Széchenyit ünnepelték az Akadémián

Széchenyi István születésének 211. évfordulóján, pénteken emlékünnepséget rendezett "a legnagyobb magyar" nevét viselő társaság a Magyar Tudományos Akadémián. A Széchenyi Társaság emlékülésén Boross Péter volt kormányfő sajátos egybeesésnek nevezte, hogy a Széchenyi-évfordulón Kossuth-ünnepségeket tartanak szerte az országban.

Szavai szerint Kossuth és Széchenyi a haza ügyét kétféleképpen kívánta szolgálni, de a magyar szellemi pantheonban egymás mellett a helyük. A nemzet kétféle énjét valósították meg; e kétféle felfogás, karakter és típus ötvöződik a nemzet lelkében, „most már mindkettőt sajátunknak, vezérlő csillagunknak tekinthetjük” – mondta.

Boross Péter szerint joggal él egymás mellett a magyar nép emlékezetében Kossuth Lajos, a szabadságharc lánglelkű vezére és Széchenyi István, aki a polgárosodás érdekében hangoztatott intelmeivel ráirányította a figyelmet arra: csak dolgos kézzel juthat valamire a nemzet. „Úgy hiszem, ma inkább és elsősorban Széchenyi István korát éljük, ma kötelmeink Széchenyi István példájának követésére intenek bennünket” – vélekedett a volt kormányfő.

Boross Péter azt mondta: amit Széchenyitől tanulhatunk, az a nemzet- és hazaépítő szándékok erősítése. Az emlékülésen átadták a Széchenyi Társaság díjait. Az elismerést az idén Ferenc Éva szakrális néphagyományokat képviselő énekművész, Zlinszki János jogász, volt alkotmánybíró, Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egykori vallásügyi helyettes államtitkára és Gondos Béla, a magyar irodalom terjesztésében példamutató szerepet játszó budapesti könyvkereskedő érdemelte ki.

Rubovszky András, az 1988-ban alakult Széchenyi Társaság főtitkára elmondta: az alapító okirat alapján a díjat az nyerheti el, aki hosszú időn keresztül a magyarság megmaradásáért, a magyar gazdaság, kultúra és társadalom felemeléséért fejt ki tevékenységet.

Hozzátette: az először 1991-ben, Széchenyi István születésének 200. évfordulóján adományozott plakettel és oklevéllel azokat a kiválóságokat jutalmazzák, akik nem a nagypolitikában jeleskedtek, és akiknek munkáját nem kísérte hangos elismerés. A főtitkár tájékoztatása szerint a Széchenyi István-díjat elsősorban tanárok, tanítók, jogászok, nyelvművelők és polgármesterek kapták, akik közül sokan határon túli magyarok.