A torma „őshazájában” – eltekintve néhány komisz évtől – a legtöbb család eddig még mindig meglelte számítását az egyedi fűszernövény termesztéséből. Itt terem Európa legízletesebb tormája, amit Szilágyi Gábor káptalani vincellér honosított meg Bagamérban s környékén az első világháború előtt.
S hogy mit lehet tudni a község múltjáról? Bagamér több mint hétszáz éves falu. A nagyközség az államalapításkor hazánkba érkezett két német lovagtól leszármazó Gutkeled nemzetség egyik tagjának, Bagomérnak a nevét viseli. A tatárjárás után alapított települést később Báthory Gábor erdélyi fejedelem, a lakosság katonai szolgálataiért, 1611-ben a hajdúvárosok sorába emelte. Ezt a kiváltságát II. Rákóczi Ferenc is megerősítette 1703-ban, ami csupán 1716-ig tartott. A helység ezt követően ismét a nagyváradi káptalani birtok részeként szerepelt.
– A településen erős, életképes családok gyökereztek meg, amelyek nemzedékek hoszszú során át adták tovább egymásnak az anyagi és lelki értékeket – sorolja mély meggyőződéssel a maholnap 78 esztendős Taar Ferenc író, a község „őslakója” és díszpolgára. Magáról ekként vall a köztiszteletben álló szépíró, aki 1961 és 1974 között a debreceni Csokonai Színház direktora volt.
– Érmihályfalván születtem, ahol apám megbecsült iskolaigazgató és református kántor volt. Arra vágyott, hogy gyerekeit az anyaországban iskoláztathassa – idézi a múltat Taar Ferenc. – Kapóra jött egy meghívásos pályázat Bagamérból kántori és iskolaigazgatói állásra, amit el is nyert. Emlékszem, 1930 csontfagyasztó telén költöztünk át. Lakásunk, egyben apám iskolája, ma is a dombon emelkedő református templom tövében áll.
A falu díszpolgára különös emlékeket őriz gyermekkorából, amit a nemrégiben megjelent, Széttekintés szeretett falumban című munkájában is megemlít.
– Külön „kasztot” képeztek az iskolások körében a „temetősök”, vagyis azok úgy nyolcan-tízen, akik temetéseken a kántor úr vezetésével énekelték a halottas énekeket. Ezért fejenként tíz fillért kaptak. Ennyi volt akkoriban egy liter bagaméri bor ára, vagy öt Levente cigarettáé. Öcsémmel, nyáridőben, amikor szérszóródott a tanulósereg, kénytelenek voltunk mi is beállni énekelni, de apánk szigorúan megtiltotta, hogy pénzt fogadjunk el érte.
Ruszoly Barnabás polgármester 1994 óta irányítja a nagyközség életét. A család neve ősidők óta összefonódott Bagamérral. A polgármester édesanyja módos paraszti családból származott, édesapja a nagyváradi káptalan birtokán volt napszámos 1937 után. Testvérbátyja, Ruszoly József a szegedi egyetem jogi karának professzora, aki polgármester öccsével lelkesen kutatja a falu múltját, és szerkeszti a Bagaméri Krónika című helyi kiadványt. A falu első embere az édesapjától örökölt, megosztott portán János öccse szomszédságában él. A föld szeretetét és tiszteletét családjától kapta örökségül.
– Két cikluson át, a mai napig igen mostoha körülmények és adottságok között igyekszem felszínen tartani a község „hajóját” – meséli a türelméről és segítőkészségéről ismert polgármester. – Bagamér a térség egyik leghátrányosabb helyzetű települése, amit az is alátámaszt, hogy a rendszerváltás után a Budapesten és Debrecenben dolgozó betanított, és segédmunkások többsége, mintegy 1400 ember, munka nélkül maradt. Az itt élők egyharmada roma származású, nyolcvan százalékuk hátrányos sorsú – a polgármester alig ér mondandója végére, amikor 45 év körüli cigány férfi lép be irodája ajtaján. Orvosi recepteket tart a kezében, melyek kiváltásához segélyt kér a falu vezetőjétől.
