„Keresd a békét és járj a nyomában!” – Karácsonyi interjú Székely János püspökkel

A karácsony nem teljesítmény kérdése, hanem ajándék – vallja Székely János szombathelyi megyés püspök, aki ünnepi interjújában a békéért viselt keresztény felelősségről, Európa lelki válságáról és a szeretet megújító erejéről beszél a Magyar Nemzetnek.

Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök Fotó: Németh András Péter Forrás: MW

– „Amilyen az advent, olyan a karácsony” – mondják, de sajnos sokaknak nem sikerül a lelki felkészülés az adventi kisböjt idején. Mit jelent a valódi karácsonyi készület? Mit tehet az, akinek elmaradt, de él benne az őszinte szándék a Megváltó születésének ünneplésére?
– Egyszer egy harminchat éves író adott le egy novellát egy könyvkiadónál. A kiadó igazgatója, miután elolvasta a remekbe szabott, igazi, mély üzenetet hordozó novellát, megkérdezte az írót: „Mennyi idő alatt írta meg ezt a nagyszerű novellát?” Az író elgondolkodott, majd így válaszolt: „Harminchat év alatt.” Valóban így van. Egész eddigi életünk a készület az idei ünnepre. Ahogyan átéltük az adventet, ahogyan éljük az életünket, úgy tudunk majd ünnepelni is. Amennyire nyitogatjuk a szívünket és az életünket az Ég felé, annyit tudunk majd befogadni az Égi Ajándékból, az ünnepből.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az ünnep ingyenes, az ünnep ajándék. Nem mi alkotjuk, nem mi hozzuk létre. Az ünnep leglényege mégsem a mi felkészülésünk. Ha valakinek elmaradt az igazi, mély felkészülés, de az ünnep napjaiban el tud csendesedni, tud egy-két órát egyedül a Teremtője jelenlétében eltölteni, akkor kisvártatva érezni fogja, hogy Valaki nézi őt, Valaki szól hozzá, Valaki csendesen átöleli őt. Meg fogja érezni, hogy mindez érte történt. Akkor a szívében igazi karácsony lesz.

– A nyugati világban egy kettősség figyelhető meg karácsonykor. Erre a pár napra sokszor még a „maguk módján" vallásosak is meglátják a Megváltás karácsonyi vezércsillagának fényét, amit utána rendre gyorsan el is veszítenek és újra az üresség következik. Mit tehetnek azért, hogy mégis megmaradjon az életükben a kegyelem?
– Karácsony napjait a betlehemi Gyermek véglegesen elhódította az év napjai közül. Alig-alig van ember, aki képes kivonni magát a karácsony varázsából, ezeknek a napoknak a különleges fényéből és melegéből.

Hogyan lehetne az egész évünk karácsonyibb? Éljünk a tiszta források közelében, merítsünk gyakran belőlük, éljünk Ég felé kinyitott életet! Ilyen tiszta források: a csend, az ima, a természet, a Biblia, amely nem betű, hanem Lélek és élet. Ilyen tiszta források az élő testvéri közösségek, azután a szentségek, a bűnbánat szentsége vagy az Eucharisztia, amelyeken keresztül a Betlehemben született Megváltó ma is jelen van, táplál, megtisztít, fölemel. Ilyen tiszta forrás a szeretet gyakorlása is családtagjaink, a hozzánk közel állók, és különösen a szegények, szenvedők felé.

Fotó: Németh András Péter  / MW

– A napkeleti bölcsek ajándékot vittek a jászolban fekvő Jézusnak, aki évtizedekkel később a kereszten önmagát adta oda minden ember lelki üdvéért. A mai kor embere hogyan és mivel ajándékozhatja meg Krisztust?
– Jézust megkérdezte egyszer a tömeg: „Mit kell tennünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” Jézus így válaszolt: „Az tetszik Istennek, ha hisztek abban, akit Ő küldött.” (Jn 6, 28-29) Istennek fáj az ember bizalmatlansága, fáj az, hogy az ember nem törődik az Ő szeretetével, hogy minden más fontosabb a számára, hogy elfordul tőle. Isten legfőbb kérése felénk az, hogy bízzunk Benne, keressük Őt, fogadjuk be az Ő szeretetét, ne zárjuk be előtte a szívünket, a családjainkat, a világot.

