Hol akadt el a lemez?

A 168 Óra legutóbbi számában Mészáros Tamás a miniszterelnököt vette célba. (Két hét késéssel ugyan, de hát üresjárat is van, és nyilván sokáig érlelte). Az újságíró szerint a legutóbbi tévéinterjúban csúfosan megbukott a „kormányfői piár".

Mészáros Tamás nyelvújító készsége páratlan kincsekkel ajándékozza meg a politikai retorikát és a magyar nyelvet. Feltehetőleg ő emelte be a szocialista a retorika gyöngyszemei közé a kezdetben a Lovas-féle Sajtóklubra, majd később az egész kormányoldalra alkalmazott gyönyörű, magyaros hangzású „kontraproduktív” szót, és talán nem haragszik meg, ha kicsit kölcsönözzük tőle az „elakadó piárlemez” kifejezést.

A cikk a december 18-ai Baló-Orbán-beszélgetést elemzi, és arra a következtetésre jut, hogy most egy pillanatra lehullt a lepel a démonikus orbáni PR- gépezet működéséről, és kiderült, hogy a PR-homlokzat mögött elhibázott döntések, „elbizakodottság és az akarnokság”, „zsigeri politizálás” áll. A figyelmes szem azonban néhol csúsztatásokra, logikai buktatókra talál.

Mészáros értelmezése szerint a tévénéző szemei előtt Orbán „zavarba jött” amikor Baló „megtalálta a fogást” és kérdőre vonta a kormányfőt a „sajtóban Országgyűlési Beszámoló fedőnévvel közpénzen megjelentetett kormányzati kampányhirdetések” miatt. E sorok írója úgy látszik nem ugyanazt a műsort nézte, de úgy látta, a miniszterelnök nem pirult el, mint amikor a kisgyereket lopáson érik, hanem következetesen (ma ez már az úriemberek sajátsága) elnézést kért, és jelezte, hogy a hibát az impresszumban korrigálták, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a személyenként három forintba kerülő sajtóterméket az olvasók 80%-a elégedetten kommentálta.

Nézzük azonban a műsort Mészáros szemével. Ő úgy értelmezi a műsort, mint az eddig „kordában tartott” Baló zseniális húzását, amellyel sarokba szorította a miniszterelnököt. Szerinte a kormányfő sajtófelelősei a következőképpen gondolkodtak:

A kormányfő korábbi, népszerűségnövelő közszerepléseinek előfeltétele tehát az alkalom és a körülmények körültekintő megválasztásában, illetve kialakításában rejlett. Kezdetben a tanácsadói gárda erősen oda is figyelt ezekre a kívánatos feltételekre, és nem engedte a „főnököt” hálátlan témák eőokerülése idején, valamint nem eléggé kontrollált újságírókkal interjúra menni. Ha pedig Orbán választhatta meg az érintett kérdések körét és a riporterek személyét – magyarán biztos lehetett benne, hogy előre kidolgozott patentjeit zavartalanul adhatja elő -, akkor egyszersmind nyugodtan rá is bízhatta magát az évek során mind professzionálisabban megmunkált retorikájára.

Ez tehát magyarán azt jelenti, hogy Orbán Viktor minden interjúja szövegét a kérdezőtől a felelőig előre megírják, és minden ilyen beszélgetés „előre lejátszott”. Akkor viszont miért hozná Orbán stábja saját főnökét zavarba? Netán szabotőr van a csapatban?

Mészáros a zavaros nyitás után, jobb híján, illetve hogy behozza a kéthetes késést, rátér a kedvezménytörvényre. Két olyan kérdést tesz fel, amelyek egyrészt egyidősek a kedvezménytörvény tárgyalássorozatának kezdetével, másrészt pedig a felelős külügyi és belügyi szervek mást sem csinálnak két napja, mint eloszlatják az ilyen irányú félreértéseket.

A cikkben tehát semmi újdonság: a szokásos ellenzéki „lerántjuk a leplet a szemfényvesztésről” patenten és „a kormány populista, nincs tekintettel semmire és senkire” lufik elpufogtatásán kívül nem sokat találtam benne.

Nézem és nem értem: hol akadt el a lemez?