Epilepsziások napja és múzeuma

Az epilepszia napjává nyilvánították október 5-ét Németországban önsegélyező csoportok Epilepszia és munka mottóval.

Céljuk, hogy felvilágosítással szolgáljanak a betegségről, javíthassák az epilepsziában megbetegedettek körülményeit. Az epilepsziások körében a munkanélküliek aránya két és félszerese az országos átlagnak. Többnyire csak az úgynevezett nagy rohamot ismerik az emberek, amely azonban csak egy az epilepszia harminc különböző megjelenési formájának. Van például úgynevezett kis roham is, amely rövid ideig szellemi kieséssel jár. Máskor a beteg pár pillanatra csupán összerándul, mintha megrettent volna valamitől.

Németországban a krónikus epilepsziások száma – különböző becslések szerint – 500-800 ezerre tehető. Az országban egyébként külön Epilepszia múzeum is működik immár négy éve. Megalapítója, a 61 éves Hansjörg Schneble doktor azzal a céllal hozta létre a múzeumot, hogy elvegye az epilepsziáról szóló rémtörténetek élét. „Az epilepszia betegség, amelyet korábban démonizáltak, de amelyről még napjainkban is csak keveset tudnak az emberek” – vallja a professzor, aki múzeumába számos, epilepsziásokkal kapcsolatba hozható tárgyat gyűjtött össze, például betegek által írott leveleket, készített rajzokat, műalkotásokat és történelmi okmányokat.

Megismerhetők a múzeumban a betegség gyógyításának különféle módszerei is. Schneble szerint az epilepsziás betegek hatvan százaléka eredményesen kezelhető gyógyszerekkel, további húsz százalékon pedig műtéti eljárással lehet segíteni. A középkorban kirekesztették az epilepsziásokat a társadalomból, a hitleri Harmadik Birodalomban sokakat meggyilkoltak közülük. Külön teremben mutatja be a múzeum azokat a történelmi személyiségeket, akik epilepsziában szenvedtek – Julius Caesartól, IX. Pius pápán, van Gogh-on és Napóleonon át egészen Leninig.

A 14 és 17 óra közt vasárnap is nyitva tartó múzeumba ingyenes a belépés. Külön kérésre – ugyancsak ingyenesen – vezetéssel szolgálnak, akár hétköznapokon is.