Húsvét beköszöntével véget ér a nagyböjt. Nem kell tartózkodni tovább a hústól, magához veheti a hívô ember – ezt a tényt tükrözi régi magyar szavunk, a húsvét. A fájdalom gyötrô napjainak sora, a bűnök megbánásának ideje véget ért: Jézus Krisztus feltámadt. Örömhozó, magasztos ünnep a keresztényeknél ez az idô, amely egybeesik a természet újjáéledésével.
A római keresztények eredetileg minden vasárnapot Jézus feltámadásának emlékére ünnepeltek. A böjttel kiegészülô húsvét csak a II. századtól kezdett kialakulni. A niceai zsinat 325-ben határozta meg a húsvétszámítás rendjét. Mozgó ünneprôl van szó, amelynek a tavaszi elsô holdtölte után következô vasárnapra kell esnie, a tavasz kezdetét a március 21-i napéjegyenlôségtôl számítva.
Megváltás és megújulás kettôssége élteti az ünnepet, amelynek hagyományos megülésében évszázadok óta a pogány hitvilág
víz-, tűz-, zöldág- és ételszentelési rítusai a keresztény szertartások részeivé váltak. A falusi közösségek ünnepi szokásai közül sokáig elevenen élt a zöldághordás, amelyet más néven villôzésnek is neveztek. A szertartás, amelynek során a virágzó életet jelképezô zöld ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket, az ôsi termékenységvarázslásra emlékeztetnek. Ennek másik változata, amikor a tavaszt zöld ág formájában vitték be a településre a leányok, miután elégették, netán vízbe dobták a telet jelképezô, kiszének nevezett szalmabábut. A folyóparton villôt, azaz barkát, zöldellô vagy virágzó ágat vágtak, s énekelve végigvitték a falun.
A barkaszentelésre a virágvasárnapot megelôzô napon, a „virágszombaton” a fiatalok a közeli erdôben barkát gyűjtöttek. A csokorba szedett növényt másnap a templomokban megszenteltették. Mindkét népszokás az ôsi bajelhárító szertartásokra utal. Otthon eresz alá tűzve a villámcsapástól ôrizte a házat, védte a gazdát, a portát, az állatokat. Különbözô betegségekre is használták, hittek gyógyító erejében. Fôzetével borogatták a magas lázban szenvedô testét. A szentelt barka jelentôsége a népéletben a szentelt vizével vetekedett.
A moldvai csángók fűzfa sípokkal költögették a természetet. A lármás, zajkeltô cselekedetek a rossz szellemek elűzését szolgálták. A katolikus falvakban gyakori volt a vasárnap hajnali határkerülés, sok helyen pap vezette a körmenetet, úgy járták körül a vetést. Az a mágikus cél vezette ôket, hogy a bô termést biztosítsák, a vetést a jégveréstôl óvják.
A legismertebb húsvéti népszokás a locsolás. Magyarország egyes vidékein a pajkos szórakozás, a húsvéthétfô napját vízbevetô hétfônek is nevezték, a locsolkodás drasztikusabb formájára utalva. Ilyenkor bizony a bandába verôdött legények vödörszám zúdították a lányok nyakába a kútból húzott hideg vizet. Esetleg ölbe kapva a közeli tóba, patakba vagy az itatóvályúba mártották a sivalkodó, de a heccet mégis élvezô fehérnépet.
A locsolás a víz rituális megtisztító és éltetô erejébe vetett hitet ôrzi, ahogy a népmesékben is gyakori fordulat az élet vizének varázsereje. Ugyanakkor utal a keresztény újjászületésre, a megkeresztelés szertartására. Észak-Dunántúlon a locsolás helyett a korbácsolás vagy vesszôzés szokása járta. A legények vesszôkbôl font korbácsokkal veregették meg a lányokat, s közben egészségvarázsló mondókát mormoltak.
Ezek a szokások az ôsi, termékenységvarázsló rítusokban gyökereztek, ahogy a locsolásért kapott tojás is erre utal jelképesen. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás csak a XX. században terjedt el. A locsoláshoz a verses jókívánságok, népi rigmusok is hozzátartoztak. Erdélyben a legények így köszöntötték húsvéthétfôn a lányokat, asszonyokat:
Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája.
origo.hu
Jó az a szóda, de a kockázatait kevesen ismerik!