Ezután pedig azzal adhatunk Istennek a legtöbbet, ha szeretjük az embertársainkat, különösen is a rászorulókat, hiszen ők Isten végtelenül szeretett gyermekei, teremtményei, akikért az életét adta. Jézus mondta: „Amit egynek is tettetek e legkisebbek közül, nekem tettétek.” (Mt 25,40) 

Sokan azt gondolják, hogy a szeretet tettei fárasztóak, energiát vesznek el tőlünk. Valójában azonban nem így van. Egy rabbi megkérdezte egyszer a tanítványait, hogy miért van olyan nagy különbség a Genezáreti-tó és a Holt-tenger között, hiszen mindkettőt ugyanaz a víz, a Jordán vize táplálja. A tanítványok nem tudták a választ. A rabbi megmagyarázta: „Nagyon egyszerű. A Genezáreti-tó nemcsak befogadja, hanem azonnal tovább is adja a Jordán vizét, ezért a tó vize kristálytiszta, tele van élettel. A Holt-tenger csak magába falja a Jordán vizét, de semmit sem ad tovább belőle, ezért a vize halott.” Így van ez az emberi szívekkel is. Aki bőkezűen továbbadja mindazt, amije van, annak a szíve kristálytiszta, eleven. Aki csak magának gyűjt, maga körül forog, akiben nem csordul túl a jóság, annak az élete, a szíve mocsaras lesz, halott. A szeretet tettei elevenné tesznek, mert erre születtünk. A világ szeretetből lett: Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretetéből, örök élet-áradásából. Az ember akkor lesz boldog, ha megtanul szeretni, ha engedi magán átáradni ezt a Végtelen Jóságot, ha odaadja, ha ajándékká teszi az életét.

– „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14) – így dicsőítette Istent a mennyei seregek sokasága, mielőtt visszatértek a mennyekbe a pásztoroktól. A békesség Európában egyre kevésbé magától értetődő állapot, egy nagyobb háború kitörése fenyeget. Mit tehet ma egy keresztény ember a békéért? A magyarság történelmi tapasztalata segítheti Európát a békéhez való visszatalálásban?
– Végtelenül elkeserítő, hogy a világ nagyhatalmai ahelyett, hogy együttműködnének az egész emberiség javára, az erejük jó részét a saját hatalmi övezetük kiterjesztésére és a másik meggyengítésére fordítják. Döbbenetes éleslátással ír erről John Mearsheimer a The Tragedy of Great Power Politics c. művében. Ha az Egyesült Államok, Kína és Oroszország tudnának közösen cselekedni az egész emberiség érdekében, mennyit tehetnének a szegénység és az éhezés leküzdéséért, a klímakatasztrófa megelőzéséért, a Föld elmaradottabb régióiért, a tudományos és technikai fejlődésért! Ehelyett azonban a legfőbb tevékenységük egymás gazdasági ellehetetlenítése, ellenséges blokkok létrehozása, valamint újabb és újabb háborúk.

Magyarországnak bőven kijutott a háborúk borzalmaiból. Elég csak a tatárjárásra, a 150 éves török uralomra, a két világháborúra vagy a trianoni békediktátumra gondolni. Sok fájdalmas leckét tanulhattunk ezekből a tragédiákból. Talán a legfontosabb ez: ki kell maradni a háborúkból. Ahogyan XII. Piusz pápa mondta 1939-ben: „Semmi nem vész el a békével. Azonban minden elveszhet a háborúval.” Ferenc pápa pedig arra figyelmeztetett: „A háború mindig vereség.”

A legtöbbet talán azzal tehetünk, ha támogatjuk a béke erőit, a józan, reális kompromisszumok keresőit, a hídépítő, a dialógust kereső erőket.

– „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Mit tart a legfontosabb, reális és következő lépésnek ahhoz, hogy Európa ne veszítse el a lelkét?
– Az európai kultúrát mindenekelőtt a kereszténység tette virágzóvá, termékennyé, életerőssé. Az a keresztény üzenet termékenyítette meg Európa történelmét, hogy minden ember Isten képmása és ezért végtelen érték; hogy szeretetre születtünk; hogy az emberi élet nem a semmiből a semmibe tart, van oka és van beteljesedése, a halál nem végállomás. Az első mai értelemben vett, mindenki számára nyitott kórház keresztény találmány. Nem dúsgazdag császárok vagy egyiptomi fáraók hozták létre, nem Indiában és nem Mezopotámiában, nem aztékok vagy maják, hanem egyszerű keresztény szerzetesek alkották meg Kr. u. 372 körül a kis-ázsiai Cezáreában. Az első ingyenes iskolát szintén keresztények hozták létre. Keresztény eredetű a teljes nyugati jogrendünk, a szociális háló és az a döbbenetes tudományos és technikai fejlődés is, aminek mindannyian haszonélvezői vagyunk. Ha Európa elszakad az őt létrehozó éltető gyökerektől, akkor a kultúránk elhal, elpusztul.

