Egy fránya megfázással kezdődött. Senki sem vette komolyan a családban. Kati a derekát fájlalta. A vizsgálatok azonban nem mutattak ki semmit. Nem volt miért megijedni. Elgörbült a gerince, érzéketlenné váltak a kezei. Erre sem figyeltek oda. Keringési zavarok, enyhe fokú bénulás. Végül kórházba került. Sokáig nyomta az ágyat, de nem javult. Hiába volt minden. Kati nem gyógyult meg.
Elszállt az ereje, összetört a lelke. Barátnői nem keresték többé a társaságát. A srácok is elfordultak tőle. Kati begubózott. Csigaházából csak ritkán nézett ki. Még édesanyját sem tudta elviselni maga körül. Kedves szavak ritkán hagyták el a száját. Akkoriban legjobb védekezésnek a támadást tartotta.
Pedig Hurea-Matust Kati korábban vidám teremtés volt. Imádta a társaságot. A kecskeméti egészségügyi iskolában tanult. Aztán a megyei kórházban helyezkedett el ápolónőként. Rajongott a hivatásáért. Négy és fél évig, amíg beteg nem lett. Amikor legyöngült, a fejéhez vágták, hogy szimulál. Megszüntették állandó státusát, előbb szerződést kapott, végül elküldték. Munkanélküli lett, majd leszázalékolták. Hát ezért borult ki. De aztán belátta, dacosságával, kibírhatatlan viselkedésével semmit sem ér el. Ellenkezőleg: csak gyarapítja haragosai számát. Tessék megváltozni! – adta ki magának a jelszót. A lakásban kiszedték a küszöböket, kapaszkodót építettek a fürdőkád köré, átrendezték a bútorokat. És Katinak sikerült felkapaszkodnia a padlóról.
Az írás vigaszt nyújtott neki. Tízéves korában már verselgetett. A középiskolában aztán kitágult számára a világ. Mindenről határozott véleménye volt. Nem is tartotta magában. Állandóan körmölt, gyűltek a teleírt oldalak. A fiatalok káros szenvedélyeiről, szociális, egészségügyi, lélektani problémáiról írt. Kati kitalált egy olyan iskolát, ahol jól éreznék magukat a diákok. Rengeteg tippet, ötletet vetett papírra. A spirálfüzet címoldalára odabigygyesztette: Hogyan csinálom én? Ebből kerekedett ki a napló. Ám hiába szerette volna megjelentetni, évek hosszú sora alatt mindig csak elutasítást kapott. A lakiteleki Antológia Kiadó mégis felkarolta. Hurea-Matust Kati 1987 és 1997 között készült jegyzeteit Más-szemmel címmel adták ki. Hát ezért boldog most a kerekegyházi lány. Meg azért, hogy írásaival, saját példájával talán segíthet sorstársain. Ő így tud vigaszt nyújtani. Szórakoztató, laza stílusban.
A kerekesszékes „írónő” sokat segít otthon özvegy édesanyjának. Persze a háztartási rutinért is meg kell szenvedni. Néha odaég a hús, kiesik a kezéből a felmosóvödör, összeesik porszívózás közben. De egy percig sem csügged. Mindent lehet folytatni, vagy újrakezdeni. Napközben tévézik, rejtvényt fejt, olvas. És természetesen rója a sorokat. Ha... címmel írja újabb történeteit. Készül a Vén gén című tanulmánya is az öregedésről.
Csak akkor vagy vesztes, ha meg sem próbálod – bölcselkedik könyvében Kati. Neki elhihetjük…
origo.hu
Kiderült, hogyan szivároghatott ki a Tisza-lista: egyszerűen elbaltázták
