Növényvédelem

A termő málnaültetvény legfontosabb károsítói közül a virágzás kezdetén a botrítiszes betegség, a málna-vesszőszúnyog és a kis málnabogár ellen kell védekeznünk. A vesszőbetegségek kórokozói ellen rügyfakadástól a bimbós állapotig terjedő időszakban, valamint a szüret után van módunk kémiai védekezésre. Ki kell emelni a letermett vesszők szüret utáni eltávolításának, és a málna-veszszőszúnyog elleni védelem következetes végrehajtásának fontosságát. Vegyszeres védelemre a virágzás előtti és a szüret utáni időszakban a Miltox Speciál használata ajánlott, 0,3 százalékos töménységben.
A málna-vesszőszúnyog – a vesszőpusztulást okozó kórokozókkal együtt – a málna védelmét meghatározó károsítók közé tartozik. A telet a talaj felső rétegében vészeli át. Az imágók (kifejlett egyedek) rajzása májusban indul meg. Tojásaikat a vesszők kéregrepedéseibe, illetve a gyorsan növekedő idei hajtások bőrszövetének repedéseibe helyezik el. Az egy hét alatt kikelő narancssárga lárvák a kéreg, illetve a bőrszövet alatt táplálkoznak. Néhány héttel később a talajra vetik magukat, majd bábozódnak.
A kis málnabogár kifejlett egyedei áttelelnek a talajban. Rajzásuk a málna bimbóinak megjelenésekor indul meg. Az imágók a bimbókba rágják be magukat, vagy a kinyílt virágok könnyen elérhető virágporával táplálkoznak. Tojásaikat is ide helyezik, a kikelő lárvák pedig a kötődött terméssel táplálkoznak. Fejlődésük befejeztével a talaj felső rétegébe húzódnak, és ott alakulnak imágókká. A következő év tavaszáig már nem jönnek elő, csak egy nemzedékük fejlődik ki egy évben. A lárvák kártétele nem csak a termés elértéktelenedéséhez vezet, hanem a botrítiszes betegség kórokozójának fertőzését is segíti.
A málna botrítiszes betegségének kórokozója egy gomba, amely a beteg málnaveszszőkön, valamint a talajra hullott fertőzött levél- és termésmaradványokon telel át. Tavasszal a gomba ivartalan szaporítóképletei (konídiumai) kezdetben a hajtások legalsó leveleit fertőzik meg, majd a levélnyéleken keresztül a hajtásokat is. A virágzás kezdetére rendszerint már tömegesen képződnek konídiumok, amelyek a bibén keresztül a virágba is bejutnak. Az éretlen vagy érő bogyót sebeken keresztül, a túlérett terméseket pedig sebek hiányában is képesek megbetegíteni. A fertőzött levelek petyhüdten lógnak és szürke bevonat alakul ki rajtuk. Ez a bevonat megjelenik a hajtásokon és a vesszőkön kialakult foltokon, valamint a fertőzött virágokon is. A megbetegedett éretlen bogyók összeaszalódnak és elbarnulnak. Ha érettek, akkor fakó színűek lesznek, megpuhulnak és az ízük kellemetlen lesz. Majd a bogyó felületén is megjelenik a szürke bevonat.
A virágzás alatt végrehajtott kezelések esetén figyelembe kell venni a felhasznált készítmények méhveszélyességét. A méhekre nem ártalmasak korlátozás nélkül, a méhekre kifejezetten veszélyesek pedig egyáltalán nem használhatók. A méhekre mérsékelten veszélyes szerek pedig csak az esti szürkület beállta után juttathatók ki. Mindezek alapján a botrítiszes betegség ellen szabadon használhatjuk a Ronilan FL, a Rovral 50 WP, a Sumilex 50 WP 0,1 százalékos vagy a Polyoxin AL WP 0,2 százalékos oldatát. Ez utóbbi készítmény rövid várakozási ideje miatt is javasolható, ugyanis a kezelést többször meg kell ismételni. Virágzás előtt a Sherpa 0,02 százalékos oldatának a fent ismertetett készítmények valamelyikével együtt történő kijuttatásával védekezhetünk a kis málnabogár és a málna-vesszőszúnyog imágói ellen is. Virágzó állományban ez már nem használható. Ekkor az Unifosz 50 EC 0,1 százalékos oldatát keverhetjük a választott gombaölő készítményhez, de a kezelést csak az esti szürkület beállta után végezhetjük el.