– Miért nem értitek meg Jóska, hogy már a saját zsebem is üres, annyi pénzt osztottunk szét köztetek?! Megkaptátok a havi segélyt, nincs a fiókban több pénz. A képviselők nélkül egyébként sem adhatok egyetlen fillért sem… – mondja végtelen türelemmel Ruszoly Barnabás. Csend feszül a helyiségben. A polgármester érvei elfogytak, a jövevény mogorva képpel távozik.
– Éppen erről kezdtem beszélni – folytatja korábbi gondolatát vendéglátóm. – Az itteni romák és magyarok közül sokan elvesztették a munkahelyüket és segélyre szorulnak. Mások azért nem képesek elhelyezkedni, mert szakképzetlenek. A cigányság nehéz szociális helyzete súlyosan nehezedik az önkormányzatra, az óvodára és az iskolára is.
– Ezzel együtt az a hír járja Bagamérról, hogy az itt élő romák többsége dolgos, és a tormatermesztéssel igyekszik pluszjövedelemhez jutni.
– Ez így igaz. Szerencsére törekvéseinket, a romák felemelését a cigány önkormányzat (CKÖ) és az összes helyi érdekképviseleti szervezetük készséggel támogatja. A CKÖ elnöke, Balog Kálmán és a Pharalipe vezetője, Rézműves József számos olyan pályázatot készített, melyek jóvoltából kedvezményes hitelhez, vagy anyagi támogatáshoz jutottak a mezőgazdasági munkából élő roma családok. Elsősorban a tormatermesztésre gondolok, amihez igen jól értenek. De itt van Balogh Sándor vállalkozó! Érdeklődjön tőle is! – mutat a polgármester a hivatal udvarán beszélgető roma férfira.
Balogh Sándornak három felnőtt gyermeke van, mindannyian dolgoznak. – Legalább húsz éve, hogy bérelt földön, az elsők között kezdtem tormázni a faluban. Később ezt a félholdnyi területet, fáradságos munka árán meg is tudtam venni. Októberre mindig elválik, mennyit fizetnek a felvásárlók a termelőknek a torma kilójáért. Most 150-160 forintról beszélnek – mondja a vállalkozó.
Azt is elmondja, hogy a Bagamérban élő mintegy hétszáz roma közel fele komoly lehetőséget lát a tormatermesztésben. – A becsületesen végzett munka tartást ad azoknak is, akik korábban segélyekért álltak sorba – szögezi le a férfi, aki társadalmi munkában a kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese. Úgy véli, megtartó erőt kell teremteni a faluban ahhoz, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el. Mindennek az lehet az alapja, hogy továbbtanulhatnak és szakmát szerezhetnek.
Ezt szorgalmazza a helyi általános iskola igazgatója, a fiatalos lendülettel és derűvel megáldott Ménes Andrea is, aki nemrégiben költözött át a szomszédos településről Bagamérba. A Hajdú-Bihar megyei közgyűlés tagjaként az oktatási, a szociálpolitikai és az egészségügyi bizottságban is lelkiismeretesen tevékenykedik s képviseli közössége érdekeit is.
– Jelenleg 316 diák tanul az intézményünkben, akiknek a fele cigánygyerek. Ebben az iskolában ez nem jelent problémát. Tudomásul vesszük, hogy a cigányság teljesen más normák szerint él, mint a magyarság – tájékoztat Ménes Andrea. – Egyre több olyan roma családdal találkozunk, akik igyekszenek a többségi társadalom értékeihez igazodni, amit a vegyes házasságok is elősegítenek. Az iskolánkban egyébként külön cigány etnikai program indult. Megismertetjük a gyerekekkel a többségi és a kisebbségi kulturát, néphagyományokat.
Megtudom azt is, hogy az oktató-nevelő munkában nem csak a helyi pedagógusok vesznek részt. Sokan járnak ki Debrecenből, illetve a szomszédos Álmosdról és Vámospércsről. A napi munka két épületben folyik, ami olykor rossz hatással van az egyébként lelkes tantestületre.
