Tizenháromezer hektáron 1975-ben hoznták létre a Dévaványai Tájvédelmi Körzetet, és 1979 óta védik itt a túzokokat. Kurpé István tájegységvezető a réhelyi bemutató központ irodájában fogadott. Tájékoztatójában elmondta, hogy a tájegység igen változatos, a szikes pusztától a vizes élőhelyig sok minden előfordul, és ennek megfelelő az állat- és növényvilága is. A vízimadarak közül a gémek és kócsagok kedvelik ezt a helyet, a pusztai szárnyasok közül pedig az ugartyúk, a fürj a jellemző, és megjelent a ritkaságnak számító széki csér is. A ragadozó madarak sok faja megtalálható itt a vándorsólyomtól a réti-, a szirti-, a halász- és parlagi sasig. Változatos a tájegység növényvilága is, olyan védett fajok élnek ezen a tájon, mint a réti őszirózsa, a sziki kocsord, a macskahere, vagy a vizes helyeket kedvelő nyulánksárma, vízitök, rucaöröm és tündérfátyol. A táj legfontosabb természeti értéke azonban mégis a túzok.
– A keltetőben világra jött, és túzoktelepen felnevelt madarak természetbe való visszajuttatása érdekében új beruházásként négyszáz hektáros ragadozóktól védett, zárt területet alakítunk ki. A két méter magas kerítés alját a földbe süllyesztjük, és vízszintes beugrásgátlóval védjük a rókáktól és a kóbor kutyáktól. A jövőben minden évben nyár végén helyezzük ki a madarakat, ugyanis akkorra fejlődnek ki annyira, hogy önállóan táplálkozhatnak. Alkalmasak lesznek arra, hogy olyan fiókákat neveljenek föl, amelyek már szabadon élnek a természetben.
A tájegységben szigorúan elkülönül a szakmai munka és az idegenforgalom. A túzoktelep tömegesen nem kereshető fel, csakis szakemberek részére áll nyitva. A laikusok számára a réhelyi látogatóközpontot ajánlják. Itt a tájtörténetet, a növény- és állatvilágot, a túzokvédelmet bemutató kiállítást tekinthetik meg. Az érdeklődők a tanösvényt végigjárva megismerkedhetnek a táj növényvilágával, sőt kerékpárra is ülhetnek, ehhez biciklit kölcsönözhetnek.
Tapasztalhattuk, hogy a szomszédban lázas munka folyik.
– Épül az új oktatási központ – tudtuk meg Kurpé Istvántól –, az erdei iskolák mintájára fog működni harminckét férőhellyel. Emellett még négy kétágyas szoba is szolgálja majd az idegenforgalmat. A jövő tavasztól várjuk ide az első vendégeket.
A látogatók az őshonos magyar állatfajtákat is megtekinthetik. Az Erdélyből érkezett bivalyok már itt is szaporodtak, számuk huszonnégyre emelkedett. A hét magyar szürke ökröt is megcsodálhattuk. Az istálló bejáratánál várt bennünket Lujzi, a szamár, mellette az őshonos magyar juhfajták, a racka és a cigája. Arrébb, egy másik ólban magyar tyúkfajtákat, egy kifutóval arrébb magyar parlagi kacsát helyeztek el. Megszemléltük a mangalica disznókat s a régi galambfajtákat is, közöttük a magyar tyúktarkát, a szalontai óriást, a szolnoki bagdettát és a magyar díszderest.
Búcsúzás előtt arról kérdeztem Kurpé Istvánt, miként változik a túzokok száma, fenyegeti-e a madarat a kihalás veszélye? Kifejtette, hogy a tájegységen és általában a védett területeken belül valamelyest emelkedik a számuk, de a szabadon élők aránya – elsősorban az intenzív mezőgazdaság miatt – csökken, így a kettő lényegében kiegyenlíti egymást. Ennek köszönhetően Magyarországon egyelőre nem fenyeget a kihalás veszélye. A tájegység vezetője ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a környező országokban, így Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Ausztriában szinte egy pillanat alatt tűnt el az egész állomány. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ezekben az országokban még több száz példányt tartottak számon, de ma már legfeljebb mutatóba maradt néhány belőlük. Hazánkban reményre adhat okot a túzok megmentése érdekében az agrár-környezetvédelmi pályázati rendszer, illetve annak továbbfejlesztése, kibővítése. Ez a támogatási forma érdekéltté teheti a mezőgazdasági termelőket abban, hogy olyan technológiát alkalmazzanak, amellyel megóvják a túzok élőhelyét.

A ChatGPT nem tudta megoldani a matekérettségi egyik feladatát