Számos formája lehet a hagyományőrzésnek. A népdal, a régi mesterségek, a tánc, a zene tradíciói éppúgy részei a nemzeti kultúrának, mint a múlt eseményeinek megörökítése fényképfelvételeken. Egy régi fotó számos információt hordoz, sok mindent elárul a korról, amelyben készült. Aki pedig hatvan esztendő történéseinek hű krónikása – mint Karai Sándor –, többezernyi fényképből álló archívum tulajdonosa, kincseket őriz.
Amikor a huszonöt éves kaposvári péklegényt behívták, kis amatőr gépet vitt magával, hogy megörökítse katonakora emlékeit. Volt alkalma rá. Szinte véletlenül haditudósító lett, később pedig élete meghatározó tényezője lett a fotografálás.
A kultúra lovagja címet idén negyedszer adományozta oda a Falvak Kultúrájáért Alapítvány azzal a céllal, hogy elősegítse a XXI. század kihívásaira felkészült nemzetközi kulturális közösség létrejöttét. Az alapítvány feladatának tekinti, hogy összefogva az erre készséget mutató önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel, hazai és külföldi kulturális közösségekkel elősegítse falvaink, városaink kulturális örökségének megőrzését, az új értékek teremtését, hogy általa bővüljenek a kisközösségek nemzetközi kapcsolatai.
Első ízben 1999-ben avatták a magyar kultúra lovagjait, ma már tizenhárom ország 187 polgára viseli ezt a címet. A kultúra, a honvédség és a társadalom kapcsolatának ápolása és fejlesztése érdekében együttműködő társadalmi szervezetek rendezte ünnepségen államiságunk jelképe, a Szent Korona és a díszruhás koronaőrök mellett az alapítvány elnöke, Nick Ferenc avatta kardérintéssel lovaggá a ma is fáradhatatlanul fényképező, hajdani haditudósítót. A hivatalos indoklás szerint Karai Sándor egész életét meghatározta a fényképezés. Hírnevét a II. világháború haditudósítójaként alapozta meg, de nyomon követte a fővárosi élet változásait is, ne-
ves épületek lebontásánál volt jelen gépével. Archívuma őrzi például a Nemzeti Színház felrobbantásának pillanatait, a metró, az Erzsébet-híd felépültét, megörökített számos kulturális eseményt és megannyi neves művészt.
Az elmúlt tíz év során többtucatnyi kiállításon láthatta az érdeklődő közönség országszerte Karai Sándor páratlan dokumentum értékű világháborús fényképeit. Négy kemény telet töltött az ukrán fronton, és végigfényképezte a háborút. A haditudósítóként felvett nyersanyaggal el kellett számolnia, ám a filmesektől titokban kapott egy-egy filmet, így őrizhette meg saját felvételei negatívját. Fotózott lövészárkokban, csata közben, pihenőben, járta az alakulatokat, megért partizántámadásokat, megfordult a Kárpátokban, a Hunyadi-vonalnál. Sokszor életveszélyben, aknaesőben, páncéloscsatában, légitámadás idején is dolgozott. 1945 tavaszán tért haza, hátizsákjában tizenhat tekercs filmmel.
Haditudósítói múltja miatt szerencsére hátrány nem érte, ám ötven évig nem is beszélt róla, gyűjteménye féltve őrzött darabjait sem mutatta meg senkinek. Aztán a kilencvenes évek elején már elővehette a háborús fényképeket, kapcsolatba került a Hadtörténeti Múzeummal, a levéltárral, hadtörténészekkel. Véleményük szerint forrásértékű az a több száz fotó, amit maga hívott elő, nagyított és archivált. Hátoldalukon a Fotó Karai a márkajel. Ezekből a történelmi ritkaságnak számító fényképekből készült kiállítási anyaga nagy sikerrel járja az országot. Néhány éve pedig éppen a Falvak Kultúrájáért Alapítvány szervezésében eljutott ismét Ukrajnába. 1944-ben Jeremcsében tanúja volt, ahogyan a németek az állomásépületet és a viaduktot felrobbantották. Az erről készült sorozat muzeális értékű fotóit vitte ajándékba a polgármesternek, ahol el sem akarták hinni, hogy az ötven évvel ezelőtti tragikus pusztítást egy magyar haditudósító megörökítette és megőrizte.
origo.hu
Sátorvassal ütötte terhes élettársát egy férfi a Balatonon
