– Válsághelyzetben lennénk?
– Nem vagyok egyedül, aki észleli a sekélyes amerikai ízlés térhódítását az európai nemzeti értékek rovására. Elég, ha csak a mozik kínálta filmek listáját átböngésszük. A magyar kultúra helyzetéről nem is beszélve…
– A rockzene sem éppen magyar eredetű műfaj…
– Ez igaz, ám zenémbe mindig igyekeztem magyar dallamokat is építeni.
– S mit szólt ehhez a szakma, a többi könnyűzenei együttes?
– Lesajnáltak bennünket, azt mondták, ezzel nem lehet fennmaradni. Ehhez képest tavaly ünnepeltük megalakulásunk huszonötödik évfordulóját.
– De egyáltalán mi ösztönözte a magyar zenei motívumok felhasználására?
– Annak a felismerése, hogy nekünk ez a kincsünk. Ír zenét úgysem tudunk jobban játszani az íreknél, sem countryt az amerikaiaknál, de a magyar zene a vérünkben van.
– A népzenészek viszont nyilván örültek a magyar hangzásvilág népszerűsítésének.
– Egyáltalán nem, sőt szentségtörőknek tartottak bennünket, mondván, hogy felhígítjuk a magyar zenét.
– Nem lehet könnyű minden körön kívül állni.
– Mindig a magam útját jártam.
– Akkor is, amikor a Zeneakadémia fuvolaszakának elvégzése után nem a szokásos karrierre áhítozott, vagyis nem koncertmuzsikus lett?
– Már jóval korábban. Talán az határozta meg a pályámat, hogy gyermekszínész voltam a Vígszínházban.
– Innen még nagyon sokfelé vihetett volna az útja…
– Akkoriban szervezték az iskolákban Kodály útmutatása szerinti zenei osztályokat. A képzőművészet jobban érdekelt, de hiába ellenkeztem, az egyikbe betettek.
– Ez az út még mindig nem vezet feltétlenül a Kormoránba…
– De az már igen, hogy éveken át a 25. Színházban muzsikáltam Sebő Ferenc mellett. A döntő lökést aztán az adta, hogy felfedeztem, egy olasz rockegyüttes tarantelladallamokat épít a zenéjébe. Ezt kell nekem is tennem, csak magyar motívumok felhasználásával, hasított belém a felismerés.
– Megalakította tehát a saját együttesét.
– Kezdetben elsősorban egyetemistáknak játszottunk, rendre telt ház előtt. Hamar kijutottunk külföldre is.
– Nem szegte kedvét, hogy az első lemezére, a Folk and rollra nyolc évet kellett várnia?
– Kárpótolt bennünket a külföldi siker. Hollandok, németek szervezték a koncertjeinket, majdnem mindegyik európai országba eljutottunk, játszottunk a tengerentúlon is.
– Közben más művészeti ágakkal is kísérletezett.
– Fényképeztem, igaz, azt csak amatőr szinten, és filmeztem. Többek között az Elektra mindörökké című rockoperát rendeztem.
– A film iránti szeretete, gondolom, bátyja, Koltay Gábor hatása.
– Valóban hatnak rám a filmjei, a zenéjüket általában én írom, de azért az önállóságomat ekkor sem adom fel.
– Rivalizálnak egymással?
– Erről szó sincs, inkább, mint Dumas regényhősei, a korzikai testvérek, megérezzük, ha a másik válságban van, segítségre szorul. Nagyszerűen kiegészítjük egymást. Az ő világa a film, az enyém a zene.
– Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy az elmúlt években tisztséget vállaljon a rádióban, majd a tévében.
– Nem tértem el eredeti hivatásomtól, mindkét helyen a zenei műsorokat irányítottam. A tehetségeket igyekeztem lehetőséghez juttatni, hogy ne csak a ránk erőszakolt sztárok érvényesüljenek. Sokan jelentkeztek, nagy volt a siker.
– Két éve mégis megvált a tévétől.
– Elküldtek, de hogy miért, azt a döntéshozóktól kérdezze meg. Nem mondom, hogy könnyű szívvel fogadtam. A feleségem színházát is megszüntették, s három kisgyerek mellett nem mindegy, mekkora a család jövedelme. De, úgy látszik, ez az ára az önálló gondolatoknak.
– Megmaradt viszont a Kormorán…
– Újjászerveztem az együttesemet, s három év alatt hét CD-t adtunk ki. Néhány hónap alatt készült el a Táltosok fiai is…
– ... amelynek érdekessége, hogy a dalokat szkítául éneklik. De tudjuk egyáltalán, hogyan beszéltek a szkíták?
– Ez csak játék, azt a nyelvet senki sem ismeri, csupán a szavak egy részének a gyökeit. Arra viszont nagyszerűen megfelel, hogy jelezzük, mi hol keressük a gyökereinket.
origo.hu
Emberfeletti munkával mentettek életet a rakamazi rendőrök
