Hetven éve halt meg a tinédzser besúgó

Hetven évvel ezelőtt, 1932 szeptemberében halt meg Pavel Morozov, a saját édesapját - mint a szovjet hatalom ellenségét - feljelentő szovjet úttörő.

Az orosz sajtó az évforduló kapcsán felelevenítette a történetet, amely minden bizonnyal a sztálini korszak egyik, a terrort igazoló koholmánya volt. Az egykori Szovjetunióban szentként tisztelték, a kommunista rendszer bukása után viszont annak szörnyszülöttjeként emlegették a 13 éves korában meghalt Morozovot, aki viszont a kutatók szerint nem volt úttörő, nem jelentette fel apját – vagy ha mégis, nem kommunista meggyőződésből tette – és az is több mint valószínű, hogy fiú nem bosszúszomjas kulákok, hanem a szovjet állambiztonság, az NKVD áldozata lett fivérével együtt.

Pavel Morozov valóságos szent lett a ´30-as évek Szovjetuniójában, alakját emlékművek, képek örökítették meg, repülőgépet neveztek el, filmeket, regényeket, sőt operát is írtak róla. A kultuszhoz 1945 után az akkori szocialista tábor is csatlakozott. Bár az egykor hivatalosan a „Szovjetunió első számú úttörő-hősének”, és „tiszteletbeli komszomolistának” nyilvánított szibériai fiú moszkvai szobrát elsöpörték az 1991-es változások, a szovjet idők maradványaként ma is több száz utca és emlékmű hirdeti nevét szerte Oroszországban.

Felmérések szerint azonban mai kortársainak jóformán fogalmuk sincs arról, hogy ki volt Pavel Morozov. Arról, hogy mi történt 1932 őszén az Isten háta mögötti szibériai Geraszimovka faluban, megoszlanak a kutatók véleményei. Egyesek álláspontja szerint Morozov nem jelentett fel senkit, az egész történet az NKVD kitalációja. Mások arra hajlanak, hogy a fiú valóban a szovjet rendszer ellenségeként jelentette fel apját, ezzel azonban édesanyja sérelmét akarta megtorolni: a férfi ugyanis faképnél hagyta családját, és egy másik nővel költözött össze. Ennek a verziónak a hívei szerint az NKVD ezután találta ki a kolhozosítás és „kuláktalanítás” időszakában kapóra jövő mesét.

A téma legavatottabb szakértője, Jurij Druzsnyikov személyes érdeklődésből 20 éve kutatja Pavel Morozov igaz történetét. A jelenleg a Kaliforniai Egyetemen tanító történész még a szovjet időszakban felkereste Pavel akkor még élő édesanyját, testvérét és osztálytársait, akkori kutatásának eredménye viszont természetesen csak szamizdat formájában láthatott napvilágot. A peresztrojka, majd a Szovjetunió összeomlása után viszont megnyíltak a korábban zárt archívumok is. Druzsnyikov adatai szerint Morozov csak halála után, az NKVD „jóvoltából” lett tagja az úttörő szövetségnek, az egyszerű parasztfiút soha nem érdekelte a politika. Geraszimovkában egyszerűen nem tudott eredményt felmutatni az NKVD: nem csak hogy „kulákok” nem voltak a faluban, de a békés emberek csendes morgolódáson kívül nem tanúsítottak ellenállást a kolhozosítással szemben sem. Az állambiztonságnak azonban mindenképpen „osztályellenséget” kellett produkálnia – itt lépett a képbe Morozov. Meggyilkolása után tucatnyi kuláknak nyilvánított parasztot tartóztattak le, és végeztek ki. A rendőrségi eljárásra jellemző, hogy a fiú és fivére faluszélen megtalált holttesteit fel sem boncolták, és az egyik letartóztatott házában talált véres kést nem vetették laboratóriumi vizsgálat alá, holott köztudott volt, hogy a férfi aznap borjút vágott.

Druzsnyikov kutatásai szerint Morozovot minden bizonnyal az NKVD két helyi képviselője, Szpiridon Kartasov és Ivan Potupcsik gyilkolta meg. A történész elvetemült bűnözőkként jellemezte a csekistákat: Kartasov 38 embert lövetett agyon ítélet nélkül, mielőtt epilepsziája miatt nyugdíjazták, Potupcsikot pedig később egy kiskorú lány megerőszakolásáért akarták felelősségre vonni, de felettesei esimították az ügyet, és egy gyár személyzeti osztályának élére „száműzték.”

Kis híja volt egyébként, hogy Pavel Morozov szobrát nem a Vörös tér tőszomszédságában állították fel, Sztálin állítólag az utolsó pillanatban gondolta meg magát, és helyeztette az emlékművet Moszkva munkásmozgalmi hagyományairól híres Krasznaja Presznyja kerületébe. Az eredetileg kiszemelt helyen ma a legendás II. világháborús hadvezér, Zsukov marsall szobra áll.