Mozart és a Requiem

A Varázsfuvola munkái közben talpig feketébe öltözött idegen kereste fel Mozartot. Levelet adott át, melyben egy titokzatos megbízó Requiem megírására kéri fel Mozartot - titoktartás feltételével. A kimerült és betegeskedő zeneszerző úgy érzi: saját halotti énekét írja meg.

Veress Kata
2001. 11. 02. 12:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) halála óta rengeteg legenda kering arról, hogy ki is volt az a titokzatos idegen, aki Requiem komponálásával bízta meg a zeneszerzőt. Utóbb kiderült: a magát zeneszerzőnek kiadó Franz von Walsegg volt a levél írója, aki más tollával ékeskedve akart Requiemet kiadni.

Mozartra igen nagy hatással volt a megbízás titokzatossága. Miközben a Varázsfuvolán végezte az utolsó simításokat, s Prágáb utazott, hogy Lipót császár cseh királlyá történő koronázására megírja a Titust, állandó fejfájással és rosszullétekkel küszködött. E rosszullétek között gondolatai folyton a Requiem körül forogtak. Balsejtelmek és halálfélelem közepette „felülről jövő intés”-nek vette, hogy a saját gyászmiséjét fogja megírni. A kimerült Mozart sötét gondolatait felesége, Constanza azzal sem tudta elűzni, hogy társaságot és kirándulásokat szervezett férje felvidítására. Mindig kéznél volt a mappa a formálódó Requiem-mel.

Nemsokkal halála előtt, szeptember 7-én az alábbiakat írta egy ismerősének: „A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek a képe állandóan szemem előtt lebeg. Folytonosan magam előtt látom, amint kér, sürget és türelmetlenül követeli a munkást. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé ráaszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitől rettegnem. Érzem abból, amit állapotom megmond világosan: ütött az órám. Meg kell halnom, itt a vég, mielőtt igazán örülhettem volna képességeimnek. Pedig az élet oly szép volt, a pályám oly sok boldogságot ígért, mikor elindultam! Dehát a végzetén senki sem tud változtatni, bele kell törődni a Gondviselés akaratába... Be kell hát fejeznem halotti énekemet – nem szabad, hogy befejezetlenül hagyjam.”

Mégis befejezetlenül hagyta. „Lacrymosa dies illa, qua resurget ex favilla judicandus homoreus...” („Könnyel árad ama nagy nap, hamvukból ha feltámadnak a bűnösök és számot adnak...”) Eddig jutott Mozart a Requiem írásában. Tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be a mester megkezdett művét, ám ma már sokkal több tételről vélik úgy, hogy Mozart által megírt részleteket tartalmaz, mint kezdetben hitték.

Utolsó este, eszméletét vesztve még mindig a Requiemről fantáziált, sógornője visszaemlékezése szerint az üstdob hangját próbálta utánozni. December 5-én, éjjel 1 óra előtt halt meg. Pap nem jött a szabadkőműves zeneszerző halálos ágyához. Mozart temetéséről különböző feltevések vannak. Egyes emlékek szerint a zuhogó havasesőben azok a kevesek (Süssmayr, Salieri, Swieten) sem kísérték ki a temetőbe, akik eljöttek Mozart búcsúztatására. Más feltevések szerint szép, nyugodt nap volt, s csak a kor bécsi szokása miatt nem kísérte ki senki a temetőbe a halottat.

A zeneszerző halálát okozó betegségről is megosztott a vélemény. Azon túl, hogy egyesek mérgezésről beszéltek, mások meg szifiliszről, a hivatalos orvosi bejegyzés szerint heveny köleshimlő volt Mozart halálának az oka. Megint más orvosi vélemény szerint reumatikus gyulladásos láz, egy nemrég megjelent tudományos nézet szerint pedig rosszul átsült, fertőzött sertésbordaszelet vitte el Mozartot. Hogy valójában mi volt az ok, azt valószínűleg már sohasem tudjuk meg. Mozart testét lepedőbe csavarva, közös sírgödörbe temették el.

Mint mondják: Mozartnak sok emlékműve van, de fejfát sohasem kapott. Az az ember, akit életében is sok méltánytalanság ért, halálában sem volt szerencsésebb. A zeneszerző házmesterének elmondása szerint igen olcsó volt a temetés, a feleség meg sem jelent rajta. Állítólag amikor később megkérdezte Constanzát, hogy nem akar-e fejfát állítani a férjének, ő azt válaszolta: majdcsak kap fejfát. Ám amikor rájött, hogy a Requiem megrendelője, Walsegg gróf a saját neve alatt kiadta a művet, Süssmayr-ral Mozart neve alatt újra megjelentette a Requiemet. Walsegg még 1820-ban is szerzői igénnyel lépett fel.

Wofgang Amadeus Mozart egy hónap híján harminchat évet élt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.