A bíboros szerint sok minden kell ahhoz, hogy ez sikerüljön. Először is észre kell vennünk mindazt, ami szép az életben, és kimondva-kimondatlanul tudnunk kell, hogy mindezért a Gondviselésnek tartozunk elsősorban hálával. De hálát adhatunk a szeretteinkért, azokért, akiknek az életünket, az egzisztenciánkat köszönhetjük. A hálás lelkület pedig segít megtalálni a békét, a boldogságot.
Rend kell legyen a lélekben
Erdő Péter kitért arra: a hitnek és a békességnek komoly kapcsolata van egymással. Rendnek kell lenni a lelkünkben ahhoz, hogy a béke megszülessen bennünk.
Ha felismerjük Istent mint minden dolgoknak az alapját, ha rádöbbenünk arra, hogy a világot nem játékból, nem önzésből és végképp nem kegyetlenségből teremtette, hanem szeretetből, akkor alkalmazkodni akarunk az általa alkotott rendhez. Ha pedig ez sikerül, kialakulhat körülöttünk a béke, a „rend nyugalma”. Kiemelte: sok múlik azon is, ahogyan egymással beszélünk, mert a szó általában tetteket von maga után.
Nem véletlen, hogy az életre-halálra menő fegyveres összecsapások előtt szokás volt régen egymást szidalmazni.
Így tett az Ószövetségben Góliát a Dáviddal való harca előtt, de a Zrínyiászban is azt olvassuk, hogy a vitézek, ha párviadalt vívtak, előtte gyalázták egymást. Talán szükségük volt erre, hogy tudjanak kellően haragudni a másikra. Valószínűleg „az ember természeténél fogva jobb, mint amilyen cselekvésekre néha akarattal elszánja magát” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy érdemes szem előtt tartani a szavainknak ezt az erejét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!