1998: A Horn–Orbán párbaj

A Orbán–Medgyessy vita kapcsán érdemes egy kicsit visszatekinteni arra, hogy milyen, a mostanihoz hasonló üzengetések, egyeztetések, vélemények előzték meg 1998-ban a Horn–Orbán tévés párbajt.

Veress Kata
2002. 03. 07. 21:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fidesz: meghátrált az MSZP elnöke
„A Fideszt bizakodással tölti el, hogy Horn Gyula miniszterelnök lemondott minden olyan rendezvényt – az összes tévévitát is –, ahol a választások megnyerésére esélyes két párt elnöke küzdött volna meg – nyilatkozta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Kecskeméten a Világgazdaságnak. A Fidesz szerette volna, ha a két párt programját a legszélesebb nyilvánosság előtt vitatják meg az elnökök. Az a körülmény, hogy a miniszterelnök a jelek szerint nem vállalja a nyilvános vitát, önbizalommal kell, hogy eltöltse a Fideszt – mondta Orbán Viktor.”
(Világgazdaság, 1998. április 16.)

Nem lesz szemtől szemben
Horn-Orbán vita csak mások társaságában
„A kormányfő nem a televíziós vitákhoz igazítja programját – mondta érdeklődésünkre Koroncz Ágnes, a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs és sajtóirodájának vezetője. Orbán Viktor nyilatkozata kapcsán hangsúlyozta: Horn Gyula vidéki programja miatt már a múlt hónap végén lemondta a Duna Televízió vasárnapi vitaműsorában való részvételt, ahol egy korábbi megállapodás szerint a Fidesz elnökével szerepelt volna. A miniszterelnök az MSZP elnökeként és listavezetőjeként ugyanakkor több olyan televíziós kampányműsorban is részt vesz a választások előtt, ahol mások mellett Orbán Viktor is jelen lesz – közölte Koroncz Ágnes. Hozzátette: nem marad el a négy legerősebb párt vezetőjének jövő heti vitája a közgazdaság-tudományi egyetemen sem. Szerinte tehát nincs szó arról, hogy a kormányfő kitérne a Fidesz elnöke elől, hiszen több alkalommal is lesz mód arra, hgoy ütköztessék nézeteiket. Azt azonban semmi sem indokolja, hogy Horn Gyula és Orbán Viktor a többi vetélytárs távollétében vitázzanak.”
(Világgazdaság, 1998. április 17.)

Orbán hiányzott
„Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke nyugodtan elmehetett volna a minapi miniszterelnök-jelölti vitára. Ahogy a televíziós tudósításokból minden érdeklődő megállapíthatta, a közgazdaság-tudományi egyetemen rendezett összecsapáson jól megállta volna a helyét a Fidesz elnöke. Orbán közismerten mestere a szónak, a frappáns válaszoknak – valószínűleg sem vitapartnerei, sem a közönség nem tudták volna zavarba hozni. (...) Orbán Viktor mégsem ment el. Elküldte maga helyett frakcióvezetőjét, Pokorni Zoltán, aki a maga kimért szellemességével kétségtelenül jól állta a sarat. Ezzel tehát semmi baj nincs. Csak azzal, hogy erre a vitára Orbán Viktort várták. (...) Orbán Viktor tehát úgy tett, mint a mesebeli okos lány. Ott is volt és nem is. Kétségtelen, így nem hibázhatott. Ugyanakkor ellenfeleinek »feladta a magas labdát«, hogy azt mondják, nem mer kiállni, nem meri összemérni érveit a többiekével.”
(Népszava, 1998. április 24.)

Marad a monodráma
„A nagy összecsapás elmaradt az óriásplakátokon és hiányzik a televízió nyilvánosságából. A megszólalások párhumazamosak. Az egyik pártvezér ülve, a másik állva válaszol a kérdésekre. A szembesítés még nem történt meg. Nem vállalják, mert egyenlőtlenek a feltételek. Az ellenzék esélyes pártjának vezetője (nevezzük ezután Orbán Viktornak) a hatalmon kívülről beszél. A közönségnek csak javaslatait, jobb megoldásait ajánlhatja. Mondhatja azt, hogy öt százalék helyett hetet lendít a gazdaságon. De ez most csak terv lehet. Horn Gyulának viszont előny a négy kormányzati év tapasztalata és a kampányát támogató apparátus. Orbánnak előnye és hátránya életkora. A miniszterelnöknek is. (...) Orbán Viktornak előnye, hogy Hornt felelőssé teheti a négy év kisebb-nagyobb bűntényéért, kormányzati és magánkorrupciójáért, barátaiért és üzletfeleiért. Hornnak előnye, hogy a negyedik év végére a közvélemény már nemcsak ezeket az ügyeket érzékeli.

