Lebegő státustörvény

A magyar kormány komolyan veszi azokat a politikai érveket Pozsony részéről, amelyeket kimondottan a magyarellenesség szül, noha ott van a szlovákiai belső jogszabályok rendszere, amelyek gyakorlatilag szabad utat adnak a törvény alkalmazásának – nyilatkozta Duray Miklós.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Európai Unió Kelet-Közép-Európával foglalkozó főtisztviselőinek meghatározó személyiségeit nemigen érdeklik a csatlakozni kívánó országok nemzetiségi, kisebbségi gondjai. A problémákat inkább a határok átjárhatóságával, a szorosabb gazdasági kapcsolatokkal, az emberi jogok érvényesítésével gondolják megoldani. Több határon túli magyar vezető szerint a jelenlegi magyar kormány a statustörvény kiürítésén fáradozik. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Duray Miklóssal, a szlovákiai Magyar Koalició Pártjának ügyvezető alelnökével.

– A csatlakozás hogyan érinti a szlovákiai magyarságot? A státustörvény elfogadottá válik Szlovákiában is?

– Egy kicsit furcsának tartjuk, hogy ilyen hosszúra nyúlik a módosítás a kedvezménytörvény vitájában. Mi azt gondoltuk, hogy ezt múlt év őszére lezárjuk, és nem hozzák összefüggésbe az EU-csatlakozással. Kivéve a munkavállalás kérdését, a diszkrimináció tiltását, valamint a pozitív lépéseket a kisebbség érdekében. Az utóbbi kettő uniós elv, amit a kedvezménytörvénynek is alkalmaznia kell.

– Az Európai Unió tagországai azonban nem szeretik használni a kisebbség, a nemzetiség védelmének fogalmát, inkább általánosságban az emberi jogokról beszélnek.

– A diszkrimináció tilalma és a hátrányos helyzetűeknek a kedvezményezése az együttesen azt eredményezi, amit a státustörvény megfogalmazott.

– Tehát akkor okafogyottá válik a státustörvény a szlovákiai magyarok esetében?

– Egyáltalán nem. Ugyanis a szlovákiai magyarok helyzete, az identitásukkal, a jogállásukkal kapcsolatos problémák, a megmaradásuknak a feltételei az uniós csatlakozással nem változnak. Ami megváltozik: például a határok átjárhatósága a korábbiakhoz képest könnyebb lesz, a munkaerő-vándorlás, a tőkeáramlás, az áruforgalom oda irányul, ahol nagyobb a potenciál. Azaz a Magyarországgal szomszédos Szlovákia magyarlakta területei belekerülnek ebbe a gazdasági körforgásba, és pozitiv hatással lesznek rájuk.

– A magyar helységnévtáblák kihelyezése, a magyar nyelv használata, a magyar iskolák működtetése nem okoz majd gondot?

– Sajnos, a csatlakozás ezeket nemigen befolyásolja. Emlékeztetnék arra, hogy a státustörvénnyel kapcsolatban a szlovák miniszterelnök és a külügyminiszter miként fenyegetőzött, miszerint ellentörvényt hoznak, ha a szülőföldön oktatási és nevelési támogatásban részesülnek a felvidéken élő magyarok. Az ilyen, nem eurokonform megoldásokat egyáltalán fontolgatni az EU-csatlakozás küszöbén, azt a gondolkodást jelzi, hogy a csatlakozás közeli tényének semmiféle befolyása nincs a kisebbségi ügyek rendezésében.

– Vajon miért halasztotta a szocialista–szabad demokrata- kormány a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) összehívását?

– Nem tudom az okát. De azt látom, hogy a státustörvény ahány módosítási változatát kaptuk kézbe, az mindig az előbbihez képest rosszabb volt. Azaz távolabbra került az eredeti törvénytől. Tehát a törvény kiürítésének szándéka továbbra is megvan. Például a magyarigazolvány eddigi jogérvényesítési szerepe háttérbe fog szorulni. Aztán utat nyit abba az irányba, hogy olyanok számára is legyen hozzáférhető a támogatás rendszere, akik nem rendelkeznek magyarigazolvánnyal vagy nem is esnek a törvény hatálya alá.

– Tehát például nem magyarok?

– Igen, erről is szó van.

– Magyarország és Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozása a döntő szakaszához érkezett. Végül is a felvidéki magyarságnak ez mit fog hozni?

– Két dolgot kellene tudatosítani. Az egyikről már beszéltünk, hogy az uniós elvek közül a diszkrimináció tiltása és a pozitiv diszkrimináció elve szabad utat ad mindazoknak az elképzeléseknek, amelyeket a státustörvényben is megfogalmaztak. A másik: a törvénynek olyannak kell lenni, hogy az alkalmazhatósága ne ütközzön a szomszédos ország belső törvényeivel. Kezdettől fogva tudjuk, hogy a státustörvény nem ütközik egyetlen szomszédos ország belső törvényeivel. De itt van a legnagyobb probléma, mert az, amit a törvény nem tilt, azt akarják politikailag megtiltani Szlovákiában, úgy mint a kommunista időkben. A tisztázatlan helyzet miatt lebegtethető mindmáig a státusztörvény módosítása. Számomra ez érthetetlen, ugyanis két héttel ezelőtt elmondta a szlovák külügyminiszter, hogy ők nem hajlandók semmiféle kétoldalú megegyezésre a törvény alkalmazását illetően. Csak a meglévő struktúrákat hajlandók erre rendelkezésre bocsátani, mint például a szlovák–magyar alapszerződést. Ez viszont elfogadhatatlan.

– Akkor miben mulasztott a jelenlegi magyar kormány, hogy a státustörvény nem működik?

– Abban, hogy azokat a politikai érveket komolyan veszi, amelyeket kimondottan a magyarellenesség szül, noha ott van a szlovákiai belső jogszabályok rendszere, amelyek gyakorlatilag szabad utat adnak a törvény alkalmazásának.

– Véleménye szerint mikor hívják össze a késleltetett Máértot?

– Állítólag május elején lenne a találkozó. Mindenesetre a magyar kormány kezében van, hogy mikor lesz ebből egy módosított törvény. Sajnos, annyira elkéstünk vele, hogy emiatt már ebben az évben sem fognak működni a támogatási rendszerek. Amiatt, hogy ilyen lebegtetett állapotban van a törvény, több felháborító eset jutott tudomásunkra. Például azt a szlovákiai magyar nyugdíjast, akinek magyarigazolványa van és szeretne Magyarországon vasúton utazni, azt a MÁV magyar jegykezelője magyar rendőrséggel szállíttatja le a vonatról, nem fogadja el a nyugdíjas korát igazoló magyarigazolványt. Holott ez a státustörvény által biztosított kedvezmény járna a felvidéki magyar nyugdíjasnak is. Én ezt a felháborító esetet azért említem, mert a lebegtetés, a bizonytalanság lehetővé teszi az ügyhöz ellenségesen viszonyuló emberek garázdálkodását.

Stefka István