Győzelemre tanít a tízszeres világbajnok

Váratlanul érte a sportközleményt a tízszeres világ és négyszeres Európa-bajnok búvárúszó Savanya Norbert bejelentése.

Minden idők legeredményesebb magyar uszonyos úszója huszonöt évesen befejezte a versenyzést és a Duna-Tisza-Muréna Búvárklub kitűnősége véglegesen szegre akasztotta felszerelését. Azért is érthetetlen a korai visszavonulása, mert a nyári egri búvárúszó Európa-bajnokságon új világcsúccsal még aranyat nyert az ezerötszáz méteres uszonyos számban. Savanya Norbert a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, neki nem szomorú, hanem édes ez a búcsú.

- Döntésemben nem játszott közre, hogy a 2004-es athéni olimpia programjába nem került be a búvárúszás. Már tavaly elhatároztam, akkor hagyom abba az aktív versenyzést, amikor még a csúcson vagyok. Ezért is készültem rendkívüli intenzitással az utolsó rajtomra. Nevemhez méltóan szerettem volna búcsúznom a sportágtól, ami sikerült is. Régi mondás: mindig a csúcson kell abbahagyni. Nem érdekel, hogy szándékom örömet vált ki az ellenfelekben, akiket egy-két évig még le tudtam volna győzni.

- Úgy érezte, nehezen tudja folytatni a páratlan sikersorozatot, amiért Rómában a nemzetközi szövetségtől Életmű díjat kapott?

- Olyan típusú versenyző voltam, aki nagyon nehezen viselte a kudarcot. A sikerért napi tíz órát is dolgoztam. Úgy voltam vele, engem ne verjenek meg, a vereség miatt ne kelljen magyarázkodni. Az utóbbi időszakban az is bántani kezdett, hogy középszerű versenyzők technikai csodákkal, különleges új uszonyokkal az élvonalba kerülnek.

- Valóban léteznek csoda uszonyok?

- Természetesen, olyan technikai eszközöket vetnek be a gazdagabb országok, amelyekkel szemben a régi uszonyokkal nehéz felvenni a versenyt. De beszélhetnék a csoda búvárruhákról, amelyeket csak négy-ötször lehet használni és darabja negyven-ötvenezer forintba kerül. Ezek a drága újdonságok még nekem is elérhetetlenek voltak.

- Az utolsó, a nyári világcsúcsát ugye hagyományos uszonnyal érte el?

- Így igaz, és most novemberben el is árverezem az antik tárgyat. Nyilvánosan, valamelyik televíziós csatornán keresek rá vevőt és az érte kapott pénzt az utánpótlás nevelésre szánom. Győzelmeim erkölcsi értékét az a körülmény mindenképp emelte, hogy a hagyományos technikával rajtoltam. Nálam mindig az volt a legfontosabb, hogy lelkiismeretesen készüljek. Ötéves korom óta ezzel a gondolattal mentem le naponta az uszodába.

- Ki tanította meg úszni?

- A későbbi mesteredzőm, Gyémánt Imre, neki sokat köszönhetek. Fontos körülmény, hogy én mindjárt búvárúszó lettem, nehezebben jutnak a csúcsra azok, akik úszóként kezdik, és aztán pártolnak át a mi sportágunkra. Lábuk nem könnyen szokik hozzá az uszonyos terheléshez.

- Négy évvel ezelőtt az olimpiai bajnok Czene Attilával nyitotta meg a szegedi úszótanodáját, már akkor gondolt a visszavonulásra?

- Eszembe se jutott. Ám tősgyökeres szegediként kötelességemnek éreztem, hogy valamit visszaadjak a búvárúszásnak, aminek oly sokat köszönhetek. Czene hamar kiszállt, kiment az USA-ba és az úszótanodám abban különbözik a többitől, hogy az enyémben a győzni akarás filozófiáját tanítjuk a gyerekekkel. Ennek hasznát az élet más területein is kamatoztathatják.

- Ez lesz a folytatás?

- Tanulmányaimat befejezem a jogi egyetemen és hozzákezdek a civil pályám építéséhez. Minden lehetőséget megragadok, hogy a búvárúszást segítsem, népszerűsítsem, de azt már a medence partjáról teszem.