Világhírű tudóst veszítettünk
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar NemzetÉletének kilencvenedik évében augusztus 15-én elhunyt Balogh János zoológus, ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az 1963-ban Kossuth-, 1993-ban Széchenyi- és Pro Natura díjjal, 1995-ben Akadémiai Aranyéremmel, négy évvel később pedig a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával kitüntetett tudóst, a Corvin-lánc birtokosát a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. Balogh János 1931 és 1983 között a Pázmány Péter (a mai Eötvös Loránd) Tudományegyetem munkatársa, tanársegédje, adjunktusa, magántanára, tudományos kutatója, osztályvezetője volt. 1966-ban nyerte el az egyetemi tanári címet, két évvel később lett az állatrendszertani osztály vezetője, 1970-től az MTA talajzoológiai tanszéki kutatócsoportjának vezetője. Az ELTE tiszteletbeli doktora és az Osztrák Akadémia tiszteletbeli tagja volt. 1959-től több rádiós és televíziós sorozat szerzője, tanácsadója; e munkája során 28 tengeri expedícióban vett részt. Kutatási területe a trópusi őserdők nagyrészt ismeretlen talajfaunája Dél-Amerikában, elsősorban az Andok és Amazónia területén. Főbb művei: A zoocönológia alapjai (1952), Lebensgemeinschaft der Landtiere (1958), The Oribatid Genera of the World (1988–90), Bioszféra-expedíció (1980), Érdekes szigetek (1982), Haldokló őserdők nyomában (1984), Megsebzett bolygó (1990)
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en


