Hogyan találhatnánk vissza az éltető forrásokhoz, amelyek valaha megtermékenyítették a kultúránkat? Fel kellene ismernünk, hogy nem csak az létezik, amit természettudományos kísérleti módszerekkel megismerhetünk. Mozart Requiemjének szépsége tudományosan nem megragadható, nem bizonyítható, mégis valóság: átizzítja az egész lényünket. A szeretet nem kimutatható valakinek a véréből, mégis valóság: egész emberi életeket és a történelmet irányító erő. A társadalom fontos helyein – mint a tudomány, a közélet, a kultúra, a média – újra helyet kellene kapnia a filozófiának, az emberiség sok ezer éves bölcsességének, a vallásoknak, a művészetnek, az erkölcsnek. 

Azután be kellene látnunk azt is, hogy a szabadság lényege nem a pillanatnyi, objektív valóságtól független önkény. Az emberi szabadságnak bele kell simulnia abba a gyönyörű, a világba beleteremtett harmóniába, objektív rendbe, melyet a Teremtő rejtett bele az atomokba, a galaxisokba, a sejtjeinkbe, a lelkünkbe.

Igazi megújulás nincs megtérés, belátás nélkül. Vissza kellene találnunk az éltető forrásokhoz, a csend, a hit, a szeretet, az igazság, a szépség forrásaihoz. Ez nem valamiféle régi, megkövült hagyományokat újraéleszteni akaró konzervativizmus. Nem kövekhez, nem megkövült hagyományokhoz kell újra odatalálnunk, hanem az Élet eleven forrásaihoz.

– A fiatalok és felnőttek digitális függősége egyre többször téma nemzetközi egyházi szinten is. Ön mit lát itthon: mi segít valóban visszatalálni a valós kapcsolathoz Istennel és világgal? Hogyan lehet erőt venni a modern világ zaján?
– Teljesen egyetértek nagyon sok neveléstudományban jártas szakemberrel, akik szerint okoseszközt a gyermek kezébe adni 14 éves kor előtt halálos bűn, 14 és 18 között csak erős kontroll alatt javasolt, és csak 18 éves kor után helyes ezt szabadon megtenni. A gyermeknek, a fiatalnak nagyon sok valós élményre, tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy a mozgása, idegrendszere, személyisége megfelelően kifejlődhessen. A képernyő előtt töltött napi 5-6 óra nagyon súlyosan károsítja, akadályozza ezt a folyamatot.

Ebben persze a felnőtt világnak kellene példát adnia a fiatalok számára. Mennyire fontos, hogy egy családban meglegyen a közös asztal, a közös étkezések öröme, ahol mindenki egymásra figyel, ahol elmesélik a napi örömöket és gondokat, ahol összeér a család szíve! Mennyire fontosak a közös kirándulások, a közös főzés, segítség, közös ének és ima, a társasjátékok öröme, a meghitt pillanatok! Dosztojevszkij írta, hogy a nevelés lényege: meghitt pillanatokkal, szép emlékekkel megajándékozni a gyermeket, amelyekből majd egy életen át meríteni tud.

– Ön az elmúlt évtizedekben a cigányság lelkiéletének felkarolásával eredményesen foglalkozott. Milyen tapasztalatai voltak ebben a misszióban?
– Magyarország lakosságának 8-10 százaléka roma. A nemzetünk nagy sorskérdése (a demográfiai katasztrófa egyre inkább fenyegető réme mellett) pontosan az, hogy megtanulunk-e – romák és nem romák – egymást segítve, egymás jogait tiszteletben tartva, testvérként élni ebben a közös hazában. A romák felzárkózásának három fontos oszlopa van: az oktatás, a munka és a szív. Szükség volna minőségi oktatásra mindenütt, különösen is az ország leghátrányosabb régióiban. Szükség volna elérhető, vonzó munkalehetőségekre mindenütt, Borsod és Szabolcs északi és keleti vidékein, Baranya déli, határ menti övezetében, Nógrádban és Somogy belső, leszakadó kistérségeiben is. 