– A tehetséges diákjainkat igyekszünk szakközépiskolába irányítani, sorsuk alakulását figyelemmel kísérni – fordít a szón az igazgatónő. – Itt van például a roma származású Balogh Tímea, aki a bagaméri gyermekjóléti szolgálat vezetője. Óvónői diplomát szerzett korábban, most pedig a debreceni egyetem szociálpolitikai szakán tanul. Jó a kapcsolata velünk is és a 109 gyermeket befogadó óvodával és az egészségügyben dolgozókkal is.
A romák és a magyarok egyaránt felnéznek Oláhné Balogh Tímeára. Határozott, kedves teremtés. Elfogadják a véleményét. Erről győződtem meg azon a fogadónapon, amikor egymásnak adták a kilincset a segítségre, tanácsra váró szülők a gyermekjóléti szolgálat barátságos, új épületében.
A verőfényes napsütésben jólesik a séta Bagamér főutcáján. Itt akkor is megsüvegelik az idegent, ha korábban sosem látták. Ha pedig valaki beszélgetést kezdeményez, illik azt viszonozni. Tiszteletből. Akkor is, ha csak az időjárásról esik szó. Már pedig a rekkenő meleg igen jó beszédtéma az idősek körében augusztus végén. A 82 esztendős Mucsi Sándorné Esztike nénivel, és a 72 éves Takács Istvánné Etelka nénivel délidőben találkozom. Botjukra támaszkodva baktatnak hazafelé az idősek klubjából. Esztike néni elismeréssel szól az 1973-óta működő, huszonnégy tagot számláló klubról, ahol nemcsak tízórait és ebédet kapnak, hanem jó szót és szeretetet.
– Jó tartozni valahová. Alig várom, hogy reggel legyen és mehessek a klubba. Jót beszélgetünk, zenét hallgatunk, tévét nézünk, de van úgy, hogy kirándulni is elvisznek bennünket. Megéri, amit fizetünk érte! – mondja távozóban Mucsi néni, és iparkodik időben hazaérni, nehogy a napszámos zárt kapukra találjon. Egyedül már nem győzi rendben tartani a portáját. Vannak azonban olyan idős emberek is, akik betegségük miatt nem tudják elhagyni otthonukat. Hozzájuk a szociális gondozó naponta viszi az ételt, s ha kell a háziorvos által felírt gyógyszereket.
A református templom dombja alatt, a Markocsány-féle iskola átalakításával, tetőtér beépítésével, új épületszárnyának kialakításával keltették életre a bagaméri református szeretetotthont. Itt négy éve fogadják a rászorulókat. Mint a mesében olyan az élet az ízlésesen berendezett házban. Huszonnyolc kicsi szobában él a huszonnyolc többnyire idős lakó. Békében, szeretetben, kényelemben. Szabó Zsolt lelkész büszkén újságolja, hogy a Széchenyi-tervnek köszönhetően több tíz milliós támogatással, 72 millió forintos összberuházással házaspárok részére készülnek az újabb lakások. Itt nemcsak a lakók érzik jól magukat, de az a 17 dolgozó is, akiknek stabil megélhetést nyújt a nem mindennapi hivatás gyakorlása. Szászné Lörik Emese lelkigondozó például kedvese hívó szavára hat esztendeje költözött Budapestről Bagamérba.
– Hogy milyenek az itteni emberek? – kérdez vissza a lelkigondozó. – Becsületesek és viszonylag könnyen befogadják az idegeneket. Szeretik viszont, ha a családi szokásaikat, hagyományaikat tiszteletben tartják.
Bagamérban többségében református vallású emberek élnek, de elfogadják a többi felekezet vallását is. Az iskolában és most már az óvodában is, igen komolyan veszik a hitoktatást. Nyolcvan bagaméri gyermek részére nyári tábort is szervezett a református egyház. A falu lakói protestáns énekkarukra is büszkék.
A hagyományápolás elkötelezett híve Kupás Pálné Marika néni, aki negyven évig a helyi óvoda vezetője volt. Most a Bagaméri Kör Hagyományőrző Munkaközösségének a vezetője.