Az utóbbi hetekben a kormány már csak kormányoz. Döntéseit lényegében parlamenti kontroll, ellenzéki kommentár nélkül hozza. Mondhatják rá, hogy kampánytrükk, de a kormány is ezzel utasíthat vissza minden bírálatot. Ez jobb a kormánynak, mert megerősíti Horn miniszterelnök elfogadottságát. Tehát célszerű kikerülnie a konfliktushelyzetet. (...)
Nincs a lehetséges összecsapásnak új témája. A választási nagy vitán ugyanis nem dől el, hogy melyik párt alkalmasabb a kormányzásra. Ez csak egyfajta politikai esztrádműsor, ahol az számít, mennyire képesek úgy megnyerni a közönséget, hogy közben a másik veszítsen támogatottságából. Ez bonyolult vállalkozás, mert a durvaság, az alpári modor, a hadaró beszéd és a hibás grammatika mind pontokat von le az eddigi eredményekből. Az egyiknek veszítenie kell, mert ez a tévémutatvány nullaösszegű politikai játszma.”
(Népszabadság, Miklós Gábor, 1998. április 29.)

Nem lesz Horn-Orbán tévévita
„Horn Gyula miniszterelnök nem látja annak értelmét, hogy a televízióban vitát folytasson a Fidesz elnökével május 10., a választások első fordulója előtt – nyilkatozta lapunknak Koroncz Ágnes, a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs és sajtóirodájának vezetője. (...) »Miért kellene a miniszterelnöknek éppen Orbán Viktorral tévévitán részt venni, amikor 12 listavezető politikus van?« – tette föl a kérdést a sajtófőnök, megjegyezve: a kormányfő zsúfolt programjába nem is fér bele a javasolt páros vita. (...) Arra a kérdésünkre, hogy az első forduló után Horn hajlandó-e a tévé egyenes adásában »négyszemközti« vitára Orbánnal, Koroncz Ágnes úgy reagált: meg kell várni a választási eredményeket, amelyek ismeretében mindenki eldöntheti, mit tart követendőnek. Addig nem lesz Horn–Orbán tévévita.”
(Magyar Nemzet, 1998. május 5.)

Szemérmetlen kihívás
„Horn Gyula az első forduló előtt az alábbi – Orbán Viktorral rendezendő vitára történő – meghívásokat utasította vissza:
április 19.: Duna Televízió;
április 23.: Pázmány Péter Tudományegyetem;
április 29.: Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem;
május 6.: Accursius Jogászegylet (BKE)
»A Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöki kabinetje megelégedéssel nyugtázza, hogy a parlamenti választások első fordulójának eredménye ismeretében Horn Gyula miniszterelnök-jelölt mégis eleget tesz a polgárok akaratának, és vállalja, hogy nyilvános vitán vegyen részt Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével« – olvasható a testület válaszában. A Fidesz elnöke reméli, hogy Horn Gyula ezúttal valóban eleget tesz a miniszterelnök-jelölti vitára szóló meghívásnak.”
(Napi Magyarország, 1998. május 13.)

Veszélyes terepen Horn és Orbán
„Május 10-ig a kampány teljesen érdektelen volt, aludt az ország. Azután megszólalt az ébresztő, és a kampány váratlanul izgalmassá vált. A következő tíz napban várhatóan valódi küzdelmet, valódi választási hadjáratot láthatunk. A legérdekesebb eseménynek a Horn–Orbán vita ígérkezik. Az MSZP kampánya eddig kerülte a kockázatot. Most viszont Horn Gyula elfogadta a kihívást, és május 20-án a két pártelnök dupla vagy semmit játszik. Ez az első alkalom, amikor a két rivális szemtől szemben harcol. Egyedül állnak – tanácsadók nélkül, és nincs segítség, nincs időkérés.
A televíziós vita tétje: ki győz! Horn Gyula vagy Orbán Viktor tud-e hatásosabban érvelni, melyikük a frappánsabb, ki állja jobban az ütéseket? Ezen képességeik eddig is felvillantak, most viszont egymással szemben is bizonyítaniuk kell. (...)
A televíziós vita veszélyes terep. Megerősítheti a gondosan felépített politikusi képet, vagy a vita végére meggyengítheti azt. A nyilvános vita óriási kockázat, elég egy pillanatnyi kihagyás, és helyrehozhatatlanul csorbul a már kialakult imázs. 1992-ben George Bush és Bill Clinton vitájában az akkori elnök nem értett meg egy kérdést. Ez arra vonatkozott, hgoy az elnök családját miként érintik a gazdasági nehézségek. Csak egy pillanatnyi kihagyás volt, és a percekig tartó kínos mellébeszélés után George Bush kénytelen volt a műsorvezető segítségét kérni. Eközben a televízió Bill Clinton mosolygó arcát mutatta. Eben a pillanatban sok millió amerikai érezte úgy, hogy az elnökük nem ezen a földön jár.
Van közelebbi példa is. 1993-ban Spanyolországban televíziós vitában mérkőzött meg az akkori két jelölt, Felipe González és Jose Maria Aznar. Az adás nézőcsúcsot hozott, 79 százalékos volt a nézettség. A vita következményeként a szavazók 10 százaléka megváltoztatta pártprefenciáját. Az addig bizonytalanok 11 százaléka pedig a látottak alapján döntötte el, kire szavaz.”
(Világgazdaság, 1998. május 14.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.