Forrás: Facebook/Székely János szombathelyi megyés püspök

Az egyház leginkább a harmadik területen, a szív területén tud sokat tenni a roma közösségért. Ha valaki befogadja a szívébe Isten szeretetét, ha rádöbben, hogy ő is Isten végtelenül szeretett gyermeke, a bőre színével, a kultúrájával együtt, Krisztus érte is meghalt a kereszten, akkor az egész élete kezd átalakulni: szenvedélybetegségekből szabadul, másképpen áll hozzá a munkához, tanuláshoz, a másik emberhez, a családjához. A katolikus egyház jelenleg 95 tanodát és nyitott házat tart fenn, ahol az oda betérők egy nagyon széles szolgáltatásban részesülnek: délutáni tanulás a gyermekek és fiatalok számára vidám, családias légkörben; mosási és tisztálkodási lehetőség; jogi és szociális tanácsadás; segítségnyújtás munkakeresésben; sport- és zenei csoportok; ingyen konyha rászorulók számára; bibliaóra; ünnepek, találkozók a szülők számára; baba-mama klub stb. Ez az egyházunk legjelentősebb szolgálata a roma közösség felé. De jelen vagyunk sok olyan iskolában is, ahol a tanulók jó része hátrányos helyzetű. Szervezünk roma zarándoklatokat, lelkigyakorlatokat, ünnepeket. A magyar katolikus egyház elkészítette – elsőként a világon – a teljes Biblia lovari nyelvű fordítását, és hamarosan kiadásra kerül a lovari nyelvű misekönyv is. 

A romák nagyon sok értéket hordoznak. Ilyenek a család- és gyermekszeretet, az ünnepelni tudás és érzelemgazdagság, tehetség a zenéhez és a tánchoz, az Istenhez való különleges közelség. Jelenlétük elsősorban nem probléma, hanem lehetőség és ajándék. Az utóbbi 60-80 évben a romák óriási utat tettek meg a felzárkózás terén. Jelenleg a roma fiatalok kb. 91 százaléka elvégzi a 8 osztályt, és a felsőoktatásban tanuló diákok 2-3 százaléka is roma.

Ezek egész Európában a legjobb adatoknak számítanak, talán csak a spanyolországi romák iskolázottsági arányai hasonlóak. Ha a felzárkózási folyamathoz a többségi társadalomban is meglesz a kellő türelem, megértés, szeretet és befogadás, a romákban is a jóakarat és törekvés, akkor 60-80 év múlva semmifajta problémát vagy hátrányt nem fog jelenteni az, ha valaki roma családba születik Magyarországon. Ennek eléréséhez kellene nagyon sok olyan pedagógus és munkaadó, akik megértéssel, bölcsességgel, nyitottsággal és szimpátiával fordulnak a roma diákok és munkavállaók felé, és kellene sok olyan roma szülő is, aki gyermekeit a tanulás fontosságára, a becsületes munkára, a többségi társadalom iránti nyitottságra, közös hazánk iránti szeretetre neveli.

– Mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2025 szeptemberében megválasztott elnöke, hogyan foglalná össze, melyek azok a legfontosabb célok, amelyeket a püspöki kar a következő időszakban megvalósítani, képviselni szándékozik Magyarországon?
– Szeretném mindenekelőtt a keresztény üzenet szívét, az Isten és a felebarát iránti szeretet üzenetét megjeleníteni, minél érthetőbben és hitelesebben megszólaltatni az egész magyar társadalom számára. Elsősorban ezt a célt szolgálja az a podcastsorozat is, amelyet „A szeretet dallama” címmel indítottunk el. 

Rendkívül fontos volna a szomszédos országok püspöki konferenciáival való kapcsolat erősítése. A kelet-közép-európai népek olyan történelmi tapasztalattal rendelkeznek, amely nagyon fontos egész Európa számára. Szeretnénk ezt a hangot, a kelet-közép-európai kereszténység hangját erősebben megszólaltatni. 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-ban adott ki egy nagyszerű körlevelet „Igazságosabb és testvériesebb világot!” címmel az akkori magyar társadalmi valóságról, annak keresztény szemmel való értékeléséről. A körlevél 30. évfordulójára, 2026 őszére szeretnénk egy hasonló, nagyobb lélegzetű körlevelet kiadni, amely a társadalmunk mostani helyzetét elemzi majd az evangélium fényében.

Jelen vagyunk az oktatás területén és a szociális területen, segítve ezzel, hogy egész társadalmunk igazságosabb, testvériesebb, szeretettel telibb legyen. Mindenekelőtt azonban az evangélium átadásával és hiteles keresztény közösségeken keresztül szeretnénk kovászai lenni a magyar társadalomnak.