyakran csak égő benzines palackokkal, úgynevezett Molotov-koktélokkal szálltak szembe a szűk utcákba szorult és vadul tüzelő szovjet harckocsikkal.
A Molotov-koktél egy egyszerű,házilag is elkészíthető fegyver, ez volt az 1956-os forradalom utcai harcainak tipikus tankelhárító eszköze.
A felkelőcsoportok vezetőinek tevékenysége – a szovjet csapatok elleni harcon kívül – valójában a rendfenntartó egységek (a nemzetőrség) megszervezésére és az élelmiszer-ellátás normalizálására irányult.
Fegyveresek a Tompa utcában – Bárány János története
A budapesti fegyveres felkelőcsoportok közül a Tompa utcaiak vezetője Bárány János, becenevén Bordósipkás Jancsi volt.
Csepeli munkásifjúként nézelődni jött be a városba, és kenyeret szeretett volna vásárolni. A Tompa utcában figyelt fel a rendőrök és felkelők között kitört fegyveres összecsapásra. Miután leszerelte a rendőrök ellen feltámadó indulatokat, megválasztották a felkelőcsoport vezetőjévé.
A szabadságharc leverése után már fogságban ő maga beszélt kihallgatóinak arról – melynek dokumentumát az ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) őrzi –, hogyan igyekezett betartani a törvényességet a forradalom napjaiban is: „A péknél volt egy vöröskeresztes nő, aki 10 db kenyeret vitt el kosárban, és ezt a negyedik háznál drágábban adta el. Ezt a nőt én bekísértem a Tompa utca 10. alá, ahol figyelmeztettem, hogy ilyet ne csináljon.” A Bakáts téri kórházba pedig szenet vitetett, hogy ne fázzanak a betegek. Még ma is keveset tudunk azokról a szerelmekről, amelyek a forradalom napjaiban szövődtek: Bárány János ebben is kivétel. Hajnal Klára családja behívta az éhező-fázó fiúkat a lakásukba egy meleg levesre, teára.
Bárány János és Hajnal Klára között első látásra szerelem szövődött, a lány kitartott mellette, a forradalom leverése után együtt próbálták Nyugatra menekülni, azonban Horvátzsidánynál elfogták őket.
Bárány Jánost 1959. február 15-én végezték ki.