– Legalább tizenöt éve annak, hogy a családlátogatások során felhívtuk a lakosság figyelmét, ne adják oda fillérekért féltve őrzött régi tárgyaikat a vásárosoknak. Az első kiállításunkat 1991-ben nyitottuk meg, majd két év múlva a másikat. Ruszoly Barnabás polgármesternek és Láyer Józsefnek, a megyei közgyűlés elnökének köszönhetjük elsősorban, hogy idén márciusban végre faluházat avathattunk – meséli szerényen Marika néni, aki személyesen is eljárt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a jó cél érdekében. Halász János, az előző kormány államtitkára avatta fel az 1,6 millió forintos, központi támogatással megvásárolt és átalakított tájházat. A falu apraja-nagyja hónapokon át együtt gyűjtötte a féltve őrzött ereklyéket, a régi bagaméri használati, és dísztárgyakat. A legtöbb darab a múlt század elejéről és közepéről való, melyeket a falubeliek maguk faragtak, agyagoztak a hosszú és csöndes téli estéken.
A szüreti mulatság, az iskolai szavalóverseny megrendezése – melyen a szomszédos, romániai magyar falvak diákjai is részt vesznek –, a határ túloldalán lévő Érsemjénnel ápolt kulturális és gazdasági kapcsolat mind egybefonódott a bagaméri emberek életével. De itt van a tormanap, amely a szakmai tanácskozáson túl összekovácsolja a falubelieket. A nyári program szervezésében oroszlánrésze van Reviczky Évának, a Bagamérban két éve működő, német tulajdonú Hungaro Torma Kft. ügyvezető igazgatójának. Reviczky Éva érti a szakmáját, semmit nem bíz a véletlenre. Tisztelik és elfogadják a bagamériak a fővárosban élő üzletasszonyt.
– Lassan több időt töltök Bagamérban, mint az otthonomban. Szeretek itt lenni, az emberekkel találkozni, tanácsokat adni nekik a tormatermesztéshez – meséli Reviczky Éva, aki mellett tizenegy ember dolgozik a modern telephelyen. –Tavaly 168 termelővel állt a kft. szerződéses kapcsolatban, most kétszázzal. A szerződés öt évre szól, amit évente felfrissítünk. Megtartani s nem elveszíteni akarjuk a partnereinket, akik olykor keserves munka árán termelik meg az igényes fűszernövényt.
Nagy a ráfordítás, viszonylag alacsony a haszon. Tudja ezt minden tormázó bagaméri. Errefelé azonban ehhez értenek a falubeliek, és a talajadottságok is itt a legjobbak a termeléshez. Évente egyébként három-négyszáz vagon torma terem a falu határában, a térségben pedig összesen 8 ezer tonnát vesz meg és tárol a bagaméri hűtőházában a Hungaro Torma Kft. A piacon persze mások is részt vesznek a felvásárlásban. Nagy a verseny. Reviczky Éva mindig minden termelőt végiglátogat, akivel szerződésük van. Kapcsolatban áll a nyíregyházi főiskola egyik tanszékvezető professzorával, aki a tormatermesztéshez ad hasznos tanácsot, elsősorban a termelőknek. A minőség a legfontosabb szempont. Csak a hibátlan, zamatos tormáért tud a kft. jó pénzt fizetni.
A Bagaméri Mezőgazdasági Szövetkezet, az 1991-es átalakulás után jelenleg 35 dolgozót foglalkoztat. Ez is valami. A szövetkezetben a szarvasmarha-állomány a legnagyobb, de őszi búzát, és árpát, takarmány-, és silókukoricát valamint lucernát is termesztenek.
A szövetkezet elnöke, Dienes Ferenc Konyárról költözött vezető óvónő feleségével Bagamérba 1977-ben. Ők is jól érzik magukat a hajdúsági településen. Van vezetékes víz, gáz és jó minőségű ivóvíz, a közbiztonságra sincs panasz. A közvilágítás, az utak burkolása viszont még korszerűsítésre vár. Ezek apró gondok, vélik a faluban élők. Mindennél fontosabb, hogy a felnőttek dolgozhassanak, és tisztességben eltarthassák családjukat. Ez így volt régen, s így van ma is.
origo.hu
Mohács, Berlin, Szent István – Évszámok, amiket illene tudni
